|
|||||
 |
kronológiák | » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében | ||||||||||||||||||||||||||
 |
|
|||||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 21 találat | lapozás: 1-20 | 21-21 | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Cornea, Doina 1989. december 22.A gyászoló városokban, ahol halálos áldozata volt az előző napi megtorlásnak, a nép az utcákra tódult és gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére. Kolozsvárott kiszabadították a házi őrizetben tartott Doina Corneát, aki az ortodox templom lépcsőiről szólt a tömeghez. A katonaságot békés eszközökkel rávették arra, hogy a tüntetők oldalára álljon.Bukarestben a diktátor házaspár a KB épületében töltötte az éjszakát. Reggel a gyárnegyedekből a munkások hatalmas tömege indult a központ felé. Fél tízkor az Egyetem tér az „Armata e cu noi!” [a hadsereg velünk van] jelszótól visszhangzott. Ceauşescu 10 előtt néhány perccel kihirdette az országos szükségállapotot. Ezt követően a KB épületében tartózkodó Vasile Milea, a hadsereg főparancsnoka főbe lőtte magát. A rádió, műsorát megszakítva közzétette a szükségállapot kihirdetését és bejelentette a „hazaáruló” Milea öngyilkosságát. – A Temesvárról visszajött V. A. Stănculescu tábornok a KB épületébe érkezett és átvette a hadsereg irányítását. – Ceauşescu a KB épülete előtt összegyűlt tömeggel próbált kommunikálni, eredménytelenül. A tömeg megrohamozta az épületet, a diktátor „agyonszervezett gépezete egyszerűen felmondta a szolgálatot és Ceauşescunak nem maradt más hátra, mint hogy az épület tetejéről helikopterre szállva húzza el a csíkot.” [Király: 161.] A helikopter 12 óra 6 perckor elhagyta a KB épületét, előbb Snagovra repült, majd onnan Târgovişte útiránnyal ismét magasba emelkedett. – Stănculescu visszavonta a tűzparancsot és visszarendelte a hadsereget a kaszárnyákba. – A helikopter vezetője, arra hivatkozva, hogy könnyű célpontot jelent még egy kézifegyver számára is, Titu közelében leszállt egy kukoricásba. A diktátor házaspár autóstoppal (!) menekült tovább, a târgoviştei növényvédő állomásig, ahonnan 15,30-kor két rendőrségi autó jött utánuk, letartóztatták őket és a város egyik kaszárnyájába vitték őket. (→ 1989.12.25) [Ştefănescu: 19–28.] Bukarestben a tüntetők, élükön Mircea Dinescuval és Ion Caramitruval az RTV épületéhez vonultak, (könnyedén) elfoglalták a 4-es stúdiót és az ország népe tévén – szinte az eseményekkel egy időben – követhette, amint megalakult a Nemzeti Megmentési Front (NMF; Frontul Salvării Naţionale = FSN) és kezébe vette a hatalmat. A tévéközvetítés felvételeit utólag szakértők elemezték, a „szereplők és a rendezők” kilétét sokat kommentálták, de ez már nem változtat a lényegen: a Ceauşescu-rezsim megbukott. A helikopter felszállása egyértelművé tette Ceauşescu vereségét, perceken belül „ádáz küzdelem kezdődött a KB székházában a hatalmi űr betöltéséért. (…) A KB minden emeletén legalább két kormányt alakítottak.”A Dăscălescu vagy Ilie Verdeţ-féle kormányok életét csak félórákban lehetne mérni. Végül is a „Ion Iliescu köré tömörült csoport Petre Romannal és Silviu Brucannal bizonyult életképesebbnek, mert hozzájuk csatlakozott a hadsereg Nicolae Militaru és Guşă tábornokkal az élen. Iliescu és csapata számára védettséget és mozgási lehetőséget biztosított a hadsereg, így elkezdhették tevékenységüket a televízió épületében.” – „A hatalomért való küzdelem hosszú időre eldőlt. Kompromisszum