|
|||||
 |
kronológiák | » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében | ||||||||||||||||||||||||||
 |
|
|||||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 390 találat | lapozás: 1-20 | 21-40 ... 381-390 | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Iliescu, Ion 1989. december 22.A gyászoló városokban, ahol halálos áldozata volt az előző napi megtorlásnak, a nép az utcákra tódult és gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére. Kolozsvárott kiszabadították a házi őrizetben tartott Doina Corneát, aki az ortodox templom lépcsőiről szólt a tömeghez. A katonaságot békés eszközökkel rávették arra, hogy a tüntetők oldalára álljon.Bukarestben a diktátor házaspár a KB épületében töltötte az éjszakát. Reggel a gyárnegyedekből a munkások hatalmas tömege indult a központ felé. Fél tízkor az Egyetem tér az „Armata e cu noi!” [a hadsereg velünk van] jelszótól visszhangzott. Ceauşescu 10 előtt néhány perccel kihirdette az országos szükségállapotot. Ezt követően a KB épületében tartózkodó Vasile Milea, a hadsereg főparancsnoka főbe lőtte magát. A rádió, műsorát megszakítva közzétette a szükségállapot kihirdetését és bejelentette a „hazaáruló” Milea öngyilkosságát. – A Temesvárról visszajött V. A. Stănculescu tábornok a KB épületébe érkezett és átvette a hadsereg irányítását. – Ceauşescu a KB épülete előtt összegyűlt tömeggel próbált kommunikálni, eredménytelenül. A tömeg megrohamozta az épületet, a diktátor „agyonszervezett gépezete egyszerűen felmondta a szolgálatot és Ceauşescunak nem maradt más hátra, mint hogy az épület tetejéről helikopterre szállva húzza el a csíkot.” [Király: 161.] A helikopter 12 óra 6 perckor elhagyta a KB épületét, előbb Snagovra repült, majd onnan Târgovişte útiránnyal ismét magasba emelkedett. – Stănculescu visszavonta a tűzparancsot és visszarendelte a hadsereget a kaszárnyákba. – A helikopter vezetője, arra hivatkozva, hogy könnyű célpontot jelent még egy kézifegyver számára is, Titu közelében leszállt egy kukoricásba. A diktátor házaspár autóstoppal (!) menekült tovább, a târgoviştei növényvédő állomásig, ahonnan 15,30-kor két rendőrségi autó jött utánuk, letartóztatták őket és a város egyik kaszárnyájába vitték őket. (→ 1989.12.25) [Ştefănescu: 19–28.] Bukarestben a tüntetők, élükön Mircea Dinescuval és Ion Caramitruval az RTV épületéhez vonultak, (könnyedén) elfoglalták a 4-es stúdiót és az ország népe tévén – szinte az eseményekkel egy időben – követhette, amint megalakult a Nemzeti Megmentési Front (NMF; Frontul Salvării Naţionale = FSN) és kezébe vette a hatalmat. A tévéközvetítés felvételeit utólag szakértők elemezték, a „szereplők és a rendezők” kilétét sokat kommentálták, de ez már nem változtat a lényegen: a Ceauşescu-rezsim megbukott. A helikopter felszállása egyértelművé tette Ceauşescu vereségét, perceken belül „ádáz küzdelem kezdődött a KB székházában a hatalmi űr betöltéséért. (…) A KB minden emeletén legalább két kormányt alakítottak.”A Dăscălescu vagy Ilie Verdeţ-féle kormányok életét csak félórákban lehetne mérni. Végül is a „Ion Iliescu köré tömörült csoport Petre Romannal és Silviu Brucannal bizonyult életképesebbnek, mert hozzájuk csatlakozott a hadsereg Nicolae Militaru és Guşă tábornokkal az élen. Iliescu és csapata számára védettséget és mozgási lehetőséget biztosított a hadsereg, így elkezdhették tevékenységüket a