Görögországban tanácskozott Karolosz Papuliasz görög, Georgi Pirinski bolgár és T. Meleşcanu ro. külügymin. a délszláv válság rendezéséről. A 3 diplomata felhívással fordult a Jugoszláviában szembenálló felekhez, hogy tegyék lehetővé a békés rendezést. Közös nyilatkozatukban elutasították a katonai megoldást, sürgették a szankciók megszüntetését. [RMSz, aug. 29.]
1997. április 28.
Emil Constantinescu vezette a ro. delegációt a BSEC isztambuli ülésén. [A kezdeti 9 Fekete-tengeri országhoz (→ 1992.02.05) időközben még Albánia és Görögország is csatlakozott.] [Szabadság, máj. 1.] (→ 1992.02.05, 1992.06.25, 1995.06.30, 1996.04.28, 1997.02.07, 1997.04.28)
2001. június 6.
A görögországi szocdem párt is támogatja a PDSR és a PSDR egyesülése nyomán létrejövő párt fölvételét a Szoc. Internacionáléba, jelentette ki Kosztasz Szkandalidisz az Adrian Năstaséval folytatott megbeszélés után. [Szabadság, jún. 6.] (→ 2001.06.16)
2004. április 15.
A szenátus elvetette a PRM javaslatát. A PSD és az RMDSz magára maradt a vitában (a PNL és a PD a PRM-t támogatta), de így is sikerült elvetni a nagy-romániások indítványát. [Szabadság, ápr. 15.] (→ 2004.04.02, 2004.04.13)
A képviselőházban elutasították a h. t. ro. támogatásáról szóló törvénytervezetet. A tervezetet 6 demokrata és liberális képviselő nyújtotta be; az indoklásban fölöslegesnek ítélték azt, hogy egy újabb intézményt hozzanak létre (amolyan Ro. Állandó Értekezletet), amikor a miniszterelnöki hivatalban már működik egy főosztály. A h. t. ro. száma közel 4 millió (becsült adat), területekre lebontva: Moldova: 2,8 millió, Transznisztria 250–300 ezer; Ukrajna 460 ezer; a Szovjetunió utódállamaiban további 200 ezer; Bulgária 125 ezer; Szerbia 40 ezer; Mo. 15 ezer; Szlovákia 10 ezer; Görögország és Macedónia 2500; Albánia 1000. [Krónika, ápr. 15.]