született a civilek és katonák között (…) a kiegyezés lényege az volt, hogy a katonák segédkeztek a hatalom megszerzésében, a hatalomra jutott civilek viszont átmentették és kimentették a katonákat az esetleges felelősségre vonás alól, a Ceauşescu-rezsim alatt elkövetett bűntetteikért és a forradalom alatt és után elkövetett atrocitásokért.” [Király: 167–168.] ● [Király Károly hitelt érdemlő meghatározása 1995-ből datálódik és minden szavát a gyakorlat igazolta. A hadsereg idejében átállt tábornokait rövidesen magas hivatalokba helyezték (Militaru hadügymin., Stănculescu nemzetgazdasági min. lett az új kormányban). – Az utólagos feltárások és interjúk sok érdekes részletet hoztak napvilágra. Pl. Bukarestben dec. 22-én du. 5 óra 20 perckor kezdődött el az a lövöldözés, amelynek célja a titokzatos „terrorista-hálózat” – a Securitate Ceauşescuhoz hű embereinek – megsemmisítése volt, s amelynek százak estek áldozatul. (EN, 1994. dec. 21.)] A régi hatalom azonban nem adta fel a harcot. A titokzatos „terroristák” gyújtó lövedékekkel több épületet felgyújtottak, ezeket sikerült eloltani, a Központi Egyetemi Könyvtár kivételével. Napokon keresztül lövésektől visszhangzott a város: az RTV-t, a Rádió és a Honvédelmi Minisztérium épületét is támadták, de a legtöbb áldozata a két repülőtér (Băneasa és Otopeni) elleni támadásoknak volt. Mivel nem lehetett tudni, hogy ki az ellenség, olyan is előfordult, hogy a hadsereg katonái egymást lőtték agyon. A „tévében közvetített forradalom” néhány epizódját nem sikerült megfejteni, pl. egyesek tudni vélték, hogy a tévében bemondott szövegek a Ceauşescu-hű csapatoknak szóló titkos utasításokat tartalmaztak; utólag az is érthetetlennek tűnt, hogy miért a civil lakosságot kérték föl a tévé védelmére és nem a forradalom hívéül szegődött hadsereget (így a jóindulatú emberek tömege eleven pajzsként védte a Szabad Televíziót, rengeteg áldozatot hozva a szabadság oltárán). – Az áldozatok számát és kilétét sikerült megfejteni, de még hónapok után is azt követelte a nép, mondják meg, ki lőtt rájuk („Cine a tras în noi?”). Mivel a válasz késett, az új hatalom iránti bizalom megingott (→ 1990.01.12), a tisztázatlan kérdések halmaza évekig nyugtalanította a közvéleményt. ● [A rendszerváltás / fordulat / forradalom eseményei másfél évtizeddel az események után is foglalkoztatják a közvéleményt. A decemberi események minden évfordulóján az újságcikkek jó része tartalmazza azt a megállapítást, hogy még mindig nem sikerült kideríteni az igazságot. – Magyarázatokban, véleményekben nincs hiány: „Az ügyészség végre megértette, hogy 1989-ben államcsínyre került sor. A terrositák lényegében diverziós csoportok voltak, s azokat a magát legitimizálni akaró hatalom vetette be.” (RMSz, 1999. márc. 31.)] Több városban a feldühödött tömeg megtámadta és feldúlta a milícia épületeit vagy az RKP irodáit; kiszabadították az előző nap letartóztatott tüntetőket. A népharag gyújtogatások és lincselések formájában is megnyilvánult. (→ 1990.01.13) Bukaresti írók, az Írószövetség estére meghirdetett ülésén elfogadták Dumitru Radu Popescu lemondását és új, ideiglenes vezetőséget választottak: Mircea Dinescu, Octavian Paler, Ştefan Augustin Doinaş, George Macovescu, Domokos Géza. (→ 1990.04.21) Nyilatkozatban üdvözölték a forradalom győzelmét. 