Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 50 találat lapozás: 1-20 | 21-40 | 41-50
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: FSN (Frontul Salvării Naţionale; Nemzeti Megmentés Frontja)

1989. december 22.

A gyászoló városokban, ahol halálos áldozata volt az előző napi megtorlásnak, a nép az utcákra tódult és gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére. Kolozsvárott kiszabadították a házi őrizetben tartott Doina Corneát, aki az ortodox templom lépcsőiről szólt a tömeghez. A katonaságot békés eszközökkel rávették arra, hogy a tüntetők oldalára álljon.

Bukarestben a diktátor házaspár a KB épületében töltötte az éjszakát. Reggel a gyárnegyedekből a munkások hatalmas tömege indult a központ felé. Fél tízkor az Egyetem tér az „Armata e cu noi!” [a hadsereg velünk van] jelszótól visszhangzott. Ceauşescu 10 előtt néhány perccel kihirdette az országos szükségállapotot. Ezt követően a KB épületében tartózkodó Vasile Milea, a hadsereg főparancsnoka főbe lőtte magát. A rádió, műsorát megszakítva közzétette a szükségállapot kihirdetését és bejelentette a „hazaáruló” Milea öngyilkosságát. – A Temesvárról visszajött V. A. Stănculescu tábornok a KB épületébe érkezett és átvette a hadsereg irányítását. – Ceauşescu a KB épülete előtt összegyűlt tömeggel próbált kommunikálni, eredménytelenül. A tömeg megrohamozta az épületet, a diktátor „agyonszervezett gépezete egyszerűen felmondta a szolgálatot és Ceauşescunak nem maradt más hátra, mint hogy az épület tetejéről helikopterre szállva húzza el a csíkot.” [Király: 161.] A helikopter 12 óra 6 perckor elhagyta a KB épületét, előbb Snagovra repült, majd onnan Târgovişte útiránnyal ismét magasba emelkedett. – Stănculescu visszavonta a tűzparancsot és visszarendelte a hadsereget a kaszárnyákba. – A helikopter vezetője, arra hivatkozva, hogy könnyű célpontot jelent még egy kézifegyver számára is, Titu közelében leszállt egy kukoricásba. A diktátor házaspár autóstoppal (!) menekült tovább, a târgoviştei növényvédő állomásig, ahonnan 15,30-kor két rendőrségi autó jött utánuk, letartóztatták őket és a város egyik kaszárnyájába vitték őket. (→ 1989.12.25) [Ştefănescu: 19–28.]

Bukarestben a tüntetők, élükön Mircea Dinescuval és Ion Caramitruval az RTV épületéhez vonultak, (könnyedén) elfoglalták a 4-es stúdiót és az ország népe tévén – szinte az eseményekkel egy időben – követhette, amint megalakult a Nemzeti Megmentési Front (NMF; Frontul Salvării Naţionale = FSN) és kezébe vette a hatalmat. A tévéközvetítés felvételeit utólag szakértők elemezték, a „szereplők és a rendezők” kilétét sokat kommentálták, de ez már nem változtat a lényegen: a Ceauşescu-rezsim megbukott.