televízió épületében.” – „A hatalomért való küzdelem hosszú időre eldőlt. Kompromisszum született a civilek és katonák között (…) a kiegyezés lényege az volt, hogy a katonák segédkeztek a hatalom megszerzésében, a hatalomra jutott civilek viszont átmentették és kimentették a katonákat az esetleges felelősségre vonás alól, a Ceauşescu-rezsim alatt elkövetett bűntetteikért és a forradalom alatt és után elkövetett atrocitásokért.” [Király: 167–168.] ● [Király Károly hitelt érdemlő meghatározása 1995-ből datálódik és minden szavát a gyakorlat igazolta. A hadsereg idejében átállt tábornokait rövidesen magas hivatalokba helyezték (Militaru hadügymin., Stănculescu nemzetgazdasági min. lett az új kormányban). – Az utólagos feltárások és interjúk sok érdekes részletet hoztak napvilágra. Pl. Bukarestben dec. 22-én du. 5 óra 20 perckor kezdődött el az a lövöldözés, amelynek célja a titokzatos „terrorista-hálózat” – a Securitate Ceauşescuhoz hű embereinek – megsemmisítése volt, s amelynek százak estek áldozatul. (EN, 1994. dec. 21.)] A régi hatalom azonban nem adta fel a harcot. A titokzatos „terroristák” gyújtó lövedékekkel több épületet felgyújtottak, ezeket sikerült eloltani, a Központi Egyetemi Könyvtár kivételével. Napokon keresztül lövésektől visszhangzott a város: az RTV-t, a Rádió és a Honvédelmi Minisztérium épületét is támadták, de a legtöbb áldozata a két repülőtér (Băneasa és Otopeni) elleni támadásoknak volt. Mivel nem lehetett tudni, hogy ki az ellenség, olyan is előfordult, hogy a hadsereg katonái egymást lőtték agyon. A „tévében közvetített forradalom” néhány epizódját nem sikerült megfejteni, pl. egyesek tudni vélték, hogy a tévében bemondott szövegek a Ceauşescu-hű csapatoknak szóló titkos utasításokat tartalmaztak; utólag az is érthetetlennek tűnt, hogy miért a civil lakosságot kérték föl a tévé védelmére és nem a forradalom hívéül szegődött hadsereget (így a jóindulatú emberek tömege eleven pajzsként védte a Szabad Televíziót, rengeteg áldozatot hozva a szabadság oltárán). – Az áldozatok számát és kilétét sikerült megfejteni, de még hónapok után is azt követelte a nép, mondják meg, ki lőtt rájuk („Cine a tras în noi?”). Mivel a válasz késett, az új hatalom iránti bizalom megingott (→ 1990.01.12), a tisztázatlan kérdések halmaza évekig nyugtalanította a közvéleményt. ● [A rendszerváltás / fordulat / forradalom eseményei másfél évtizeddel az események után is foglalkoztatják a közvéleményt. A decemberi események minden évfordulóján az újságcikkek jó része tartalmazza azt a megállapítást, hogy még mindig nem sikerült kideríteni az igazságot. – Magyarázatokban, véleményekben nincs hiány: „Az ügyészség végre megértette, hogy 1989-ben államcsínyre került sor. A terrositák lényegében diverziós csoportok voltak, s azokat a magát legitimizálni akaró hatalom vetette be.” (RMSz, 1999. márc. 31.)] Több városban a feldühödött tömeg megtámadta és feldúlta a milícia épületeit vagy az RKP irodáit; kiszabadították az előző nap letartóztatott tüntetőket. A népharag gyújtogatások és lincselések formájában is megnyilvánult. (→ 1990.01.13) Bukaresti írók, az Írószövetség estére meghirdetett ülésén elfogadták Dumitru Radu Popescu lemondását és új, ideiglenes vezetőséget választottak: Mircea Dinescu, Octavian Paler, Ştefan Augustin Doinaş, George Macovescu, Domokos Géza. (→ 1990.04.21) Nyilatkozatban üdvözölték a forradalom győzelmét. 