|
|||||
 |
kronológiák | » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében | ||||||||||||||||||||||||||
 |
|
|||||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 77 találat | lapozás: 1-20 | 21-40 ... 61-77 | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Tárgymutató: anyanyelvhasználat / ~hoz való jog (és 20%-os küszöb) / házasságkötés anyanyelven 1989. december 25.Egy katonai rögtönítélő bíróság döntése nyomán a târgoviştei kaszárnyában kivégezték Nicolae és Elena Ceauşescut. A perben a vádlók egyetlen bizonyítékot sem mutattak be, erre és a per többi fogyatékosságára a nemzetközi sajtó érzékenyen reagált. Az utólagos értékelések egyetértettek abban, hogy a diktátor-házaspár gyors likvidálására a további vérontások elkerülése miatt volt szükség. A rögtönítélő bíróság tagjai közt volt V. A. Stănculescu és Gelu Voican Voiculescu is, később ők vitték Bukarestbe a két tetemet.A december 16–25. közötti eseményeknek (utólagos jelentések szerint) orsz. szinten mintegy 1100 halálos áldozata volt. Megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSz) Ideiglenes Intézőbizottsága (IB). A szövetség szándékait Kiáltványban foglalták össze. Az első változatot Demény Lajos dolgozta ki, a közzétett változatot az IB nevében Domokos Géza írta alá. – Részlet a Kiáltványból: „Az RMDSz a romániai magyarság önrendelkezési jogának elvi alapján áll, mindazzal együtt, ami ebből természetszerűleg következik. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jogainak érvényesítését a szabad, demokratikus Románia területi épségének és szuverenitásának tiszteletben tartásával kívánja elérni. Ennek értelmében szükségesnek tartja: – A nemzetiségi képviselet biztosítását a törvényhozásban, az államigazgatásban, közösségünk választotta, ill. jelölte személyek által, akik nemzeti kisebbségünk bizalmát élvezik; – Anyanyelvű oktatási hálózat kiépítését az óvodától a tudományegyetemig, önálló szakfelügyelettel és irányítással; – A magyar nemzetiség saját művelődési és tudományos intézményeinek működését és létesítését. (…); – A közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban a magyar nyelv használatát szabályozó és biztosító törvényes intézkedések kidolgozását; – Nemzetiségügyi minisztérium létrehozását, valamint a szükséges nemzetiségi képviselet biztosítását az államigazgatás központi és helyi szerveiben; – Kollektív nemzetiségi jogaink alkotmányos szavatolását s ezek biztosítását törvényekben, a végrehajtási utasításokban és a gyakorlatban.” [Domokos1: 19–20.] Az ideiglenes vezetőség: Domokos Géza (elnök), Tőkés László (tb. elnök), Verestóy Attila (titkár). Az IB tagjai: Cs. Gyímesi Éva, Kántor Lajos, Balogh Edgár, Sylvester Lajos, Király Károly, Demény Lajos, Horváth Andor, Lányi Szabolcs, Sütő András, Kányádi Sándor, Toró Tibor. – A Központi Iroda munkatársai: Domokos, Demény, Lányi, Horváth Andor (szóvivő), Tüdős István (a titkárság vezetője). – Sajtóiroda: Boros Zoltán, Mag Péter, Székely László, Bodor András. – Szakbizottságok: kulturális (Gálfalvi Zsolt, Szász Dorián, Makár Júlia); jogi munkaközösség (Lőrincz László, Szepessy Tibor); ifjúsági munkacsoport (Adorján Dezső, Győrffy György, Halász Ádám, Niculescu Tóni). 1990. december 21.Az RMSz-ben Frunda György számolt be az új alkotmány kidolgozásáról (→ 1990.09.23). A szövegezést 1990. nov. 15-én fejezték be, a tervezetet – megvitatás végett – átadták a szenátusi és képviselőházi bürónak. Élénk viták voltak a nemzetiségi kisebbségek kollektív jogaira vonatkozó cikkelyek körül. Elfogadták a kisebbségek jogát pártok és szövetségek alakítására, de elvetették az erőszakos asszimiláció megakadályozására vonatkozó cikk fölvételét a tervezetbe, noha erre vonatkozóan Ro. aláírta a koppenhágai zárónyilatkozatot (1990. jún. 29-én). A tervezet – bizonyos tekintetben – visszalépést jelent a korábbi alkotmányhoz képest, ui. nem ismeri el a nemzeti kisebbségek anyanyelv-használati jogát a helyi hatóságokkal szemben. (→ 1991.01.25)1991. február 15.A Szabadság közölte azt a módosító javaslat-csomagot, amelyet