|
|||||
 |
kronológiák | » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében | ||||||||||||||||||||||||||
 |
|
|||||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 66 találat | lapozás: 1-20 | 21-40 | 41-60 | 61-66 | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Király Károly 1991. február 6.Király Károly nyílt levélben fordult Petre Romanhoz, számon kérve a kisebbségekkel kapcsolatos régebbi ígéreteket. [RMSz, febr. 9.] (→ 1991.02.14)A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) ülése az Öböl-válság [Irak–Kuvait, 910117] Romániát érintő következményeit elemezte. A veszteséget 2,9 milliárd $-ra becsülték. 1991. február 14.Petre Roman válaszolt Király Károlynak (→ 1991.02.06) [RMSz, febr,. 14.]. A kormányfő minden vádat visszautasított és azt állította, hogy „a nemzeti kisebbségek iránt, más területekkel ellentétben még jobban is bizonyítottuk, hogy betartjuk ígéreteinket”. – Király Károly viszontválasza [RMSz, febr. 15.] kifejtette: Petre Roman válasza csak általánosságokat tartalmaz és „valós tényeket utasít el sértő szavakkal és vádlón”.1991. április 22.Király Károly szenátor vezetésével háromtagú RMDSz-delegáció érkezett Budapestre. Király Károly részt vett az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának ülésén és beszámolt a m. kisebbség itthoni helyzetéről. Fogadta őt Szabad György, az Országgyűlés elnöke. – Az RMDSz közleményben határolta el magát Király Károly nyilatkozataitól. [RMSz, ápr. 27.]1991. június 28.Király Károly és Demény Lajos levelet küldött a genfi kisebbségi tanácskozás résztvevőihez (→ 1991.07.01), a köv. 3 javaslattal: hozzanak létre: a kisebbségi jogok felügyeletével foglalkozó európai tanácsot; ENSz különbizottságot; minden, kisebbséggel rendelkező országban, a kisebbségek védelmével megbízott szerveket.Pillich László parlamenti képviselő Mihai Drăgoi megyei tanfelügyelővel és Mihai Tălpeanu polgármesterrel folytatott sikertelen tárgyalást a kolozsvári iskolák ügyében. Gheorghe Robu, volt főügyész, rágalmazásért perbe hívta C. V. Tudort. A bíróságon C. V. Tudor agresszíven viselkedett, állandóan fenyegette a bíróság elnökét. Aláírták a KGST megszűnéséről szóló okmányt. 1991. szeptember 14.Király Károly kijelentette: többé nem kíván részt venni az Alkotmányozó Gyűlésen, mert indítványait sorban elvetik, őt lehurrogják és megvonják tőle a szót. Gyakoriak a szélsőséges kijelentések: Bârlădeanu azt állította, hogy 1989-ben a temesvári felkelést külső erők támogatták, s ha Tőkés László állt a forradalom élén, akkor a történtekben a magyarok keze is benne volt. – Király még arról is szólt, hogy az RMDSz nem egységes. Példaként a 6-os pont megszavazása körüli nézeteltérést említette. E pontból hiányoznak a kollektív nemzetiségi jogokra való utalások, ezért ellene kellett volna szavazni, de Domokos, Verestóy és Frunda mellette szavaztak. [RMSz, szept. 14.] A kérdést a Kolozs megyei RMDSz-képviselők is szóvá tették [lásd: Szabadság, szept. 19.]. (→ 1991.09.21)1991. szeptember 21.Domokos Géza (frakcióvezető) az RMSz-ben válaszolt Király Károly vádjaira (→ 1991.09.14). Az RMDSz-frakcióban nem tudtak egységes álláspontot kialakítani, mert nem volt kétharmados jelenlét. Domokos ezért kimondta, hogy mindenki a lelkiismerete szerint szavazzon. Válaszában elítélte „az örökös sértődöttséget” (utalás Király Károlyra) és a „mindent vagy semmit” álláspontot. [RMSz, szept. 21.]Nagyenyeden tartotta orsz. munkaülését az RMGE. Elhatározták egy marosvásárhelyi székhelyű kereskedelmi vállalat (Gazda kft.), valamint egy alapítvány létrehozását. [Szabadság, szept. 25.] 