1989. december 24.A FSN Tanácsa (Consiliul FSN = CFSN) kiáltvánnyal fordult az ország népéhez. – A FSN programjának 7. pontja leszögezte: „A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása és a románokkal való teljes jogegyenlőségük biztosítása.” [Domokos 1: 84.] (→ 1990.01.05)A Tanácsban – többek között – a köv. személyek vettek részt: Doina Cornea, Ana Blandiana, Mircea Dinescu, Tőkés László, Dumitru Mazilu, Gelu-Voican Voiculescu, Ştefan Guşă, V. A. Stănculescu, Aurel Dragoş Munteanu, Corneliu Mănescu, Silviu Brucan, Domokos Géza, Petre Roman, Ion Iliescu. Az ortodox Szent Szinódus közleményben üdvözölte a forradalmat és támogatásáról biztosította az új hatalmat. 1990. január 23.A FSN bejelentette, hogy indul a május 20-i választásokon. A hír megosztotta a közvéleményt. Doina Cornea beadta lemondását: nem kíván részt venni abban a hatalmi harcban, amelyben a FSN óriási előnnyel indul. (→ 1990.02.01)1990. május 10.Doina Cornea nyílt levélben fordult az Európa Parlamenthez, melyben aggodalmának adott hangot a május 20-i választások tisztaságát illetően. Rámutatott arra, hogy Iliescu hatalma a kommunista nómenklatúrára támaszkodik és fennáll a veszélye a teljes visszarendeződésnek. Ennek ékes bizonyítékai: az új pártok székházai ellen indított támadások, valamint a tévé, rádió ellenőrzése, a független sajtó terjesztésének bojkottálása. Bejelentette, hogy máj. 11-től éhségsztrájkba kezd.1990. július 19.Doina Cornea a bukaresti júniusi véres események („bányászjárás”; ]900613, 900616) tisztázását szorgalmazta. Szerinte Iliescu elárulta a forradalmat. [Szabadság, júl. 19.]1990. október 25.Kolozsvárott nagy tüntetést szervezett az ADF. A tüntetők Iliescu lemondását követelték. A szónokok (tk. Doina Cornea, Marian Munteanu) a komm. visszarendeződés számos példáját sorolták fel.1990. november 8.A Temesvár Társaság soros ülése 17 pontos beadvánnyal fordult a kormányhoz. Követeléseik között szerepelt: a demokratizálás gyorsítása, az 1989. dec. események vétkeseinek perbe hívása, a Securitate besúgói névjegyzékének nyilvánosságra hozása, új földtörvény, nem utolsósorban Petre Roman kormányának lemondása.Az RMSz közleménye: több ellenzéki csoportosulás (tk. a Temesvár Társaság, a brassói November 15. Egyesület, a GDS) megalakította az Alianţa Civică (AC) szövetséget. Az aláírók között szerepelt: Ana Blandiana, Doina Cornea, Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Peter Mihai Băcanu, Octavian Buracu, Gabriel Liiceanu, Alexandru Paleologu, Mihai Şora, Stelian Tănase és Marian Munteanu. Ez utóbbi később a szélsőjobbos legionárius mozgalomhoz csatlakozott. A m. Külügymin. közleményt adott ki, mely elítélte a Moldova déli részén élő gagauzok és a Dnyeszter menti oroszok szeparatista akcióit és kinyilvánította szolidaritását Moldova lakosságával. 1991. január 14.Királypárti tüntetés volt Kolozsvárott. A két vezérszónok Doina Cornea és Călin Nemeş volt. (Nemeş volt az, akit 1989 decemberében géppisztolysorozat terített le, de ő – csodával határos módon – túlélte a sérülést.)1991. december 16.Temesvárott egyházi ünnepségekkel kezdődtek a megemlékezések az 1989-ben történtekre. Az Opera téren mintegy 20 ezer ember előtt tartottak nagygyűlést. A gyűlés szónokai: Tőkés László, Doina Cornea, Corneliu Coposu (PNTCD), Radu Câmpeanu (PNL), Sergiu Cunescu (a szocdem párt [PSDR] eln.), Stelian Tănase (PAC aleln.), Tokay György (RMDSz). – Iliescu elnök a kedvezőtlen légköri viszonyokra hivatkozva nem jelent meg, maga helyett egy elnöki tanácsost küldött, így a tanácsost dobálták meg tojással. – Az