Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 29 találat lapozás: 1-20 | 21-29
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ceauşescu (-rendszer, -korszak, -diktatúra, -házaspár)

1990. január 10.

Az Okt. Min. nemzeti kisebbségi ügyosztálya állásfoglalásban foglalta össze a kisebbségi oktatást érintő javaslatokat (pl. anyanyelvű oktatás, a BTE visszaállítása). – Pálfalvi Attila az okt. min. helyettese a tennivalókról nyilatkozott az RMSz-nek.

Kolozsvár székhellyel megalakult az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT). Céljai között szerepel a m. műszakiak szaktudásának gyarapítása, m. műszaki könyvek kiadásának támogatása, önálló folyóirat kiadása, szakmai találkozók és előadások szervezése.

Csernátonban újjáalakult a Bod Péter Közművelődési Egyesület. Az egyesület tisztikara: Salamon Ferenc (eln.), Haszmann Pál (aleln.), Jakab István (titkár). Az egyesületet és a néprajzi múzeumot eredetileg 1973 februárjában alapította id. Haszmann Pál, de tevékenységüket a Ceauşescu-korszakban nem tudták felvirágoztatni.

1990. augusztus 14.

Dicsőszentmártonban megalakult a Sipos Domokos Művelődési Egyesület.

A Szabadság cikket közölt a România Mare c. hetilapról. A lap vezetői (Eugen Barbu igazgató és C. V. Tudor főszerk.) a Ceauşescu-rezsim hű alattvalói, most nacionalista uszításból kovácsolnak politikai tőkét.

1990. augusztus 16.

Kolozsvárott tüntetést szervezett az Antitotalitárius Demokrata Fórum (ADF), amiatt, hogy a megye és a város élére a Ceauşescu-rendszerben kompromittált személyeket neveztek ki.

1990. augusztus 23.

Moldova alkotmányellenesnek és érvénytelennek nyilvánította a néhány nappal korábban, az ország területén kikiáltott Gagauz Köztársaságot.

Silviu Brucan és Nicolae Militaru, az Adevărulban közzétett közös interjúban azt fejtegették, hogy Ceauşescu hatalmát nem a Temesvárról indult népi forradalom, hanem a tábornokok és a Securitate egyik egységének bevonásával szervezett összeesküvés döntötte meg. [MTI, aug. 23.]

A Hét Balla Katalin cikkét közölte a m. egyetemi oktatás helyzetéről, a frissen bejutott diákok nemzetiségi összetételéről.

1990. augusztus 30.

Az RMSz közölte az RMDSz nyilatkozatát, melyet a 2. bécsi döntés évfordulójára adott ki. Ro. m. lakossága aggodalommal tapasztalja, hogy bizonyos körök ellenségeskedést, gyűlöletet szítanak az ország népei között. Hamis, rosszhiszemű hírek terjesztésével azt a látszatot próbálják, hogy Erdélyben veszélyben forog a ro. lakosság élete. Ez a diverzió szerves folytatása a Ceauşescu-féle politikának.

A Valóság Balázs Sándorral készített interjút, melyben a professzor a bálványosfüredi táborban (→ 1990.07.21) tartott előadások magas színvonaláról számolt be.

1990. december 20.

Az RMSz leleplező cikket közölt Iosif Constantin Drăganról, a Ceauşescu-rezsim kollaboránsáról, akit a milánói törvényszék fasisztának és legionáriusnak nyilvánított. A cikk rámutatott Drăgan és a VR kapcsolataira.

1991. május 11.

A Európai Népcsoportok Föderatív Uniója (FUEV) budapesti kongresszusán tagjai sorába választotta az RMDSz-t. (A FUEV az ET mellett szakértői szerepet játszik, kisebbség-szakértőkből álló jogászcsoportja van.) Felvételre jelentkezett még a felvidéki Együttélés Mozgalom és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetsége (KMKSz) is, de ők még nem kapták meg a felvételhez szükséges szavazatszámot. [RMSz, jún. 7.]