A helikopter felszállása egyértelművé tette Ceauşescu vereségét, perceken belül „ádáz küzdelem kezdődött a KB székházában a hatalmi űr betöltéséért. (…) A KB minden emeletén legalább két kormányt alakítottak.”A Dăscălescu vagy Ilie Verdeţ-féle kormányok életét csak félórákban lehetne mérni. Végül is a „Ion Iliescu köré tömörült csoport Petre Romannal és Silviu Brucannal bizonyult életképesebbnek, mert hozzájuk csatlakozott a hadsereg Nicolae Militaru és Guşă tábornokkal az élen. Iliescu és csapata számára védettséget és mozgási lehetőséget biztosított a hadsereg, így elkezdhették tevékenységüket a televízió épületében.” – „A hatalomért való küzdelem hosszú időre eldőlt. Kompromisszum született a civilek és katonák között (…) a kiegyezés lényege az volt, hogy a katonák segédkeztek a hatalom megszerzésében, a hatalomra jutott civilek viszont átmentették és kimentették a katonákat az esetleges felelősségre vonás alól, a Ceauşescu-rezsim alatt elkövetett bűntetteikért és a forradalom alatt és után elkövetett atrocitásokért.” [Király: 167–168.] ● [Király Károly hitelt érdemlő meghatározása 1995-ből datálódik és minden szavát a gyakorlat igazolta. A hadsereg idejében átállt tábornokait rövidesen magas hivatalokba helyezték (Militaru hadügymin., Stănculescu nemzetgazdasági min. lett az új kormányban). – Az utólagos feltárások és interjúk sok érdekes részletet hoztak napvilágra. Pl. Bukarestben dec. 22-én du. 5 óra 20 perckor kezdődött el az a lövöldözés, amelynek célja a titokzatos „terrorista-hálózat” – a Securitate Ceauşescuhoz hű embereinek – megsemmisítése volt, s amelynek százak estek áldozatul. (EN, 1994. dec. 21.)]

A régi hatalom azonban nem adta fel a harcot. A titokzatos „terroristák” gyújtó lövedékekkel több épületet felgyújtottak, ezeket sikerült eloltani, a Központi Egyetemi Könyvtár kivételével. Napokon keresztül lövésektől visszhangzott a város: az RTV-t, a Rádió és a Honvédelmi Minisztérium épületét is támadták, de a legtöbb áldozata a két repülőtér (Băneasa és Otopeni) elleni támadásoknak volt. Mivel nem lehetett tudni, hogy ki az ellenség, olyan is előfordult, hogy a hadsereg katonái egymást lőtték agyon. A „tévében közvetített forradalom” néhány epizódját nem sikerült megfejteni, pl. egyesek tudni vélték, hogy a tévében bemondott szövegek a Ceauşescu-hű csapatoknak szóló titkos utasításokat tartalmaztak; utólag az is érthetetlennek tűnt, hogy miért a civil lakosságot kérték föl a tévé védelmére és nem a forradalom hívéül szegődött hadsereget (így a jóindulatú emberek tömege eleven pajzsként védte a Szabad Televíziót, rengeteg áldozatot hozva a szabadság oltárán). – Az áldozatok számát és kilétét sikerült megfejteni, de még hónapok után is azt követelte a nép, mondják meg, ki lőtt rájuk („Cine a tras în noi?”). Mivel a válasz késett, az új hatalom iránti bizalom megingott (→ 1990.01.12), a tisztázatlan kérdések halmaza évekig nyugtalanította a közvéleményt. ● [A rendszerváltás / fordulat / forradalom eseményei másfél évtizeddel az események után is foglalkoztatják a közvéleményt. A decemberi események minden évfordulóján az újságcikkek jó része tartalmazza azt a megállapítást, hogy még mindig nem sikerült kideríteni az igazságot. – Magyarázatokban, véleményekben nincs hiány: „Az ügyészség végre megértette, hogy 1989-ben államcsínyre került sor. A terrositák lényegében diverziós csoportok voltak, s azokat a magát legitimizálni akaró hatalom vetette be.” (RMSz, 1999. márc. 31.)]

Több városban a feldühödött tömeg megtámadta és feldúlta a milícia épületeit vagy az RKP irodáit; kiszabadították az előző nap letartóztatott tüntetőket. A népharag gyújtogatások és lincselések formájában is megnyilvánult. (→ 1990.01.13)

Bukaresti írók, az Írószövetség estére meghirdetett ülésén elfogadták Dumitru Radu Popescu lemondását és új, ideiglenes vezetőséget választottak: Mircea Dinescu, Octavian Paler, Ştefan Augustin Doinaş, George Macovescu, Domokos Géza. (→ 1990.04.21) Nyilatkozatban üdvözölték a forradalom győzelmét.

1989. december 23.