az RMDSz és a többi nemzetiség parlamenti csoportjai állítottak össze az alkotmánytervezettel kapcsolatosan. A hatalom köteles biztosítani a nemzeti kisebbségek védelmét. A román állam alapja nem a ro. nép egysége, hanem a ro. nép és a nemzeti kisebbségek egysége. Több paragrafus átdolgozását kérték (pl. azt, hogy ne legyen büntetendő a nemzeti és etnikai szeparatizmusra való felhívás), és azt, hogy a kisebbség használhassa anyanyelvét a közigazgatási szervek előtt.1991. március 6.Szatmárnémetibe látogatott John Bukowsky pápai nuncius, aki Sipos Ferenc ny. egyházmegyei kormányzónak átnyújtotta a pápa kitüntetését, amelyet azért kapott, mert a komm. évei alatt sikerrel vezette egyházát. A nunciusnak felvetették a csángók kérését, akik nem hallgathatnak m. ny. misét. A nunciust ez meglepte és kifejtette, hogy minden hívő természetes joga, hogy anyanyelvén hallgasson misét. [RMSz, márc. 6.]Petre Ţurlea FSN-képviselő azt kérte, hogy ne engedélyezzék az erdélyi magyaroknak, hogy megünnepelhessék Márc. 15-ét. Ioan Gavra PUNR-képviselő a magyarországi turisták távoltartását követelte. – Szőcs Géza a szenátus másnapi ülésén megvilágította, hogy mit is jelent az erdélyiek számára Márc. 15., melyet a sajtó (és a politikusok) rosszhiszeműen magyaráznak. Felszólította a két nemzet képviselőit, hogy együtt emlékezzenek Márc. 15-ére, fejet hajtva valamennyi áldozat előtt. 1991. május 27.A képviselőházban az anyanyelv-használatról folyt a vita. Kerekes Károly kiállt azért, hogy a bíróságokon mindenki szabadon használhassa az anyanyelvét, ez ellen a PUNR képviselői vehemensen tiltakoztak. A döntést elnapolták. [RMSz, máj. 29.]1991. június 6.Újabb vitát eredményezett az alkotmányozó bizottságban az anyanyelv használatának kérdése. [RMSz, jún. 6.]Zetelaka lakói levélben kérték Iliescu elnököt, hogy részesítse kegyelemben a rendőrgyilkossági per elítéltjeit. (→ 1991.03.29, 1991.11.12) 1991. július 5.Rómában II. János Pál fogadta Tőkés Lászlót. A ref. püspök átadta Tempfli József püspök levelét és beszámolt a m. kisebbségek helyzetéről, a gör. kat. egyház üldöztetéséről és a pápa támogatását kérte a csángók ügyében (akik nem hallgathatnak m. ny. misét).A NewYork Times és a Washington Post egy-egy cikket szentelt a romániai helyzet ismertetésére. Tk. szót ejtettek a nacionalista és antiszemita uszításról, Antonescu feléledő kultuszáról, a visszarendeződésről. Bukarestben a két művelődési min. (Andrásfalvy Bertalan és Andrei Pleşu) aláírta a m.–ro. kulturális egyezményt. Az AC nyilatkozatot adott ki a nemzeti, nyelvi és vallási kisebbségek jogairól. Elismerik a kisebbségek jogát a szövetkezésre, a határon túliakkal való kapcsolattartásra; anyanyelvüket szabadon használhatják, s ahol a kisebbségek aránya bizonyos értéket meghalad, ott a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban is; anyanyelven tanulhatnak minden szinten. Kötelezettségük, hogy lojálisak legyenek, kötelesek elsajátítani a többség nyelvét és jogaik gyakorlása közben ne sértsék az ország integritását. [RMSz, júl. 12.] – Az RMDSz udvarhelyszéki választmánya örömmel üdvözölte az AC állásfoglalását: első alkalom, hogy egy ro. tagságú politikai csoportosulás egyértelműen kiáll a kisebbségek kollektív jogai mellett. [RMSz, júl. 19.] (→ 1991.07.26) 1991. november 13.A parlament leszavazta, hogy az ország alkotmányában rögzítsék a kisebbségek arra vonatkozó jogát, hogy anyanyelvüket a helyi közigazgatásban is használhassák. Az RMDSz képviselőit megakadályozták beszédük elmondásában. [RMSz, nov. 12.]Párizsban – az ET rendezésében – megnyílt a kisebbségi kérdést megvitató értekezlet. A zárt ajtók mögött tartott ülésen a ro. küldöttség (mely csak meghívottként volt jelen) éles hangon támadta a romániai m. kisebbséget. [MTI] 1991. november 19.A parlament szavazott az alkotmánytervezet 126-os szakaszáról, mely a bíróság előtti nyelvhasználatot szabályozza. Az RMDSz-képviselők érveit ismét hangoskodással zavarták meg, a cikkely vitáját végül elnapolták. A halasztásban az is szerepet kaphatott, hogy (a frankofon országok találkozójára Párizsba utazott) Iliescu elnök mérsékletre intette a parlamentet. [RMSz, nov. 20.] (→ 1991.11.21)1991. november 20.A Szabadság ismertette Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának a nemzetiségek jogairól nov. 1-jén kiadott nyilatkozatát. Ukrajna biztosítja a nemzetiségi-közigazgatási egységek létét, garantálja a nemzetiségek anyanyelvének használatát. Ahol egy tömbben élnek a nemzetiségek, ott a nemzetiségek nyelve az államnyelvvel együtt használható. A nemzetiségek használhatják nemzeti szimbólumaikat. [Szabadság, nov. 20.]A ro. kormány nyilatkozatot adott ki a nemzeti kisebbségekről. A nyilatkozat szerint a kormány bízik abban, hogy a demokrácia és piacgazdaság irányába történő átmenet megteremti a feltételeket a kisebbségeket érintő problémák igazságos megoldásához. A kormány őrködni fog a kisebbségek jogai fölött, elősegíti önazonosságuk megőrzését, biztosítja az anyanyelvű oktatáshoz való jogot, az anyanyelv szabad használatát. A kisebbségek védelmet élveznek mindennemű erőszakos beolvasztási akcióval szemben. A kormány egyúttal figyelemmel követi, hogy a jogok gyakorlása ne vezessen a lakosság többi részétől való elkülönüléshez. [Szabadság, nov. 23.] 1992. július 2.A szenátusban megszavazták a bíróságok szervezéséről szóló törvényt. Az RMDSz – tekintettel az anyanyelv bíróság előtti használatának tiltására – tartózkodott a szavazásnál.1992. szeptember 12.A 18 pártot (köztük az RMDSz-t is) tömörítő ellenzéki koalíció (CD) választási nagygyűlést tartott Kolozsvárott, ahol a CD jelöltjeként induló Emil Constantinescu kiáltványt olvasott fel. A kiáltvány kimondta, hogy garantálják a nemzetiségi jogokat és az anyanyelv szabad használatát. [Szabadság, szept. 16.]1992. szeptember 21.Az RMDSz alelnöke nyilatkozott a választási esélyekről. A szövetség csak abban esetben lépne a kormányba, ha létrehoznák a nemzetiségi minisztériumot, m. miniszterrel az élén, továbbá ha különböző tárcáknál 5 államtitkári posztot biztosítanának. Önálló m. tankerületre is szükség volna; elfogadásra vár a felekezeti iskolákról szóló törvény és továbbra is megoldatlan az anyanyelvhasználat kérdése a helyi adminisztrációban és az igazságszolgáltatásban. [MH, szept. 21.]1993. január 15.Brassóban megkezdődött az RMDSz 3. kongresszusa. 327 szavazattal bíró küldött közül 209-en a megyei és területi szervezeteket képviselték, 104-en a pártokat és egyesületeket, ehhez járult az elnökség 14 tagja. – Az első nap legnagyobb része a vendégek üdvözlő beszédeivel telt el; a 2. napon elfogadták a szervezeti szabályzatot és a programot, a 3. napon volt a tisztújítás. – Vita után elfogadták önmeghatározásképpen a „romániai magyar nemzeti kisebbség” kifejezést. Az önrendelkezéssel kapcsolatos meghatározás: „a helyi és regionális önigazgatást, a személyi és kulturális autonómiát tekintjük irányadónak és követendőnek. A személyi autonómia kiterjed (…) a kultúra egészére, az anyanyelv használatára, a vallásra, az oktatásra, a társadalmi szerveződésre és az információ-áramlásra.” – Az RMDSz a romániai magyarság különböző autonóm területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és helyhatósági szinten ellátja a romániai magyarság közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszerveződés különböző formáit. A testület elismeri a demokratikus platformok szabad szerveződését. Mint a m. nemzet szerves része, célja szabadon ápolni kapcsolatait az anyanemzettel. – A kongresszus leszavazta azt a fölvetést, hogy az RMDSz az MVSz tagszervezetévé váljon (az alapvető kifogás: ez esetben az RMDSz-nek alá kell vetnie magát a testületi határozatoknak). Szövetségi elnökké Markó Bélát választották, Tőkés László ismét tb. elnök lett. – Gabriel Andreescu szerint Markó megválasztásában a „Demokrata Konvenció [CD] vezetőinek határozott közbelépése” is közrejátszott [Háromszék, 1995. márc. 23.].1993. február 24.Iliescu elnök fogadta az RMDSz – Markó Béla, Verestóy Attila, Tokay György, Borbély László, Varga Attila összetételű – küldöttségét. Megbeszélték