Bukarestben a két külügyi államtitkár (Somogyi Ferenc, ill. Teodor Meleşcanu) aláírta a m.–ro. „Nyitott égbolt”-szerződést, melynek alapján a két fél évente négy megfigyelő repülést végezhet a másik ország területe fölött. (→ 1992.02.27)

A Magazinul Istoric szerint Bukarestben a 19. sz. végén 365 templom állt, mára csak 230 maradt. A Ceauşescu-diktatúra éveiben, a főváros újjáépítése ürügyén számos templomot romboltak le, közülük 70-et az UNESCO korábban védetté nyilvánított. [Magyar Hírlap, máj. 11.]

1991. június 12.

A képviselőház tanügyi bizottságában ismertették az 521/1991. sz. kormányhatározat 1991/92-es tanévre aktualizált szövegét. Eszerint vegyes lakosságú térségekben akkor is kötelező ro. osztályokat indítani, ha a tanulók létszáma kevesebb tíznél. Továbbá: Ro. földrajzát, történelmét és a műszaki tárgyakat románul kell tanítani a kisebbségi iskolákban is. Nagy Benedek felszólásában visszautasította ezeket a kitételeket, hangsúlyozva, hogy a minisztérium engedményeket tett a szélsőséges, ultranacionalista erőknek, azoknak, akik folytatni akarják Ceauşescu erőszakos asszimilációs politikáját. [RMSz, jún. 15.] (→ 1991.06.26)

Borisz Jelcin megnyerte az orosz elnökválasztást.

1991. szeptember 20.

A Szabadság átvette az Expresből Halász Anna írását, aki Moses Rosent azért vádolta, mert a főrabbi (már Ceauşescu idején is!) elhallgatta a Romániában történt zsidóüldözés tényeit.

1991. október 17.

A parlament két házának együttes ülésén felolvasták a Hargita és Kovászna megyéből „elűzött” románok meghallgatásával megbízott parlamenti bizottság jelentését. Az RMDSz kérte, hogy halasszák el a csak aznap reggel kiosztott 173 oldalas jelentés megvitatását, de – a nyilvánvaló manipulációs okok miatt – az indítványt elvetették, a jelentést a tévé és a rádió is közvetítette. Az ún. Har–Kov-jelentés elüldözötteknek tüntette fel a kényszerkihelyezéssel Székelyföldre kihelyezett tanárokat, akik 1989 után visszatértek a szülőföldjükre. A m. és ro. iskolák szétválasztását szintén elítélte a jelentés. Az ülés megkezdésekor Tokay György kért szót, bejelentve, hogy a Har–Kov-jelentés ismertetése révén a tévé nézői a m. kisebbség „ellen irányuló, előre megfontolt szándékú és felelőtlen támadásnak” lehetnek tanúi. Az RMDSz parlamenti frakciója tiltakozásul kivonult az ülésről, mert a jelentés „az egész magyar nemzeti kisebbség kollektív bűnösségét fogalmazza meg”. A jelentés az üldözés egyik fő bizonyítékának tekintette azt, hogy a Székelyföldön 1989 decemberében megöltek 4 románt, figyelmen kívül hagyva, hogy ezeket a személyeket nem románságukért lincselték meg, hanem azért, mert a Ceauşescu-rezsim kíméletlen rendőrei voltak. A jelentéstevők elhallgatták, hogy a két székely megyében m. rendőrökkel is végzett a népharag, ugyanakkor azt sem említették, hogy rendőr-áldozatok színromán helységekben is voltak. (→ 1991.10.24) – A jelentést brosúra formájában országos szinten terjesztették. (→ 1992.02.12)

A szenátus elfogadta a SRI működéséről szóló törvény tervezetét. A tervezet jellegéről Markó Béla beszélt az RMSz riporterének. [RMSz, okt. 17.]