A diktatúrával való szembefordulás jeleként az újságok megváltozott címmel jelentek meg. A m. nyelvű hírlapok régi és új címe: Vörös Lobogó ] Jelen (Arad); Előre ] Romániai Magyar Szó (a továbbiakban: RMSz) (Bukarest); Hargita ] Hargita Népe (Csíkszereda); Igazság ] Szabadság (Kolozsvár); Vörös Zászló ] Népújság (Marosvásárhely); Bányavidéki Fáklya ] Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), Megyei Tükör ] Háromszék (Sepsiszentgyörgy); Szabad Szó ] Temesvári Új Szó (Temesvár). Csak januártól váltott címet a Fáklya ] Bihari Napló (Nagyvárad); több címváltozást ért meg a Szatmári Hírlap ] Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti). Nem váltott címet a Brassói Lapok. – Két olyan városban is megjelent egy-egy rövid életű m. hírlap, ahol rég megszűntek a helyi újságok: Kézdivásárhelyen (Székely Újság) és Székelyudvarhelyen (Szabadság).

A Scînteia is címet váltott, de a Scînteia poporului még a szocializmus mellett tett hitet, csak dec. 25-én váltottak Adevărul-ra.

Magyarország az elsők között ismerte el az új rendszert. Több magyar szervezet és intézmény segélyszállítmányokat indított Romániába. Egy hét alatt mintegy 450 tonna élelmiszer és gyógyszer érkezett.

Bukarestben és több erdélyi városban, különböző néven, magyar érdekvédelmi tömörülések kezdeményei alakultak (Temesvárott: Bánsági M. Demokrata Szövetség [eln.: Bodó Barna; tb. eln.: Tőkés László; ]910126]; Kolozs megyei és Kolozsvári M. Demokrata Tanács; Nagyváradon a M. Demokratikus Tanács városi szervezete, Marosvásárhelyen Ideiglenes Intéző Bizottság, Háromszéken a Romániai M. Demokratikus Szervezet Kovászna megyei Ideiglenes Tanácsa [eln.: Sylvester Lajos]).

Az RMDSz helyi szervezeteivel egy időben különböző neveken (MADISz, MIDESz, TEMISz, DEMISz stb.) megalakultak a m. fiatalok érdekvédelmi szervezetei is. (→ 1990.01.20)

A Temesvárról Bukarest felé tartó Constantin Nuţă altábornagyot és Velicu Mihalea vezérőrnagyot Déván letartóztatták; a két főtisztet helikopterre tették, de a gép Gyulafehérvár környékén lezuhant – állítólag gyalogsági kézifegyverrel lőtték le a helikoptert. [Ştefănescu: 33.]

A FSN hivatalosan közölte: a Ceauşescu-házaspárt biztonságos helyen őrzik; letartóztatták az RKP KB több tagját és szabadon engedték a kommunizmus politikai foglyait.

1989. december 24.

A FSN Tanácsa (Consiliul FSN = CFSN) kiáltvánnyal fordult az ország népéhez. – A FSN programjának 7. pontja leszögezte: „A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása és a románokkal való teljes jogegyenlőségük biztosítása.” [Domokos 1: 84.] (→ 1990.01.05)

A Tanácsban – többek között – a köv. személyek vettek részt: Doina Cornea, Ana Blandiana, Mircea Dinescu, Tőkés László, Dumitru Mazilu, Gelu-Voican Voiculescu, Ştefan Guşă, V. A. Stănculescu, Aurel Dragoş Munteanu, Corneliu Mănescu, Silviu Brucan, Domokos Géza, Petre Roman, Ion Iliescu.

Az ortodox Szent Szinódus közleményben üdvözölte a forradalmat és támogatásáról biztosította az új hatalmat.

1989. december 27.

A CFSN megválasztotta a Végrehajtó Bizottságot (VB): Ion Iliescu (eln.), Dumitru Mazilu (első helyettes); Cazimir Ionescu és Király Károly (aleln.); Dan Marţian (titkár). Tagok: Bogdan Teodoriu, Vasile Neacşa, Silviu Brucan, Gh. Manole, Ion Caramitru, Nicolae Radu. Elnöki tanácsosnak Virgil Măgureanut nevezték ki.