a romániai magyarság égető gondjait: a kisebbségi törvény hiányát, az autonómia és az anyanyelvhasználat ügyét, az 1990-es marosvásárhelyi események elítéltjeinek helyzetét. Elmagyarázták, hogy oktatási autonómián teljes körű m. oktatási rendszert értenek, amit az állami költségvetés finanszírozna. Sérelmesnek találták, hogy a helyi közigazgatásból, igazságszolgáltatásból kiszorultak a m. tisztviselők. [RMSz, febr. 26.] (→ 1994.02.01)1993. március 19.A ro. parlament leszavazta az ellenzék bizalmatlansági indítványát. [MN, márc. 20.]Octavian Buracu, pécsi látogatása során kijelentette, hogy aláírásgyűjtéssel (→ 1993.03.12) nem lehet Gh. Funart megbuktatni, mert a többség hitelt ad a hazug propagandának. [Népszabadság, márc. 19.] Közzétette módosított programját az RMKdP (vesd össze: ]900405). A program leszögezte: a romániai magyarságot államalkotó tényezőnek tekinti, mely a m. nemzet szerves része. A személyi és kulturális autonómia alapján szükséges az önálló intézményrendszer létrehozása, a m. munkavállalói társadalom érdekvédelmi szervezeteinek kiépítése. Ahol a nemzeti kisebbség aránya eléri a 10%-ot, ott a kisebbség nyelvét hivatalos nyelvként kell használni. A párt teljes anyanyelvű oktatási hálózatra tart igényt, óvodától az egyetemig; követeli a felekezeti iskolák működési szabadságát, az államosított szeretetintézmények és iskolák visszaadását. [Népújság, márc. 19.] Bukarestben konferenciát rendezett a Románia Jövőjéért Alapítvány, az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) szervezet közreműködésével, melyen részt vett a budapesti Teleki László Alapítvány néhány kutatója is. Az érintett témák: geopolitika és regionalizmus, autonómia és önkormányzat. [MH, márc. 19.] (→ 1993.07.17) 1993. október 8.Bécsben a dokumentumok és a nyilatkozat elfogadásával befejeződött az ET csúcsértekezlete. Az elfogadott függelékek egyike a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáért szállt síkra. Az államoknak szavatolniuk kell a törvény előtti és az esélyegyenlőséget, valamint a tartózkodást a hátrányos megkülönböztetéstől. A kisebbséghez tartozók mind a közéletben, mind a a magánéletben használhatják az anyanyelvüket, szögezte ajánlásként a függelék. [RMSz, okt. 12.]A RomLib cikke így jellemezte a PUNR-t: „egytelen ismertetőjele a hipernacionalizmus, ideológiája ismeretlen, platformja nincs; legfőbb fegyvere a politikai zsarolás”. [Szabadság, okt. 8.] 1994. augusztus 15.Max van der Stoel Bukarestben Markó Bélával találkozott, a megbeszélésen oktatási kérdések (a tanügyi törvény tervezete és a saját egyetem) kerültek terítékre, továbbá az anyanyelv használata a közigazgatásban, az autonómiaigény és a kollektív jogok kérdése. [Szabadság, aug. 16.]1994. szeptember 7.Jeszenszky Géza (volt külügymin.) Meleşcanu látogatásáról: ott vagyunk, ahol egy évvel ezelőtt; a ro. fél egy évvel ezelőtt újabb határátkelőhelyek megnyitását ígérte, ma azokat se tudjuk megnyitni, ahol a magyar oldalon már átadható a határállomás. [ÚM, szept. 7.]Az RMDSz megfogalmazta állásfoglalását: az alapszerződésnek tartalmaznia kell egy kisebbségvédelmi megállapodást, ennek lényegét 12 pontban foglalták össze. Kormányintézkedéssel kell rendezni tk. a kisebbségi felekezetektől, egyesületektől elvett ingatlanok és javak visszajuttatását, a BTE visszaállítását, a nyelvhasználat szabályozását. A megállapodás végrehajtását egy vegyesbizottság ellenőrizné. [RMSz, szept. 7.] A Meleşcanu-látogatás kapcsán a Dimineaţa annak a reményének adott hangot, hogy az RMDSz letesz az olyan abszurd követelésről, mint a belső önrendelkezés vagy a különleges jogi státus. A m. kisebbség problémáit a bukaresti parlamentnek kell megoldania. [MH, szept. 8.] 1994. október 7.Traian Chebeleu sajtóértekezletén élesen visszautasította az SzKT legutóbbi ülésén fölvetett kérdéseket: ellenezte, hogy a magyart hivatalos nyelvként elismerjék és szélsőséges követelésnek nevezte az anyanyelvű oktatás bevezetését. [Népszabadság, okt. 8.] (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