1989. december 24.A FSN Tanácsa (Consiliul FSN = CFSN) kiáltvánnyal fordult az ország népéhez. – A FSN programjának 7. pontja leszögezte: „A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása és a románokkal való teljes jogegyenlőségük biztosítása.” [Domokos 1: 84.] (→ 1990.01.05)A Tanácsban – többek között – a köv. személyek vettek részt: Doina Cornea, Ana Blandiana, Mircea Dinescu, Tőkés László, Dumitru Mazilu, Gelu-Voican Voiculescu, Ştefan Guşă, V. A. Stănculescu, Aurel Dragoş Munteanu, Corneliu Mănescu, Silviu Brucan, Domokos Géza, Petre Roman, Ion Iliescu. Az ortodox Szent Szinódus közleményben üdvözölte a forradalmat és támogatásáról biztosította az új hatalmat. 1989. december 27.A CFSN megválasztotta a Végrehajtó Bizottságot (VB): Ion Iliescu (eln.), Dumitru Mazilu (első helyettes); Cazimir Ionescu és Király Károly (aleln.); Dan Marţian (titkár). Tagok: Bogdan Teodoriu, Vasile Neacşa, Silviu Brucan, Gh. Manole, Ion Caramitru, Nicolae Radu. Elnöki tanácsosnak Virgil Măgureanut nevezték ki.Az RMSz-ben megjelent az RMDSz közleménye, amelyben az IB Központi Ideiglenes Irodája (tagjai: Domokos Géza, Demény Lajos, Horváth Andor, Gálfalvi Zsolt, Tüdős István, Lányi Szabolcs) az alulról indított, a helyi autonómia elvét tiszteletben tartó szervezőmunkát sürgették, s aktív szerepvállalásra buzdítottak a FSN programjának megvalósítása ügyében. A Magyar Köztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata üdvözölte az RMDSz megalakulását, támogatásáról biztosította a szövetséget, célkitűzéseinek elérésében, hangsúlyozva, hogy „a magyarság sorsának rendezését Románia területi integritásának, szuverenitásának tiszteletben tartása mellett lehet érdemben elősegíteni”. Marosvásárhelyen megalakult a Vatra Românească (VR), amely febr. elejéig „illegalitásban működött, nem lépett a nyilvánosság elé, de tevékenységének következményei egyre nyilvánosabbak és nyilvánvalóbbak lettek.” Rövid idő alatt tagjai közé emelte a románság magyargyűlölő egyedeit, megnyilvánulási lehetőséget adva volt pártaktivistáknak, tiszteknek és szekusoknak. – Meghirdetett programja szerint nem rendeli alá magát egyetlen pártnak sem (mert úgymond kulturális szervezet), de azt kívánja, hogy bármely, Erdélyt érintő kérdésben kérjék ki a véleményét. Célkitűzései közé tartozott, hogy az országban ne legyen más hivatalos nyelv a románon kívül. – A szervezet PUNR (Partidul Unităţii Naţionale Române; Román Nemzeti Egységpárt = RNEP) néven pártot is alapított. A szervezet alapító elnöke Radu Ceontea, aki a PUNR színeiben szenátor lett. – A későbbi események (1990. márc. 19–20.) során, a VR székházából előkerült a titkos program is, mely egyértelműen igazolta a szövetség politikai és magyarellenes, antidemokratikus jellegét. [Kincses 1: 18–21, 95.; RMSz, 1995. ápr. 19.] (→ 1990.01.19, 1990.03.04) 1989. december 29.Az RMDSz IB közleménye felszólította a romániai magyarságot, hogy támogassa a FSN szándékait és politikáját. – A FSN megalakította a kormányt, kinevezte a minisztereket. – A magasabb rangú külföldi politikusok közül elsőként Horn Gyula külügyminiszter tárgyalt Bukarestben az új román vezetéssel (tk. Sergiu Celac külügyminiszterrel és Ion Iliescuval). Egyezség született arról, hogy ismét megnyitják a kolozsvári és a debreceni konzulátusokat. (→ 1990.02.03; 1993.07.14)1990. január 1.Iliescu elnök újévi beszédében bejelentette a halálbüntetés eltörlését (6/1990. sz. törvényrendelet), a túlméretezett beruházások leállítását és márciustól az ötnapos munkahét bevezetését. (→ 1990.01.12)1990. január 8.Ismét sugározni kezdte m. ny. műsorát az RTV. A hagyomány szerint hétfő délutánra tették a fontosabb műsorokat.