Az RMSz-ben megjelent az RMDSz közleménye, amelyben az IB Központi Ideiglenes Irodája (tagjai: Domokos Géza, Demény Lajos, Horváth Andor, Gálfalvi Zsolt, Tüdős István, Lányi Szabolcs) az alulról indított, a helyi autonómia elvét tiszteletben tartó szervezőmunkát sürgették, s aktív szerepvállalásra buzdítottak a FSN programjának megvalósítása ügyében.

A Magyar Köztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata üdvözölte az RMDSz megalakulását, támogatásáról biztosította a szövetséget, célkitűzéseinek elérésében, hangsúlyozva, hogy „a magyarság sorsának rendezését Románia területi integritásának, szuverenitásának tiszteletben tartása mellett lehet érdemben elősegíteni”.

Marosvásárhelyen megalakult a Vatra Românească (VR), amely febr. elejéig „illegalitásban működött, nem lépett a nyilvánosság elé, de tevékenységének következményei egyre nyilvánosabbak és nyilvánvalóbbak lettek.” Rövid idő alatt tagjai közé emelte a románság magyargyűlölő egyedeit, megnyilvánulási lehetőséget adva volt pártaktivistáknak, tiszteknek és szekusoknak. – Meghirdetett programja szerint nem rendeli alá magát egyetlen pártnak sem (mert úgymond kulturális szervezet), de azt kívánja, hogy bármely, Erdélyt érintő kérdésben kérjék ki a véleményét. Célkitűzései közé tartozott, hogy az országban ne legyen más hivatalos nyelv a románon kívül. – A szervezet PUNR (Partidul Unităţii Naţionale Române; Román Nemzeti Egységpárt = RNEP) néven pártot is alapított. A szervezet alapító elnöke Radu Ceontea, aki a PUNR színeiben szenátor lett. – A későbbi események (1990. márc. 19–20.) során, a VR székházából előkerült a titkos program is, mely egyértelműen igazolta a szövetség politikai és magyarellenes, antidemokratikus jellegét. [Kincses 1: 18–21, 95.; RMSz, 1995. ápr. 19.] (→ 1990.01.19, 1990.03.04)

1989. december 29.

Az RMDSz IB közleménye felszólította a romániai magyarságot, hogy támogassa a FSN szándékait és politikáját. – A FSN megalakította a kormányt, kinevezte a minisztereket. – A magasabb rangú külföldi politikusok közül elsőként Horn Gyula külügyminiszter tárgyalt Bukarestben az új román vezetéssel (tk. Sergiu Celac külügyminiszterrel és Ion Iliescuval). Egyezség született arról, hogy ismét megnyitják a kolozsvári és a debreceni konzulátusokat. (→ 1990.02.03; 1993.07.14)

1990. január 3.

A FSN Maros megye vezetősége: Király Károly (elnök; a parlamenti választásokig: ]900530); Ion Scrieciu, Valer Gâlea, Kincses Előd (aleln.); Dan-Eugen Baculea (titkár). [Kincses 1: 22.]

A FSN a közvéleménnyel szemben tisztázta: nem párt, de a választásokon politikai alakulatként kíván indulni, hogy lehetőséget adjon a változások végrehajtóinak arra, hogy politikai szerepet vállalhassanak.

1990. január 5.

