|
|||||
 |
kronológiák | » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében | ||||||||||||||||||||||||||
 |
|
|||||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 9 találat | lapozás: 1-9 | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Csutak István 1990. február 24.Sepsiszentgyörgyön megkezdődött az RMDSz 3. küldöttgyűlése. A kétnapos rendezvényen tk. megvitatták a választási törvénytervezetet és kijelölték a kongresszust előkészítő bizottságot. Bejelentették, hogy az RMDSz-be közel 600 ezer tag iratkozott be. Megállapították, hogy Romániában erősödnek az egypártszerű reflexek. Aggasztónak tartották a rendkívüli módon aktivizálódó sovén és nacionalista tendenciákat, amelyek nyomást gyakorolnak a hatalomra, hogy levegye napirendről a kisebbségi kérdéseket. – Az RMKgP részéről Éltes Zoltán kért szót; a FMP-t Kocsis Sándor, a MISzSz-t Csutak István képviselte (felszólalásában erélyesebb politikai fellépést követelt). – Megválasztották az RMDSz Orsz. Ideiglenes Bizottságát (OIB). Markó Béla, az ideiglenes vezetőséget jelölő bizottság megbízásából javasolta: Tőkés Lászlót válasszák meg az RMDSz tb. elnökévé. A javaslatra felcsattant a taps, mely helyettesítette a szavazást. – A választás eredménye: elnök: Domokos Géza; aleln.: Balázs Sándor, Borbély Zsolt Attila, Folticska Ferenc, Formanek Ferenc, Verestóy Attila. A bukaresti titkárság tagjai: Ágoston Hugó, Bitay Ödön, Czédly József. Elnökségi tagok: Antal István, Béres András, Nagy Béla, Sylvester Lajos, Zólya László. Intézőbiz. tagok: Bodó Barna, Csávossy György, Hosszú Zoltán, Jakab Elek, Lányi Szabolcs, Madaras Lázár, Szilágyi Zsolt, Takács Csaba, Vida Gyula, Zonda Attila, Zöld Péter. [Háromszék, febr. 27.; RMSz, febr. 27.; Szabadság, márc. 1.]Marosvásárhelyen értekezletet tartott a RMOGySz. Megválasztották a vezetőséget, eln.: Dienes Sándor, orsz. titkár: Kerek István. (→ 1990.02.03) Litvániában az ellenzéki Sajudis mozgalom nyerte a választásokat. A köztársaság elnöke Vytautas Landsbergis lett. (→ 1990.03.11, 1992.11.08) 1990. március 30.Csíkszeredában kétnapos találkozóra gyűltek a MISzSz, a m. diákszövetségek és egyházak ifjúsági szervezeteinek képviselői. A MISzSz (→ 1990.03.17) megválasztotta választmányát (ennek elnöksége: Ábrám Zoltán, Csutak István, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Zsigmond László), kijelölte az RMDSz kongresszusára küldendő delegáció tagjait és elhatározta, hogy az RMDSz-szel közös listán jelölteket indít a májusi választásokon.Kincses Előd, akit a marosvásárhelyi zavargások egyik felelősének tartott a korántsem pártatlan igazságszolgáltatás, Mo.-ra távozott, ahonnan csak a vádak visszavonása és ártatlanságának elismerése után tért vissza, 1995 júniusában. (→ 1990.05.09, 1993.03.31, 1995.06.08) Az amerikai útjáról hazatérő Tőkés László (→ 1990.03.09), Genfben az egyházak ökumenikus tanácsa előtt kijelentette, hogy a romániai egyháznak meg kell újulnia. A diktatúra idején az egyházi hierarchia egy része eltávolodott a hívektől és a rezsim kiszolgálója lett. 1990. április 21.Nagyváradon megkezdődött az RMDSz első kongresszusa. (Jelszava: „Egységben a jövő!”) A kétnapos nagygyűlésen 350 küldött vett részt. A szövetség megválasztott vezetői: Domokos Géza, elnök; Szőcs Géza, főtitkár. Tb. eln.: Tőkés László. Az elnökség tagjai: Béres András, Bodó Barna, Cs. Gyímesi Éva, Csutak István, Erőss Péter, Formanek Ferenc, Király István, Kántor Lajos, Kolumbán Gábor, Markó Béla, Nagy Béla, Sylvester Lajos, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Verestóy Attila, Vida Gyula, Zonda Attila.A kongresszus határozata felhívással fordult a CPUN-hez, vizsgálja ki a kisebbségi kérdés terén megjelent feszültségeket és foglaljon állást az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok biztosítása érdekében. A felhívás elítélte a VR akcióit és közölte, hogy fönntartja igényét a teljes körű m. ny. oktatásra. Négynapos vita után Bukarestben véget ért a Romániai Írószövetség (RISz) közgyűlése. Az új elnök: Mircea Dinescu, alelnök: Ştefan Bănulescu. Az igazgatótanácsban helyet kapott Gálfalvi Zsolt és Balogh József. 