Átszervezték és átkeresztelték a hírügynökséget: Agerpresből Rompres lett és a CFSN-nek rendelték alá. A fővárosi bíróságon bejegyezték az első politikai pártot: a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD), amelynek a folytonosságát az elnök személye – Corneliu Coposu – biztosította. [Coposu (1914–1995), egy szilágysági falu görög katolikus papjának fia jogot végzett és már fiatalon a politikai pályát választotta. A parasztpárt egyik vezetőjeként 1947-ben vetették börtönbe. Börtönéveinek közel felét magánzárkában töltötte. Amikor az 51 kg-ra fogyott politikust 1964-ben szabadon engedték, már beszélni sem tudott. Két és fél évet kényszerlakhelyen töltött a Bărăganon, majd évekig építőipari segédmunkás volt. Amikor 1989. dec. 22-én a KB épületében jelentkezett, hogy az alakuló új hatalomnak fölajánlja a szolgálatait, Iliescu üzent neki, hogy nincs rá szükség. (Ştefănescu: 43–44.)] 1990. január 12.Bukarestben, Temesvárott, Brassóban, Nagyszebenben, Kolozsvárott, Aradon stb. megemlékeztek a decemberi áldozatokról. A fővárosban a rendszerváltás gyorsítását kérő tömeg tüntetni kezdett, s mivel szerintük a Megmentési Front „átmentési”-nek bizonyult, azt követelték: a tűzparancsot kiadókat, valamint a kommunista rendszer bűnöseit vonják felelősségre; állítsák vissza a halálbüntetést (→ 1990.01.01) és azonnal tiltsák be a kommunista pártot, vagyonát osszák szét az új pártok között; a mielőbbi választásokat az ENSz ellenőrizze. A térre hívták az új vezetőket (pl. Roman, Caramitru, G. V. Voiculescu), akik természetesen nem tudtak szót érteni a tömeggel. Iliescu is megjelent, majd az épületbe invitálták a tüntetők néhány képviselőjét. A tömeg sürgetése közben három törvényrendeletet fogadtak el (az RKP betiltásáról; népszavazás kiírása a halálbüntetés ügyében; orsz. panaszbizottság fölállításáról). (→ 1990.01.17, 1990.01.28, 1990.02.18, 1990.06.13)1990. január 15.A Romániába látogató Hans-Dietrich Genschert, az NSzK külügyminiszterét fogadta Ion Iliescu elnök és Petre Roman kormányfő.1990. január 25.Ion Iliescu televíziós beszédében egyes erdélyi megyékben észlelhető „szeparatista tendenciákra” hívta fel a figyelmet. Másnap az RMDSz állásfoglalásban tiltakozott Iliescu célzatos kijelentései ellen. – Az RMSz öt nappal később interjút közölt Iliescuval, melyben az elnök már szelídebb húrokat pengetett.Kolozsvárott újra megalakult a nagy múltú Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSz). Csíkszeredában hivatalosan is bejegyezték a 80-as években a bukaresti A Hét égisze alatt működő munkaközösséget. A Kommunikációs és Antropológia Munkacsoport (KAM) vezetői: Bíró A. Zoltán, Magyari Nándor László és Gagyi József. Szászrégenben megalapították a Frăţia Românească (Román Testvériség) nevű szervezetet, mely a VR mellett kivette részét a nacionalista uszításból. (→ 1990.03.27) Az ő számlájukra írható a helyi magyarellenes tüntetések szervezése és a cigánypogrom. 