1991. november 21.A parlament elfogadta az alkotmányt. (→ 1991.12.08) A név szerinti szavazást a tévé közvetítette. Az RMDSz egységesen ellene szavazott, valamint a parasztpártiak és liberálisok egy csoportja is. A szavazás végeredménye: 414 igen, 95 nem. – Szőcs Géza elmondta, hogy az RMDSz parlamenti csoportja megosztott volt az alkotmány elfogadásával kapcsolatban, de a szélsőséges hangulatú ülések mindenkit meggyőztek: nemmel kell szavazni. [RMSz, nov. 23.] – Király Károly – tiltakozásképpen – nem vett részt a parlamenti szavazáson, ezért megfosztották szenátori mandátumától. (→ 1991.11.29, 1991.12.12).1991. november 29.Király Károly megírta az ET-nak a ro. alkotmányozási vita eseményeit, hogy „megtudják, milyen a ro. demokrácia”. [RMSz, nov. 29.] (→ 1991.12.12)1991. december 12.A megyei RMDSz az ellen tiltakozott, hogy Király Károlyt megfosztották szenátori mandátumától (→ 1991.11.21). [Háromszék, dec. 12.] (→ 1992.01.10)1991. december 18.Az RMDSz Kolozs megyei választmánya nyilatkozatban utasította vissza Kapcza Imre Szőcs Gézára vonatkozó vádaskodásait. (→ 1991.10.22) – Szőcsöt Hámos László is megvédte. [Szabadság, dec. 24.] – Szőcs a támadásra nyilatkozatban válaszolt. [Szabadság, 1992. jan. 8.]Az RMDSz szenátorcsoportja nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy Király Károlyt önkényesen megfosztották mandátumától. (→ 1991.11.11; 1992.01.13) 1992. január 10.Tőkés László Tiltakozom címmel nyílt levelet juttatott el a hazai és külföldi sajtóhoz. Fölemelte a szavát Király Károlynak a parlamentből való kizárása ellen (→ 1991.11.21), valamint Radu Tinu és szekustársai felmentése (→ 1991.12.09) ellen, mely a visszarendeződés nyilvánvaló jele. Tiltakozott az ellen is, hogy az 1989 decemberében meglincselt kézdivásárhelyi rendőr ügyében három személyt (→ 1991.11.26) letartóztattak. Kérte, hogy az 1990. január 4-i amnesztiarendelet értelmében nyilvánítsák semmisnek az oroszhegyi, zetelaki, marosvásárhelyi diszkriminatív ítéleteket. Tiltakozott a tervezett népszámlálás nemzeti és vallási kisebbségeket sújtó tendenciája ellen. Arra kérte a kisebbségi egyházakat és az RMDSz-t, hogy ro. szövetségeseikkel együtt – vagy akár nélkülük – vegyék igénybe a törvényes politikai harc minden eszközét a felsorolt demokráciaellenes megnyilvánulások, sérelmek ellen. [RMSz, jan. 10.]Borbély Imre nyilatkozott az RMSz-nek: a székelyföldi autonómiára vonatkozó kísérlet körüli vitában megmutatkoztak az RMDSz-en belüli ellentétek. Borbély a területi autonómiát legitim célként tűzte ki, de Katona Ádám kezdeményezését (→ 1991.10.02) nem tartotta taktikusnak. Fenntartja a társnemzetre (→ 1991.05.24) vonatkozó elgondolását. [RMSz, jan. 10.] 1992. január 12.Marosvásárhelyen ülésezett az RMDSz OE. Állást foglaltak Tőkés László és más RMDSz-vezetők elleni támadások, fenyegetések ügyében, kérve a hatóságokat, tegyenek meg mindent az érintett személyek biztonsága érdekében; jogsértőnek értékelték Király Károly mandátumtól való megfosztását (→ 1991.11.11). Foglalkoztak az erdőcsinádi letartóztatottak ügyével (→ 1992.02.06), s mivel nem biztosítottak velük kapcsolatban a pártatlan ítélethozatal feltételei, az elnökség az igazságügy-minisztériumhoz fordult. [RMSz, jan. 14.]1992. január 13.Kozsokár Gábort választották a szenátus alelnökévé, a menesztett Király Károly helyett. (→ 1991.11.11; 1991.12.18)Ticu Dumitrescu, az AFDPR elnöke arról számolt be, hogy állandó zaklatásnak van kitéve, a SRI folytatja a volt Securitate tevékenységét. [Cotidianul, jan. 13.] Bukarestbe érkezett az ET parlamenti kapcsolatokkal foglalkozó bizottsága. 