1990. április 27.Virgil Măgureanu, a SRI igazgatója [korábbi szekustiszt!] egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy szakítanak a Securitate megtorló módszereivel, nincs felhatalmazásuk arra, hogy bárkit letartóztassanak. [Háromszék, ápr. 27.]Ülést tartott az RMDSz OE. [Tagjai: Domokos Géza (eln.); Szőcs Géza (főtitkár); Bodó Barna, Formanek Ferenc, Béres András (aleln.); Pillich László, Csutak István, Borbély Ernő (titkárok); Bitay Ödön (az eln. kabinetfőnöke); Kónya-Hamar Sándor (a főtitkár kabinetf.); Czédly József (gazd. ig.)] Máthé Éva az RMDSz politikájáról: Marosvásárhely után „némiképp radikálisabb álláspontra kell helyezkednünk, és ezt minden bizonnyal a főtitkár, Szőcs Géza és a köré csoportosuló kolozsvári vezető értelmiségiek képviselik majd”. [Valóság, ápr. 27.] 1990. május 20.A parlamenti és elnökválasztások napja. A 17,200.722 választásra jogosult állampolgár közül 14,826.616 (86,2%) jelent meg az urnáknál. Az érvénytelen szavazatok száma: 1,106.713 (7,5%). – A választás végeredménye: államelnök Ion Iliescu (a szavazatok 85%-ával).A parlamenti helyek megoszlása: FSN (képviselők száma: 263, szenátorok száma: 92); RMDSz (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 12); PNL (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 9); MER (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); PNTCD (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); AUR (képviselők száma: 9, szenátorok száma: 2). További 6 párt szerzett 10 mandátumnál kevesebbet. Függetlenként 10 képviselő jutott be, 9 nemzeti kisebbség hivatalból szerzett 1-1 helyet. – Összesen 524 mandátum (405 képviselő + 119 szenátor). (→ 1990.05.30) Az RMDSz képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint. w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi János; Bihar: Csapó I. József, Nagy Béla, Szilágyi Zsolt; Brassó: Madaras Lázár; Fehér: Brendus Gyula; Hargita: Borbély Ernő, Borsos Géza, Csutak István, Incze Béla, Nagy Benedek; Hunyad: Takács Csaba; Kolozs: Eckstein-Kovács Péter, Pillich László, Podhradszky László; Kovászna: Bajcsi Ákos, Domokos Géza, Márton Árpád; Máramaros: Zonda Attila; Maros: Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László; Szatmár: András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Demény Lajos; Brassó: Fazekas Miklós; Hargita: Hajdú Gábor, Verestóy Attila; Kolozs: Szőcs Géza; Kovászna: Király Károly, Kozsokár Gábor; Máramaros: Csiha Tamás; Maros: Markó Béla; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Tóth József. Demény Lajos szerint a választások idején Ro.-ban mintegy 75 párt volt bejegyezve. [MN, 1993. jan. 30.] „Az 1990. május 20-i választások nyomán létrejött parlament legfőbb feladata abban állt, hogy Alkotmányozó Gyűléssé minősülve, kidolgozza és elfogadja az ország alaptörvényét. A munka közel másfél évig tartott, a következő menetrend szerint: 1990. júl. 11. – a két ház közös ülésén kimondta: az Alkotmányozó Gyűlés megkezdte munkáját; 1991. febr. 13. – a szövegező bizottság bemutatta a téziseket vagyis alapelveket; 1991. jún. 19. – a tézisek elfogadása; 1991. szept. 