1993. január 26.

Markó Béla levélben megköszönte Iliescu elnök gratulációit, de hangsúlyozta: aggodalommal tölti el, hogy a „feszültséget gerjesztő sovén-szélsőséges megnyilvánulásokat tolerálják és súlyosan megsértve a m. lakosság jogait és méltóságát, visszaéléseket követnek el a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, a tanügyben és az anyanyelv-használatot illetően.” [Népújság, jan. 26.]

Teodor Meleşcanu fogadta az RMDSz küldöttségét, hogy a szakértői tárgyalások előtt a ro.–m. alapszerződés tervezetéről konzultáljanak. Lényegi egyezség nem született, de a gesztust pozitívan kell értékelni – vélekedett Markó Béla. [MN, jan. 27.]

A kivégzett diktátor születésnapján sokan fölkeresték Ceauşescu sírját.

1994. november 10.

A képviselőház elfogadta a PUNR által beterjesztett Btk.-változtatást. 6–36 hónap közötti börtönbüntetéssel sújtható az, aki nem a törvényes előírásoknak megfelelően tűzi ki idegen nemzetek zászlaját vagy elénekli más nemzetek himnuszát. Székely Ervin elmondta, hogy ha a szenátus is elfogadja ezt a korlátozó paragrafust, akkor az RMDSz az alkotmánybírósághoz fordul. – Tokay György aggasztónak nevezte a másik (szintén megszavazott) módosítást is, amely szabadságvesztést ír elő a „nemzet és az ország nyilvános gyalázásáért”. A ködös megfogalmazás a Ceauşescu-idők törvényeit idézi. [MH, nov. 11.]

Az ET legfőbb döntéshozó szerve, a külügyminiszterek bizottsága, Strasbourgban elfogadta a kisebbségvédelmi keretegyezmény tervezetét. Daniel Tarschys főtitkár elmondta, hogy az ET folyamatosan figyelemmel kíséri a kisebbségek jogait illető vállalások teljesítését. [RMSz, nov. 12.] (→ 1994.11.16)

Valentin Gabrielescu, parasztpárti szenátor, az 1989-es eseményeket vizsgáló bizottság elnöke a forradalom 5. évfordulójára ígérte a jelentés elkészítését. A véglegesítés előtt még meghallgatják Tőkés László püspököt is. [ÚM, nov. 10.]

Frunda György Rómában részt vett az ET jogi bizottsága ülésén. A napirendi pontok között szerepelt König és Jansson raportőrök jelentése, akik megállapították, hogy Ro. még nem teljesítette a vállalásokat. [RMSz, nov. 10.]

1995. június 7.

Varga Gábor az elmúlt 5 év történéseit elemezte: a kivándorlás következtében leszűkült a közösségi megbízatást tisztességgel elvállalni tudó, önálló gondolkodású értelmiségiek tábora; milyen eredményességgel valósítják meg a háromszintű autonómiát, ha sok helyen a tanácsüléseket sem tudják lebonyolítani. Józan helyzetfelmérésre van szükség és nem hőzöngésre. „Gazdasági megerősödésről beszélünk, s közben – a Székelyföldet leszámítva – szinte teljesen kimaradunk a privatizációból.” Nem életképtelen kezdeményezéseket (belső választás) kellene szorgalmazni, hanem működőképes intézményrendszereket fölállítani. Az autonómiáról nem értekezni kell, hanem meg kell valósítani: lépésről lépésre – nem megalkudva, hanem elfogadva az ésszerű kompromisszumokat. [EN, jún. 7.]