1990. január 28.Bukarestben a történelmi ro. pártok (PNTCD, PNL, PSDR) szimpatizánsai kommunistaellenes jelszavakkal tüntettek a kormány épülete előtt. Az erős visszarendeződési tendenciák és a FSN azon terve ellen tüntettek, hogy a FSN indulni kíván a választásokon (→ 1990.01.23). Követelték a kormány lemondását. A FSN hívei (gyári munkások és a Zsil-völgyéből érkezett bányászok) ellentüntetést szerveztek és szétszórták őket. A téren megjelent és rövid beszédet mondott Ion Iliescu és Petre Roman, a tömeg megtapsolta őket. (→ 1990.01.12, 1990.02.01, 1990.02.18)Megjelent az Okt. Min. közleménye, mellyel a FSN Maros megyei Tanácsának jan. 18-i határozatára reagált. A helyi döntés arra vonatkozott, hogy helyreállítják a Bolyai Gimn. 1960 előtti státusát, amikor a Papiu Líceum ro., a Bolyai Líc. pedig m. volt. A közlemény kimondta: „A nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásának jelenlegi szervezeti struktúrája az egész 1989/90 tanévre változatlan marad.” [RMSz, jan. 28.] Kolozsvárott ismét megalakult a jelentős múlttal büszkélkedő protestáns Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE), soraiba várva más felekezetek istenhívő tagjait is. A LEMP utolsó, 11. kongresszusán feloszlatta önmagát. A reformszárny új pártot hozott létre Lengyel Köztársaság Szociáldemokratái néven, elnöke Aleksander Kwasniewski lett. 1990. február 3.Az RMDSz IB nyilatkozata sajnálattal vette tudomásul, hogy a ro. ny. sajtó magyarellenes, rágalmazó kampányt kezdett. Kifejtették, hogy a szövetség igényt tart arra, hogy a kisebbséget érintő kérdésekben ne szülessenek döntések a szövetség tudta és beleegyezése nélkül. Ugyanakkor azt is közölték, hogy az IB képviselői két ízben tárgyaltak Iliescu elnökkel és Petre Roman kormányfővel a m. ny. oktatás kérdéséről és kinyilvánították: az RMDSz ragaszkodik a BTE és más tanintézetek visszaállításához.Magyarország megkapta a kolozsvári főkonzulátus megnyitására vonatkozó engedélyt. A febr. 15-ére tervezett megnyitást ’későbbi időpontra’ halasztották. ● [A ’későbbi időpont’ hét és fél évet jelentett!] (→ 1990.07.26, 1991.05.28, 1991.06.23, 1991.12.02, 1992.06.19, 1992.11.29, 1993.01.22, 1993.01.29, 1993.03.20, 1993.04.21, 1993.04.23, 1993.07.14, 1993.08.31, 1993.09.15, 1995.07.11, 1996.02.02, 1996.12.27, 1997.01.06, 1997.01.14, 1997.01.23, 1997.03.01, 1997.07.10, 1997.07.23) Marosvásárhelyen tartotta alakuló ülését a Romániai Magyar Orvosok és Gyógyszerészek Szövetsége (RMOGySz). (→ 1990.02.24) A Szabadság szerkesztői, akik a televízióból értesültek a párt megalakulásáról, utánajártak a Független Magyar Párt (FMP) körüli ügyeknek. A párt az RMDSz híveit is tagjai sorába várja. Elnöke Vincze János (állítólagos egyetemi tanár, de facto a kolozsvári egyetem biofizika tanszékén volt tanársegéd, akit 1980-ban, befolyással való üzérkedésért vádjával négy és fél év börtönre ítéltek, azóta állástalan), alelnöke a marosvásárhelyi Somosdi Veress Károly [aki Veress Berkesi Károly néven verseket is közölt – K. P. megj.]. (→ 1990.02.17, 1990.02.20, 1990.02.23, 1990.03.14) 1990. február 6.Bukarestben bejegyezték a 27. politikai pártot: FSN, elnöke: Ion Iliescu.1990. február 13.A Rompres hírügynökség, az Okt. Min. egyik munkatársára hivatkozva arról tudósított, hogy több erdélyi iskolában Magyarországról behozott földrajz- és történelemkönyvekből tanítják a diákokat. (→ 1990.02.22)A CPUN (→ 1990.02.01) Végrehajtó Bizottságának tagjai: eln.: Ion Iliescu; aleln.: Ion Caramitru, Cazimir Ionescu, Király Károly, Radu Câmpeanu, Ioan Mânzatu. Titkár: Dan Marţian. 