ünnepség részeként jelképes zarándoklat indult Szilágymenyőbe. [RMSz, dec. 18., 20.]Gh. Oprea kivételével elvetették a vádakat a perbe fogott RKP KB-tagok ellen, mindannyiukat szabadlábra helyezték. [RMSz, dec. 17.] (→ 1992.01.20) 1992. július 7.Marosvásárhelyen a Megyei Törvényszék 10 év börtönre és pénzbüntetésre ítélte Cseresznyés Pált és (távollétében) Barabás Ernőt. [Népújság, júl. 8.; RMSz, júl. 15.] (→ 1991.10.01, 1992.12.19)Temesvárott újabb ellenzéki tüntetést rendezett a Temesvár Társaság, ahol Corneliu Coposu is felszólalt. A Temesvári Kiáltvány szellemével azonos felhívást fogadtak el. (→ 1992.07.10) Toró T. Tibor nyilatkozott a temesvári RMDSz kezdeményezéséről: külön népszámlálást terveznek, mert nem bíznak a hivatalos adatokban. [TÚSz, júl. 7.] Befejezte éhségsztrájkját Kádár Attila (→ 1992.06.28), aki után, mintegy láncot alkotva, újabb és újabb személyek tiltakoztak Funar antidemokratikus intézkedései ellen. Teodor Mărginean görög kat. tanító volt az első, akit Doina Cornea és Octavian Buracu is támogatásáról biztosított. [Szabadság, júl. 11.] 1992. szeptember 9.Doina Cornea az éhségsztrájk befejezésére kérte Tőkés Lászlót.1992. szeptember 23.Bukarestben szimpátiatüntetést rendeztek a CD és Emil Constantinescu mellett. A nagygyűlésen felszólalt Corneliu Coposu, Doina Cornea és Domokos Géza is. [AP]1992. december 1.Ro. nemzeti ünnepén, nagy rendőri felügyelet mellett hivatalosan fölavatták a Mátyás-szoborra tett emléktáblát. – Az RMDSz tiltakozásként távol maradt minden aznapi megnyilvánulástól. – Gh. Funar provokatív megnyilvánulását Doina Cornea is elítélte.Az RMDSz nevében Domokos Géza az elnöknek és a kormányfőnek címzett nyílt levélben tiltakozott Gh. Funar akciója ellen (→ 1992.11.30). [RMSz, dec. 4.] 1992. december 6.Kolozsvárott a Szent Mihály-templomban a város m. lakossága ökumenikus istentiszteleten tiltakozott a Mátyás-szobor meggyalázása ellen, ahol részt vettek a KOT tagjai és parlamenti képviselők is. Az istentisztelet után a több ezres tömeg néma csendben megkerülte a templomot; a menethez több ellenzéki ro. értelmiségi (pl. Doina Cornea, Octavian Buracu) is csatlakozott; csak szórványos hangoskodók zavarták meg az eseményt. – A Gyulafehérvári érsekség nyilatkozata leszögezte: „A Mátyás-szobornál a teljes igazság azt követelné, hogy az eredeti felirat szerepeljen, kizárva minden módosítást, amelynek be nem vallott, de ismert célja: eltüntetni a neveket, amelyek arra emlékeztetnek, hogy a magyarságnak itt múltja és jelene van.” [Szabadság, dec. 8., 22.] – A parlamentben Szabó Károly interpellált a szobor-ügyben.Kolozsvárott gyűlésezett a KOT és megbízta a parlamenti frakciót (→ 1992.12.07), hogy interpelláljon a Mátyás-szobor miatt. Szőcs Géza egy félreérthető kijelentése miatt, amely megkérdőjelezte az RMDSz-képviselők és -szenátorok megbízhatóságát, egyesek lemondással fenyegetőztek. [RMSz, dec. 8.] 1993. február 1.Az ET Parlamenti Közgyűlése elfogadta a kisebbségek jogaira vonatkozó (ajánlás jellegű) 1201. sz. dokumentumot [szövegét lásd: Népújság, ápr. 21.], amely kimondta: tilos egy terület demográfiai összetételének szándékos módosítása; a kisebbségnek joga van (szóban és írásban) szabadon használni anyanyelvét a magánéletben és nyilvánosan, továbbá a közigazgatásban, az igazságügyi szervek előtt; joguk van helységneveiket, jelképeiket, felirataikat stb. anyanyelvükön megjelentetni; joga van anyanyelvű oktatásban részesülni, megfelelő