Roland Vasilievici (→ 1995.04.22) a Timişoara c. lapban folytatásokban ismertette Ceauşescu kisebbségfelszámoló programját. 1970 után 12 ilyen program született a Securitate keretein belül. 1976-ban készült el a Tiszta Ro. program, amely célul tűzte ki, hogy a veszélyforrásnak vélt 5 nemzetiség (m., német, cigány, zsidó, török) 20 év leforgása alatt hagyja el az országot, vagy olvadjon be. A programot éves bontásban készítették el és évenként elemezték a végrehajtást. Minden téren (a mezőgazdaságtól az igazságszolgáltatásig) nyomást kellett gyakorolni a kisebbségekre, oly módon, hogy ők maguk kérjék a kitelepedést az országból. A németek kivándorlását éves kontingensekben határozták meg: a nagy tömegű kivándorlást nem tudták volna időben pótolni. Egy-egy kitelepült család helyére azonnal ro. családot telepítettek, akik letelepedési segélyt és munkahelyet kaptak. A nyomásgyakorlás olyan szinteket is elért, mint a földművelésügy (előbb a ro. vidékek mezőgazdaságát támogatták, s csak másodsorban a m., szász vidékeket) vagy a vallásügy (nem támogatták a templomok restaurálását). Vasilievici azért szánta el magát a terv feltárására, mert meglátása szerint a folyamat nem állt meg. Már többször megfenyegették, az Amnesty International viszont a védelmébe vette. [EN, jún. 7.]

1995. november 17.

Erdélyi értelmiségi körökben nagyfokú visszatetszést keltett az a döntés, hogy a Ceauşescu-rezsim egyik legbuzgóbb magasztalójának, Hajdu Győzőnek a feleségét, Ádám Erzsébetet nevezték ki a budapesti Ro. Kulturális Központ aligazgatójának. [Népszabadság, nov. 17.] (→ 1997.01.14)

Ismét nagyot zuhant a lej. Oka: a ro. gazdaság versenyképtelensége. A jegybank – elegendő valuta hiányában – nem tudott közbelépni. [RMSz, nov. 17.] (→ 1995.11.21)

1995. december 16.

Madridban, az EU csúcstalálkozóján Horn Gyula és Ion Iliescu célul tűzte ki, hogy 1996 márciusig véglegesítsék a napirenden lévő 4 közös dokumentumot (alapszerződés, együttműködési egyezmény, a kisebbségi jogok aktája, megbékélési nyilatkozat). [RMSz, dec. 10.]

Marosvásárhelyen tartották az RMKdP 3. kongresszusát; elfogadták a párt új programját, amely nemcsak az RMDSz, hanem az EUCD programjához is igazodik. Varga László leköszönő elnök elmondta: az RMKdP a legerősebb támasza az RMDSz-nek. Elnökké Kelemen Kálmánt választották, Varga László tb. elnöki rangot kapott. Bárányi Ferenc, pol. aleln. elmondta: Vekov Károly nem teljesített egy sor feladatot, ezért az orsz. vezetőség felfüggesztette őt a párt Kolozs megyei elnöki funkciójából. [Táj., dec. 18.] (→ 1996.01.18)

Még nem készült el a parlamenti bizottság jelentése, de Valentin Gabrielescu szenátor közzétett néhány bizonyítható részletet: a diktátort és feleségét önkényesen végezték ki, mert a vádpontokat a tárgyalás során nem igazolták; Iliescu a fordulat első napjaiban utasította a hadsereget, hogy kérjen segítséget a Szovjetuniótól; a hírhedt terrorista alakulatok nem léteztek. [Ziua, dec. 15.; MN, dec. 16.] (→ 1995.12.27)

1995. december 25.

Ceauşescu több száz híve gyűlt össze a kivégzett diktátor sírjánál, ahol a szónokok az új hatalom képviselőit szidalmazták. [MH, dec. 27.]

1996. január 11.