1990. február 18.A változások ütemével elégedetlen bukaresti tüntetők – mivel napok óta tartó tüntetéseik hatástalannak bizonyultak – Iliescu-ellenes jelszavakat skandálva betörtek a kormány épületébe, összecsaptak a rendőrséggel. (→ 1990.01.12, 1990.01.28)Vezetőség-választásokat tartottak az RMDSz megyei szervezetei. Kolozs megyében Balázs Sándor, Maros megyében Markó Béla lett a megyei elnök. Sepsiszentgyörgyön, kétnapos, kongresszus-előkészítő megbeszélés nyomán, 21 ifjúsági szervezet részvételével megalakult a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISzSz). Szándéknyilatkozatukat a Háromszék febr. 20-án közölte. (→ 1990.03.17) Zágonban, az újjáalakult Mikes Kelemen Művelődési Egyesület (MKME) szervezésében, megkezdődtek a Mikes-év rendezvényei. 1990. március 20.Az előző napi események hírére az RMDSz sztrájkot hirdetett a gyárakban, de a türelmetlen munkások a város központjába vonultak, hogy a megyei tanács székháza előtt tiltakozzanak az előző napi magyar-verések ellen és követeljék Kincses Előd visszaállítását az alelnöki hivatalba. A szintén felvonuló románokat katonai kordon választotta el a magyaroktól. A tömeg délutánig Ion Iliescura várakozott, remélve, hogy az ország elnöke igazságot tesz. Helyette Szászrégen környéki ro. falvakból autóbuszokkal behozott dorongokkal fölszerelt emberek érkeztek, rátámadtak a magyarokra. Az aznapi zavargásoknak hat halálos áldozata (4 m., 2 ro.) és mintegy 450 sebesültje volt. (→ 1991.03.20)Budapesten, a Hősök terén ezrek vettek részt az előző napi marosvásárhelyi események ellen tiltakozó nagygyűlésen. Sütő Andrást – kórházi kezelés céljából – katonai repülőgéppel Bukarestből Budapestre szállították. A m. kormány – a marosvásárhelyi véres események okán – az ENSz közbelépéséért szállt síkra. 1990. március 23.Marosvásárhelyen újabb heves magyarellenes tüntetés volt.Iliescu elnök fogadta Domokos Gézát, akivel a marosvásárhelyi véres eseményekről tárgyalt. Marosvásárhelyi ro. ifjúsági szervezetek és a MADISz közös kiáltványban ítélték el a történteket, követelték a felelősség megállapítását és a bűnösök felelősségre vonását. A kormány nyilatkozatban határolta el magát az alaptalan vádaktól, miszerint a székely megyék m. lakossága szeparatizmusra hajlana, ugyanakkor ígéretet tett a rágalmazók megbüntetésére és az anyanyelv korlátozás nélküli használatára. (→ 1990.05.22) 1990. május 5.Ion Iliescu, a SzER-nek adott nyilatkozatában az állította, hogy Magyarország különleges jogokat kér az oktatásban az erdélyi m. kisebbség részére, olyanokat, amelyeket Budapest nem ad meg a saját kisebbségei számára. Erdélyről kijelentette, hogy a róla szóló vitának nincs történelmi alapja, „mivel Erdély az a hely, ahol a román nép született 2000 évvel ezelőtt”, s „történelme során az erdélyi lakosság többsége mindig román volt”. [RMSz, máj. 6.]A cserkészvezetők szárhegyi találkozóján közös normák kidolgozását és szövetség alakítását kezdeményezték. [RMSz, 1991. aug. 7.] (→ 1990.09.05) 1990. május 10.Doina Cornea nyílt levélben fordult az Európa Parlamenthez, melyben aggodalmának adott hangot a május 20-i választások tisztaságát illetően. Rámutatott arra, hogy Iliescu hatalma a kommunista nómenklatúrára támaszkodik és fennáll a veszélye a teljes visszarendeződésnek. Ennek ékes bizonyítékai: az új pártok székházai