10. – az alkotmányszöveg vitájának megkezdése; 1991. nov. 21. – az alkotmány megszavazása.” [Domokos 2: 247–248.; ezután következett az alkotmányról szóló népszavazás, ]911208.] 1992. október 24.Az RMSz közzétette a „titkos tárgyalás” körüli különféle álláspontokat. Az EvZi c. napilapot annak idején (→ 1992.10.13) Csutak István képviselő riadóztatta, mondván: Domokos Géza és köre (összesen 12 személy) titkos tárgyalásokat folytatott Ovidiu Şincai-jal, a FDSN alelnökével. Ha valóban nyílt tárgyalásról volt szó, akkor miért nem tudott róla minden képviselő és szenátor, vagy az RMDSz két alelnöke? – kérdezte Csutak. – Szőcs Géza azt nyilatkozta, hogy amennyiben beigazolódik a titkos tárgyalás vádja, akkor az illetőket eltávolítják a szövetségből. – Verestóy Attila, aki részt vett az ominózus tárgyalásokon, úgy ítélte meg, hogy Csutak István egyéni akciójáról van szó: „ennek a diverziónak a motivációja nem több, mint személyes bosszú, elkeseredettség a szereplésből való kiesés miatt” [a szeptemberi választások idején Csutak Istvánt – addigi munkájának eredményei alapján – nem jelölték bejutó helyen a képviselői listán]. [RMSz, okt. 24.; lásd még: Domokos 3: 177–192.]1996. január 31.Tabajdi Csaba 1995. jún. 6-án Kézdivásárhelyen tárgyalt a helyi RMDSz vezetőivel. Az államtitkár sofőrje az épület előtt, a gépkocsi rádiójának keresőjét csavargatva az URH-sávon főnöke hangját hallotta meg – így jöttek rá arra, hogy a teremben folyó megbeszélést lehallgatták. – 1995. okt. 23-án a nagyenyedi RMDSz-székházban találtak „poloskát”. – 1995. nov. 7-én Csutak István a sajtó képviselőinek bemutatta a telefonjához csatlakoztatott lehallgató-készüléket. A SRI mindhárom esetben tagadta, hogy köze lenne a lehallgatásokhoz. [EN, jan. 31.]A PDSR közleményben ítélte el Gh. Funar és a PUNR magatartását és szóvivője útján értésre adta: nincs kizárva egy olyan kormányalakítás, melynek során a PUNR elveszti a korábban birtokolt tárcákat. A reakciót az váltotta ki, hogy Funar levélben kérte Iliescut: folyamatosan tájékoztassák a Magyarországgal folytatott tárgyalásokról. [Szabadság, jan. 31.] 1996. április 15.Rendkívüli közgyűlésen újraalakították az ESzC vezetőségét, Szőcs Géza maradt az elnök. Az elhunyt Kiss Jenő helyett Wass Albert lett a tb. eln. Az ESzC, 1990-es indulása óta 1800 taggal rendelkező szervezetté alakult, melynek székháza is van. Lemaradás van a könyvkiadás terén, 1995-ig mindössze két könyv és négy füzet jelent meg. A kiadó tervei közt szerepel Bánffy Miklós Erdély-trilógiája. [A trilógiát végül a Polis Kiadó adta ki.] Az ESzC-t az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapterjesztő Vállalat segíti anyagiakkal. Az új szerkesztőbizottság tagjai közt van Csutak István, Szőcs István és Lászlóffy Csaba. [RMSz, ápr. 20.] (→ 1995.11.27)1997. szeptember 10.Király Károly kemény hangon bírálta az RMDSz politikáját. Szerinte a szövetség vezetői nem merik vállalni az önrendelkezésen alapuló nemzeti autonómia megvalósítását. Akik következetesen szembeszegülnek a ro. ortodoxiával és síkraszállnak az önrendelkezésért, azok a következők [természetesen Király Károlyon kívül]: Tőkés László, Krizbai Imre, Kincses Előd, Borsos Géza, Sántha Pál Vilmos, Katona Ádám, Fábián Ernő, Csutak István, Gazda József, Gazda Árpád, Patrubány Miklós. Mindent el kell követni, hogy az autonomista irányzat kerekedjék felül az RMDSz kongresszusán, mivel az „egyre nagyobb teret hódít az erdélyi magyarság soraiban”. [Háromszék, szept. 6.] – Király téziseire Verestóy Attila válaszolt A sehova sem vezető út c. írásában. [RMSz, szept. 10.]lapozás: 1-9
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