A FSN Nyilatkozatát a romániai nemzeti kisebbségek jogairól az RTV esti adása ismertette. „A FSN határozottan elítéli az előző diktatórikus rendszernek a nemzeti kisebbségekkel szemben folytatott politikáját és ünnepélyesen kinyilvánítja: valóra váltja és garantálja az egyéni és kollektív nemzeti és szabadságjogokat.” [RMSz, jan. 7.; Domokos 1: 90–92.] Továbbá: ki kell dolgozni a nemzeti kisebbségi törvényt, létre kell hozni a Nemzetiségügyi Minisztériumot. „Biztosítani kívánjuk a nemzeti kisebbségek jogát, hogy politikai, társadalmi és szellemi életük problémáit, saját demokratikus szervezeteik, az államhatalom, a közigazgatás, valamint a civil társadalom szerveibe a maguk soraiból jelölt, ill. választott képviselők útján oldják meg.” – Domokos Géza emlékirata szerint ez a „leggyorsabban megtagadott, majd tökéletesen elfeledett dokumentuma az új politikai rendszernek”. [Domokos 1: 83.] (→ 1989.12.24)

Az RMDSz IB Bukarestben megtartotta első sajtóértekezletét.

Kolozsvárott, Jakó Zsigmond professzor lakásán, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) volt tagjai és az erdélyi tudományos élet meghívott kiválóságai arról döntöttek, hogy újrakezdik az egyesület kommunizmus alatt betiltott tevékenységét. [Bővebben lásd: Erdélyi Múzeum, 1991. 1/4. füzet] (→ 1990.02.10)

1990. január 13.

Marosvásárhelyen, a Stúdió Színházban 2. orsz. küldöttgyűlését tartotta az RMDSz, melyen Szándéknyilatkozatot fogadtak el. Fejezetei: Az RMDSz felépítése és működése. Az RMDSz részvétele a közéletben. Az RMDSz gazdasági és szociális irányelvei. Az RMDSz irányelvei az oktatás kérdéseiről. A sajtó, az irodalom, a művészet, a hagyományápolás kérdéseiről. Az RMDSz ifjúságpolitikája. – A tagságra vonatkozó kitétel (tag lehet minden „18. életévét betöltött magyar nemzetiségű állampolgár”) kirekesztő jellegű volt, emiatt több támadás érte a Szövetséget (a Pro Europa Liga is tiltakozott). Utóbb ez a paragrafus módosult. [Domokos1: 126.] – A 6. pont rögzítette a szövetség ún. ernyőszerepét: „A Szövetség egybefog minden olyan szakmai, érdekvédelmi, művelődési, vallási egyesületet vagy szervezetet, amely kész együttműködni vele a közösen vállalt társadalmi és nemzeti célok érdekében.” (→ 1990.01.07, 1990.02.24)

A FSN Kovászna megyei tanácsa elnökévé választotta Kozsokár Gábor közgazdászt.

A székelyudvarhelyi, baróti és kézdivásárhelyi erőszakos cselekményekkel (gyújtogatás, lincselés) kapcsolatban (→ 1989.12.22) Domokos Géza tisztázta: „a cselekedeteknek nem volt románellenes jellege, miként a dolgot egyes külföldi rádióadók és újságok beállítják”.

1990. január 17.

A CFSN a jan. 12-én elfogadott dekrétumok eltörléséről döntött, politikai tévedésnek minősítve azokat. Az indoklás szerint a rendeletek kényszerhelyzetben születtek és nem tükrözik a FSN szellemét és elveit. Megrótták Dumitru Mazilut, a tüntetésen (→ 1990.01.12) mutatott viselkedése miatt, ui. ő a tüntetőket nem csitította, hanem heccelte. (→ 1990.01.26)

1990. január 18.

Csíkszeredában megalakult a Romániai Magyar Kisgazdapárt (RMKgP). A kezdeményező és ideiglenes vezetőbizottság: Éltes Zoltán (eln.), Csáky József (aleln.), Tompos Zoltán (titkár). (→ 1990.02.22)

A marosvásárhelyi „iskola-háború” fejleményei: a városi és megyei tisztségviselők, engedve a m. lakosság követelésének arról döntöttek, hogy – az 1961-es egyesítést kompenzálandó tettként – a Bolyai Líceumot nyilvánítsák ismét m. tannyelvű iskolává. Másnap a FSN megyei tanácsa áthidaló megoldást javasolt: a gimnáziumot nyilvánítsák de jure azonnal m. iskolává, de a diákok cseréjére csak ősszel, az új tanévben kerüljön sor. Az elkövetkező napokban újabb egyeztetések voltak, de a ro. és m. fél álláspontja nem közeledett. (→ 1990.01.30) – A békítő szándékkal fellépő Smaranda Enache (a Pro Europa Liga társelnöke) ellen kemény sajtókampányt indított a nacionalista sajtó.