számban létesített oktatási intézményekben; joguk van megfelelő helyi vagy autonóm, vagy különleges státussal rendelkező közigazgatáshoz. [RMSz, márc. 20.] (→ 1993.03.20, 1993.07.07)Frunda György felszólalt az ET strasbourgi ülésén, hangsúlyozva: „Ro. alkotmánya nem szentesíti a nemzeti kisebbségi jogokat kielégítően, ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk egy kisebbségi törvény kidolgozását, amely biztosítsa az anyanyelv szabad használatát, a nemzeti kisebbségek személyi és kulturális autonómiáját, helyi és regionális önigazgatását.” [Népújság, febr. 3.] Brüsszelben Nicolae Văcăroiu aláírta az ET és Ro. közötti társulási szerződést. [RMSz, febr. 3.] Doina Corneat megidézték a bukaresti főügyészségre, ahova államellenes felforgató tevékenység vádjával idézték be. Bűne: a „második bányászjárás” idején (→ 1991.09.25) sztrájkra szólította föl az elégedetlenkedőket. D. Cornea kijelentette: nem tesz eleget az idézésnek. Traian Chebeleu szerint rosszul időzítették a pert, mert éppen most folynak a tárgyalások Ro. teljes jogú tagságáról az ET-ban. [MH, febr. 1.] – Markó Béla nyilatkozatban tiltakozott, rámutatva, hogy a perbe hívás a visszarendeződés újabb jele. [RMSz, febr. 2.] (→ 1993.03.24) 1993. március 24.Ejtették a Doina Cornea elleni vádat (→ 1993.02.01), mivel az államrend megdöntését célzó felbujtás kísérlete nem igazolódott. [ÚM, márc. 24.]Döntés született arról, hogy kormányhatározattal létrehozzák a Nemzeti Kisebbségek Tanácsát (NKT; Consiliul Minorităţilor Naţionale = CMN). Előzetesen nem konzultáltak erről az RMDSz-szel, sem az összetételre, sem a hatáskörre vonatkozóan. [Szabadság, márc. 26.] (→ 1993.03.30, 1993.04.14, 1993.04.21) Takács Csaba elmondta: az új társadalmi és gazdasági kihívásokkal szembeni válságmenedzselő tevékenység az RMDSz egyik alapvető kötelessége; stratégiai célkitűzésként a belső önrendelkezés külföldi és hazai elfogadtatását jelölte meg. [EurId, márc. 24.] 1994. június 8.Mivel a memorandisták emlékművét a városi tanács és a műemlékvédő hivatal jóváhagyása nélkül emeltette Gh. Funar, a kolozsvári RMDSz nem vesz részt az emlékmű jún. 9-re tervezett avatásán. [RMSz, jún. 10.] (→ 1994.06.19)Az ADI (→ 1993.02.19) által szervezett tüntetésen több ezer ember tiltakozott a kolozsvári Mátyás-szobor védelmében. Az ellen tiltakoztak, hogy régészeti ásatásokra hivatkozva el akarják költöztetni a szobrot. Beszédet mondott tk. Octavian Buracu, Doina Cornea, Tőkés László. A König–Jansson-jelentést bíráló külügyminiszteri memorandum egyik téves állítása: Ro. földrajzát és történelmét mindig románul tanították. Amikor erre egy sajtóértekezleten fölhívták a figyelmet, M. Geoană így replikázott: nincs értelme részletekbe bocsátkozni. [RMSz, jún. 10.] 1997. szeptember 25.A kormány vezető ereje, a PNTCD parlamenti csoportja, a kormányfő és a miniszterek jelenlétében, megvitatta az RMDSz-szel kialakult konfliktust (→ 1997.09.23) és bizottságot hozott létre az RMDSz-szel folytatandó tárgyalásokra. A bizottságot Virgil Petrescu okt. min. vezeti, de annak nem tagja G. Pruteanu, aki a viszályt előidézte. Radu Vasile az RMDSz „politikai ostobaságát” bírálta, amellyel ragaszkodik a két vitatott tantárgy m. ny. oktatásához, majd azt javasolta: a földrajzot magyarul, a történelmet románul tanítsák. Markó Béla nem is kommentálta a javaslatot, mondván: itt a koalíciós együttműködésről, a kormányprogram betartásáról van szó. [Népújság, szept. 