ellen indított támadások, valamint a tévé, rádió ellenőrzése, a független sajtó terjesztésének bojkottálása. Bejelentette, hogy máj. 11-től éhségsztrájkba kezd.1990. május 20.A parlamenti és elnökválasztások napja. A 17,200.722 választásra jogosult állampolgár közül 14,826.616 (86,2%) jelent meg az urnáknál. Az érvénytelen szavazatok száma: 1,106.713 (7,5%). – A választás végeredménye: államelnök Ion Iliescu (a szavazatok 85%-ával).A parlamenti helyek megoszlása: FSN (képviselők száma: 263, szenátorok száma: 92); RMDSz (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 12); PNL (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 9); MER (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); PNTCD (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); AUR (képviselők száma: 9, szenátorok száma: 2). További 6 párt szerzett 10 mandátumnál kevesebbet. Függetlenként 10 képviselő jutott be, 9 nemzeti kisebbség hivatalból szerzett 1-1 helyet. – Összesen 524 mandátum (405 képviselő + 119 szenátor). (→ 1990.05.30) Az RMDSz képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint. w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi János; Bihar: Csapó I. József, Nagy Béla, Szilágyi Zsolt; Brassó: Madaras Lázár; Fehér: Brendus Gyula; Hargita: Borbély Ernő, Borsos Géza, Csutak István, Incze Béla, Nagy Benedek; Hunyad: Takács Csaba; Kolozs: Eckstein-Kovács Péter, Pillich László, Podhradszky László; Kovászna: Bajcsi Ákos, Domokos Géza, Márton Árpád; Máramaros: Zonda Attila; Maros: Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László; Szatmár: András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Demény Lajos; Brassó: Fazekas Miklós; Hargita: Hajdú Gábor, Verestóy Attila; Kolozs: Szőcs Géza; Kovászna: Király Károly, Kozsokár Gábor; Máramaros: Csiha Tamás; Maros: Markó Béla; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Tóth József. Demény Lajos szerint a választások idején Ro.-ban mintegy 75 párt volt bejegyezve. [MN, 1993. jan. 30.] „Az 1990. május 20-i választások nyomán létrejött parlament legfőbb feladata abban állt, hogy Alkotmányozó Gyűléssé minősülve, kidolgozza és elfogadja az ország alaptörvényét. A munka közel másfél évig tartott, a következő menetrend szerint: 1990. júl. 11. – a két ház közös ülésén kimondta: az Alkotmányozó Gyűlés megkezdte munkáját; 1991. febr. 13. – a szövegező bizottság bemutatta a téziseket vagyis alapelveket; 1991. jún. 19. – a tézisek elfogadása; 1991. szept. 10. – az alkotmányszöveg vitájának megkezdése; 1991. nov. 21. – az alkotmány megszavazása.” [Domokos 2: 247–248.; ezután következett az alkotmányról szóló népszavazás, ]911208.] 1990. május 26.Az RMDSz Kovászna és Hargita megyei szervezetei nyílt levélben tiltakoztak Petre Roman kormányfőnél a 521/1990. sz. kormányrendelet tartalma miatt (→ 1990.05.12, 1990.05.29)Csíkszeredában alakuló ülését tartotta a Romániai Magyar Újságírók Egyesülete (RMÚE). [A testület nevét, az RMÚE rövidítés nehézkes kiejtése miatt 1993-ban megváltoztatták, az új név: Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE).] (→ 1993.02.21) A kényszer-emigrációban élő Kincses Előd (→ 1990.03.30) Bécsből nyílt levelet intézett Iliescu elnökhöz, a marosvásárhelyi események kivizsgálásával és az ellene felhozott koholt vádakkal kapcsolatban. [Kincses 1: 49.] (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