A CFSN 30. sz. törvényrendelete államtulajdonba vette az RKP vagyonát.

Nicolae Stoicescut nevezték ki az újonnan alapított Vallásügyi Min. élére.

Egészségügyi okokra hivatkozva, nyugdíjazását kérte Teoctist pátriárka, a ro. ortodox egyház feje. (→ 1990.04.04)

1990. január 23.

A FSN bejelentette, hogy indul a május 20-i választásokon. A hír megosztotta a közvéleményt. Doina Cornea beadta lemondását: nem kíván részt venni abban a hatalmi harcban, amelyben a FSN óriási előnnyel indul. (→ 1990.02.01)

1990. január 27.

Leváltották a két héttel korábban kinevezett Pálfalvi Attila oktatásügyi miniszterhelyettest, utóda Demény Lajos (→ 1990.02.01). A hivatalos indoklás szerint Pálfalvi nem tartotta tiszteletben a kormány és az Oktatásügyi Min. határozatait, a m. oktatás függetlenítését célzó önkényes döntéseivel feszültséget keltett. – A Hargita megyei RMDSz nyilatkozatban tiltakozott a leváltás ellen, kifejtve, hogy Pálfalvi a FSN programnyilatkozatának megfelelően cselekedett, s csupán a m. oktatást illető több évtizedes sérelmeinket próbálta orvosolni. – Az RMDSz IB nyilatkozata elítéli azt, hogy az Okt. Min. korábbi jogaink visszaszerzését sérelmezi és szeparatista megnyilvánulásnak minősíti. Kérik az iskolák 1959-ben kezdődött erőszakos átalakítása előtti státusának visszaállítását.

Király Károly egy interjúban elmondta: „Szerintem téves az a nézet, hogy az erdélyi magyarságnak csak egyetlen, egységes szervezete legyen. Mi történik, ha azt az egyetlen pártot sikerül tévútra terelni? Vagy megszüntetni? Gondoljunk a Magyar Népi Szövetségre?” [MN, jan. 27.]

1990. január 28.

Bukarestben a történelmi ro. pártok (PNTCD, PNL, PSDR) szimpatizánsai kommunistaellenes jelszavakkal tüntettek a kormány épülete előtt. Az erős visszarendeződési tendenciák és a FSN azon terve ellen tüntettek, hogy a FSN indulni kíván a választásokon (→ 1990.01.23). Követelték a kormány lemondását. A FSN hívei (gyári munkások és a Zsil-völgyéből érkezett bányászok) ellentüntetést szerveztek és szétszórták őket. A téren megjelent és rövid beszédet mondott Ion Iliescu és Petre Roman, a tömeg megtapsolta őket. (→ 1990.01.12, 1990.02.01, 1990.02.18)

Megjelent az Okt. Min. közleménye, mellyel a FSN Maros megyei Tanácsának jan. 18-i határozatára reagált. A helyi döntés arra vonatkozott, hogy helyreállítják a Bolyai Gimn. 1960 előtti státusát, amikor a Papiu Líceum ro., a Bolyai Líc. pedig m. volt. A közlemény kimondta: „A nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásának jelenlegi szervezeti struktúrája az egész 1989/90 tanévre változatlan marad.” [RMSz, jan. 28.]

Kolozsvárott ismét megalakult a jelentős múlttal büszkélkedő protestáns Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE), soraiba várva más felekezetek istenhívő tagjait is.

A LEMP utolsó, 11. kongresszusán feloszlatta önmagát. A reformszárny új pártot hozott létre Lengyel Köztársaság Szociáldemokratái néven, elnöke Aleksander Kwasniewski lett.

1990. január 30.