26.] – Az ezt követő sajtóértekezleten arról is beszámolt a szövetségi elnök, hogy a megyékben, területi szinten fölmerült nézetkülönbségekről is konzultációs egyeztetések kezdődnek. Az RMDSz a sürgősségi kormányrendelet szövegét kompromisszumnak tartja, amelybe a magyarság elvárásainak csak egy része került be, s amelyet a koalíciós partnerek a tárgyalások során szövegszerűen, pontról pontra elfogadtak, s egyben biztosították egymást a sürgősségi rendelet parlamenti támogatásáról. Az RMDSz által 1994-ben benyújtott és félmillió aláírással támogatott tanügyi törvénytervezetben számos olyan követelmény fogalmazódott meg, amelyekről az RMDSz a koalíció kedvéért lemondott, de az elkövetkező tárgyalásokon esetleg újra előveszik ezt a tervezetet. [Táj., szept. 25.]Gabriel Andreescu és Doina Cornea nyílt levelükben kiálltak amellett, hogy tovább kell haladni a reformok útján, el kell fogadni a sürgősségi kormányrendeleteket. A többnyelvű feliratozás olyan intézkedés, amelyre a kormány büszke lehet. „A jelenlegi nacionalista uszítással szembeni eltökéltségnek nincs válaszútja.” [Szabadság, szept. 25.] Jakubinyi György elmondta: a Constantinescuval folytatott májusi tárgyalás során az elnök azt mondta a m. egyházak vezetőinek: ne reméljék, hogy mindent visszakapnak, ui. Erdélynek sajátos a történelmi helyzete. [MN, szept. 25.] 1997. december 1.Hivatalba lépésének első évfordulóján tévéinterjút adott Emil Constantinescu, aki a jelen nehézségeit az előző kormányzat által hagyott örökséggel magyarázta. Leszögezte: „Ro.-ban nincsenek kollektív jogok, és legalábbis a mandátumom alatt nem lesz etnikai alapú területi autonómia.” A két székely megyében tapasztalható helyzettel kapcsolatban óvott azoktól a túlzásoktól, amelyek az ottani kapcsolatban „mindkét részről elhangzanak és senkinek sem használnak”. [Szabadság, dec. 2.]A PUNR orsz. vezetősége Bukarestben gyűlésezett, közben Gh. Funar hívei Kolozsvárott gyűltek össze és az Egységpárt elnökének választották meg a polgármestert. A Funar-féle vonulat alig néhány személyiséget tudott megnyerni magának. [Szabadság, dec. 1.] Doina Cornea nyílt levélben emlékeztette G. Pruteanut arra, hogy a két állam alapszerződésében szerepel egy, a ro. fél által elfogadott ajánlás is, az anyanyelvű oktatásra vonatkozóan. Márpedig a szerződés, valamint a választásokat megelőző ígéretek és a koalíción belüli kormányzati megállapodások be nem tartása megkérdőjelezi a PNTCD hitelét és parlamenti képviselőinek szavahihetőségét; „ha elvárjuk a magyaroktól, hogy lojálisak legyenek irántunk, akkor nekünk, románoknak is minimális lojalitást kell tanúsítanunk irántuk. Ez szolgálja Ro.-t és annak a helynek a kiérdemlését, amelyre törekszik.” [Szabadság, dec. 1.] 1997. december 12.Meg nem erősített lapértesülések szerint a PNTCD leváltani készül G. Pruteanut az oktatási bizottság éléről. [MTI] ● [Az értesülés téves volt.]Gabriel Andreescu, Renate Weber, Doina Cornea és Smaranda Enache levélben fordult az RMDSz-hez és arra kérték a szövetség vezetőit, ne lépjenek ki a koalícióból, mert a kilépés súlyos és kivédhetetlen következményekkel járna (pl. az ultranacionalisták diadalát, beleértve az előző koalíció újbóli megerősödését; a jelenlegi koalíció teljes szétzilálást, értékes emberi erőforrások elvesztése mellett; az euroatlanti integráció esélyeinek romlását). [Táj., dec. 12.] lapozás: 1-20 | 21-21
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