1992. április 9.Király Károly az RMDSz válságáról beszélt, elítélte Domokos Géza és Verestóy Attila „megalkuvó” vonalát. Szerinte nem szabad lemondani semmiről, így az autonómiáról sem, sőt egy független Erdély lehetőségének elméleti vizsgálatát sem kell kizárni. Az állandó taktikázás és alkudozás eredményeképpen elsorvad a magyarság. [EN, ápr. 9.]1992. július 25.Brassóban kibővített ülést tartott az RMDSz OE. Tiltakozó nyilatkozatot tettek közzé a prefektuscserék ellen. Az elnökség felszólította a Hargita és Kovászna megyei szervezeteket, hogy a zsidóság szenvedései iránti tiszteletből tiltakozásul ne sárga csillagot (→ 1992.07.23), hanem fehér kokárdát tűzzenek ki (→ 1992.08.03). [RMSz, júl. 29.] – Ugyanezen az ülésen, az EMKE fölkérésére, kijelölték az MVSz augusztusi konferenciájára utazó, az erdélyi magyarságot képviselő küldöttséget.Az RMDSz platformjai (EMK, SzK) és pártjai (RMKdP, RMKgP, RMSzdP) közös állásfoglalásban rögzítették: a parlamenti választásokon az RMDSz ne jelölje a régi nómenklatúra tagjait (kivétel – ellenálló múltja miatt – Király Károly és Sütő András), az RMDSz jelöltjei politikai önéletrajzban tisztázzák a kommunista hatalomhoz való viszonyukat. [BN, júl. 25.] Iliescu, gazdasági vezetőkből álló küldöttség élén Kuvaitba utazott, abban a reményben, hogy az emírség megjutalmazza Ro.-t, amiért az támogatta az Irak elleni embargót. [Reuter, AFP, MTI] Barcelonában megkezdődtek az aug. 9-ig tartó 25. Nyári Olimpiai Játékok, amelyen – sok évi kizárás után (→ 1990.10.15) – a Dél-afrikai Köztársaság sportolói is részt vehettek. 1992. augusztus 8.Az EMK Csomakőrösön tartott összejövetelén a résztvevők arról döntöttek: Király Károlyt jelölik szenátornak. [RMSz, aug. 13.] – A Budapesten tartózkodó Király Károly elfogadta a jelölést. [Ring, aug. 9.]1992. augusztus 22.Budapesten megtartották az Erdélyi Magyar Kongresszust (→ 1992.08.17, 1992.08.20), amely már meghirdetése idején ellentmondásokkal terhes volt (pl. az előadóként feltüntetett Borbély Imre, Katona Ádám, Kreczinger István és Hajdú Demeter nem tudtak a szórólapon hirdetett A független Erdély esélyei c. előadásról). A rendezvényen tk. Király Károly és Eva Maria Barki tartott előadást, majd a résztvevők elfogadták az erdélyi m. önrendelkezési nyilatkozatot. [RMSz, aug. 27.] (→ 1992.10.10) – Az RMDSz elhatárolódott a rendezvénytől.1992. október 10.Zsembery Ágoston, nemzetközi megfigyelő, számítógépes szakember elmondta, hogy a romániai választásoknál alkalmazott számítógépes program ellenőrzését nem engedélyezték, ezért nem lát garanciát a választások összesítésének korrektségére. [MH, okt. 10.]Csíkszeredában ülésezett az EMK. Elfogadták az Erdélyi M. Kongresszus budapesti nyilatkozatát (→ 1992.08.22), ennek okán kérték a romániai magyarság önrendelkezési jogának tiszteletben tartását és felszólították a m. kormányt, teljesítse kötelezettségeit a nemzetközi fórumokon az erdélyi magyarok védelmében. Mivel Domokos Géza lemondott, felkérték Tőkés Lászlót, hogy vegye át a szövetségi elnök teendőit. A dokumentum aláírói (tk.): Katona Ádám, Király Károly, Gazda István, Gazda József, Sántha Pál Vilmos. [Szabadság, okt. 28.; a dokum. szövegét lásd: Domokos 3: 161–164.] 1992. november 7.Domokos Géza terveiről beszélt. Lezártnak tekinti élete politikusi szakaszát. Újból kifejtette: a lassú építkezés híve. [Háromszék, nov. 7.]Tisztújító közgyűlést tartott a Maros megyei RMDSz; az elnöki tisztségbe ismét Borbély Lászlót választották. [RMSz, nov. 11.] A háromszéki RMDSz Király Károlyt választotta megyei elnöknek. Alelnök: Váncsa Árpád. [Háromszék, nov. 10.] 1993. március 25.A kormány 105/1993. sz. rendeletével leváltották a két székely megye ro.–m. prefektusait (→ 1992.08.05), helyettük Vlad-Adrian Căşuneant (Kovászna) és Doru Voşlobant (Hargita) nevezték ki. Király Károly megyei RMDSz-elnök tiltakozó levelében rámutatott, hogy a kormány megszegte azt az egyezséget, hogy a megyében fenntartja a kettős prefektus gyakorlatát. [Népújság, márc. 27.] (→ 1993.03.29, 1993.04.01, 1993.04.06, 1993.04.11, 1993.04.28, 1993.10.20)Kelemen Kálmán elmondta: az RMKdP kapcsolatokat kíván kiépíteni a PNTCD-vel és a világ kereszténydemokrata pártjaival. Szerinte az RMDSz – nem lévén párt – nem sajátíthatja ki a magyarság nevében való politizálást. [Népújság, márc. 25.] (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