A bukaresti tüntetések erőszakhullámát tapasztalván, Ana Blandiana lemondott a CFSN-ben elfoglalt tisztségéről.

Kolozsvárott ülésezett a két református püspökség közös zsinata. A Királyhágómelléki Ref. Egyházkerület (KREK) és az Erdélyi Ref. Egyházkerület (EREK) képviselői kimondták, hogy továbbra is két egyházkerület marad, egy-egy püspök irányítása alatt. A jövőben minden egyházi tisztségre négy évre választanak tisztségviselőket, akik még egy ciklusra jelöltethetik magukat. (→ 1990.03.26)

Kincses Előd fölkereste a Bolyai Líceumot „és az igazgatói szobában Lőrincz László professzornak, a FSN nemzetiségi bizottsága alelnökének társaságában megpróbáltam meggyőzni a diákválasztmányt és a szülői bizottságot, hogy fogadják el a FSN megyei tanácsának január 19-i határozatát és csak őszre állítsák vissza a magyar líceumot. Hangsúlyoztam, nem lehet úgy magyar egyenjogúságot kivívni, hogy közben nem vagyunk tekintettel a román érzékenységre. Hozzátettem, az a tény, hogy 1961-ben ugyanezt tették a magyarokkal, nem lehet hasonló lépés indoka.” [Kincses 1: 34.]

1990. február 1.

A történelmi pártok tüntetését (→ 1990.01.28) követő egyezség alapján két külön szervezeti egységre vált szét a CFSN. Létrehozták a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsát (NEIT; Consiliul Provizoriu al Unităţii Naţionale = CPUN) és a FSN-t. Előbbinek a törvényhozási teendőket kell ellátnia, az utóbbi önálló politikai pártként kíván indulni a májusi választásokon. A CPUN-ben 112-112 személyt adott a FSN, ill. a megyék, a nemzeti kisebbségek, az új pártok és szervezetek (pl. AFDPR), a diákok képviselői. A CPUN fő tennivalója a választási törvény megalkotása, a választások előkészítése. (→ 1990.02.13)

Pálfalvi Attilát gépipari miniszterhelyettessé nevezték ki. (→ 1990.01.27)

Székelyudvarhelyen 20 ezer ember tüntetett, a m. iskolahálózat helyreállítását követelve.

1990. február 6.

Bukarestben bejegyezték a 27. politikai pártot: FSN, elnöke: Ion Iliescu.

1990. március 17.

Marosvásárhelyen folytatódtak a magyarellenes megmozdulások. Feltüzelt ro. tüntetők behatoltak a ref. egyház felsővárosi hivatalába, bántalmazták az ott tartózkodókat és feldúlták az irodát; eltávolították az 1848-as emléktáblára a m. követség által helyezett, piros-fehér-zöld szalaggal díszített koszorút. A rendőrség figyelmen kívül hagyta a helyi RMDSz-vezetők ez irányú panaszát. – Az RMDSz Elnöksége tiltakozott a magyarellenes provokációk és tettek ellen, amelyek Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen történtek. A FSN Tanácsa nem reagált az RMDSz helyzetjelentéseire.

Marosvásárhelyen, a helyi MADISz szervezésében megkezdődött a MISzSz első kongresszusa. A MISzSz nyilatkozata állást foglalt a magyar oktatás kérdésében, szolidaritást vállalt az OGyI ülősztrájkot folytató diákjaival és elítélte a VR Szervezet erőszakos tevékenységét. (→ 1990.03.30)

Kolozsvárott megalakult a Bolyai Társaság (április végén a cégbíróságon megkapta a jogi személy státusát is). Célja az önálló magyar felsőoktatási hálózat kiépítése, a kolozsvári tudományegyetem visszaállítása. (→ 1990.05.18)

1990. május 20.

A parlamenti és elnökválasztások napja. A 17,200.722 választásra jogosult állampolgár közül 14,826.616 (86,2%) jelent meg az urnáknál. Az érvénytelen szavazatok száma: 1,106.713 (7,5%). – A választás végeredménye: államelnök Ion Iliescu (a szavazatok 85%-ával).

A parlamenti helyek megoszlása: FSN (képviselők száma: 263, szenátorok száma: 92); RMDSz (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 12); PNL (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 9); MER (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); PNTCD (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); AUR (képviselők száma: 9, szenátorok száma: 2). További 6 párt szerzett 10 mandátumnál kevesebbet. Függetlenként 10 képviselő jutott be, 9 nemzeti kisebbség hivatalból szerzett 1-1 helyet. – Összesen 524 mandátum (405 képviselő + 119 szenátor). (→ 1990.05.30)

Az RMDSz képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint. w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi János; Bihar: Csapó I. József, Nagy Béla, Szilágyi Zsolt; Brassó: Madaras Lázár; Fehér: Brendus Gyula; Hargita: Borbély Ernő, Borsos Géza, Csutak István, Incze Béla, Nagy Benedek; Hunyad: Takács Csaba; Kolozs: Eckstein-Kovács Péter, Pillich László, Podhradszky László; Kovászna: Bajcsi Ákos, Domokos Géza, Márton Árpád; Máramaros: Zonda Attila; Maros: Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László; Szatmár: András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Demény Lajos; Brassó: Fazekas Miklós; Hargita: Hajdú Gábor, Verestóy Attila; Kolozs: Szőcs Géza; Kovászna: Király Károly, Kozsokár Gábor; Máramaros: Csiha Tamás; Maros: Markó Béla; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Tóth József.

Demény Lajos szerint a választások idején Ro.-ban mintegy 75 párt volt bejegyezve. [MN, 1993. jan. 30.]

„Az 1990. május 20-i választások nyomán létrejött parlament legfőbb feladata abban állt, hogy Alkotmányozó Gyűléssé minősülve, kidolgozza és elfogadja az ország alaptörvényét. A munka közel másfél évig tartott, a következő menetrend szerint: 1990. júl. 11. – a két ház közös ülésén kimondta: az Alkotmányozó Gyűlés megkezdte munkáját; 1991. febr. 13. – a szövegező bizottság bemutatta a téziseket vagyis alapelveket; 1991. jún. 19. – a tézisek elfogadása; 1991. szept. 10. – az alkotmányszöveg vitájának megkezdése; 1991. nov. 21. – az alkotmány megszavazása.” [Domokos 2: 247–248.; ezután következett az alkotmányról szóló népszavazás, ]911208.]

1990. június 7.

Moszkvában, a Varsói Szerződés (VSz) Politikai Tanácskozó Testületének ülésén Gorbacsov kijelentette: nem tartja célravezetőnek a VSz feloszlatását.

Az RMSz Serafim Duicu levelét közölte, aki Tőkés püspököt támadta az amerikai körúton mondottakért. (→ 1990.04.06)

Demény Lajos tanügymin.-helyettest, marosvásárhelyi útja során a helyi FSN és a VR képviselői megakadályozták abban, hogy a tanfelügyelőségen eleget tegyen hivatali feladatának. Az RMDSz-szenátorok Petre Romanhoz intézett tiltakozó levelét az RMSz jún. 12-én közölte.

1990. szeptember 7.

Iliescu elnök búcsúlátogatáson fogadta Szűcs Pál, távozó m. nagykövetet. Iliescu kijelentette, hogy lépéseket kell tenni a két ország közötti feszültségek kiküszöbölésére, ezért kész találkozni Göncz Árpád köztársasági elnökkel. (→ 1990.10.15)

Szőcs Géza-interjút közölt a Valóság. A szenátor szerint Király Károly inkább a FSN-hez közelítő politikát folytat, úgy véli, hogy részt kell venni az állam vezetésében, de az RMDSz – látva a kialakított körülményeket – erre nem hajlandó. Király Károlynak joga van Nemzetiségi Ligát alapítani (→ 1990.07.31), de ezt nem lehet egyedüli szervezési formának tekinteni.



lapozás: 1-20 | 21-40 | 41-50




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998