Kolozsvárott üléseztek az RMDSz városi és megyei tanácsosai. Gh. Funar olyan emléktáblát kíván Mátyás király szülőházára elhelyezni, amely a király románságát hangsúlyozná. Nyílt levélben felhívták a figyelmet arra, hogy a tervezett szöveg történelmi hamisítás, a király soha nem volt „Matei Corvin”, hanem Mathias Rex; Szilágyi Erzsébet fiát amúgy sem lehet románnak tartani. Emlékeztették a prefektust, hogy az emléktábla elhelyezését a városi tanács nem tárgyalta, tehát Funar szándéka törvényellenes. Arra kérték a prefektust, akadályozza meg azt, hogy Gh. Funar kivitelezhesse tudatosan magyarellenes és provokatív szándékát, a név- és tényhamisító emléktábla elhelyezését. [Szabadság, jan. 11.] (→ 1995.01.13)

Bukarestben megelégedéssel fogadták a hírt, hogy Clinton elnök arra kérte a kongresszust: hosszabbítsa meg egy évvel a Ro.-nak nyújtott legnagyobb kedvezményt. [MH, jan. 11.]

Németh Zsolt (Fidesz) emlékeztette a m. kormányt egy korábban (1995. júl.) átadott memorandumra, amelyre nem kaptak választ. A dokumentum szerint a m.–ro. közeledés csak akkor lesz eredményes, ha a megbékélési dokumentumot csak az RMDSz egyetértése esetén írják alá. További fontos feltétel: a ro. állam vállaljon garanciát a teljes körű m. ny. oktatás finanszírozására. [ÚM, jan. 11.]

A jelenlegi m. kormány mindent a NATO-integrációnak rendel alá, háttérbe utasítva a h. t. magyarság érdekeinek képviseletét – hangsúlyozta Csapody Miklós (MDF). [ÚM, jan. 12.]

A Ziua kezdeményezésére Bukarestben újratárgyalták a Ceauşescu-pert. A „Forradalom Erkölcsi Törvényszéke” egy bíróból és esküdtekből áll. A forradalmár egyesületek védnökségével zajló peren hangsúlyozták, hogy nem a diktátor rehabilitálása a cél, hanem a törvényszék becsületének a helyreállítása. Az esküdtek döntöttek: az eljárás, az ítélethozatal és a végrehajtás megsértette a törvényességet, ezért semmisségi panasszal fordulnak a főügyészséghez. [EN, jan. 17.]

1996. január 18.

Max van der Stoel újabb bukaresti útján kijelentette, hogy az oktatási törvény „önmagában nem sérti a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nyelvén folyó oktatással kapcsolatos jogok nemzetközi normáit”. A főbiztos szerint sok függ a végrehajtástól. Elképzelhetőnek tartotta, hogy néhány éven belül ismét megvizsgálja a tanügy helyzetét. [RMSz, jan. 20.] (→ 1997.04.01)

Az RMKdP kolozsvári választmánya nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozták: a kolozsváriak mindig kiálltak a magyarság egyértelmű képviselete mellett, a Tőkés László–Nagy Benedek vitában a püspök pártját fogták, ezért – úgymond – a párt vezetősége hajszát indított Vekov Károly (→ 1995.12.16) és a választmány több tagja ellen. A választmány visszautasította a Vekov Károly elleni vádakat. [RMSz, jan. 18.]

A Szociáldemokrata Unió (→ 1995.10.11) a ro.–m. megbékélésre vonatkozó felhívást tett közzé. A 12 pontos új koncepció kormányközi megállapodást javasol a kisebbségek státusára vonatkozóan. [RMSz, jan. 20.]

Főügyészségi határozattal megszüntették a Ceauşescu-házaspár 3 gyermeke elleni bűnvádi eljárást. Ezzel egy időben több pártfunkcionáriust is fölmentettek, tk. Gere Mihályt. [MH, jan. 18.]

1996. október 18.

Murvai László könyve (Fekete fehér könyv. Kvár, 1996, Stúdium Kiadó) a hazai m. oktatás történetének keresztmetszetét adja. A könyvből tk. kiderül, hogy Ceauşescu oktatási törvénye kedvezőbb volt a kisebbségek számára, mint a legutóbb megszavazott törvény – lehetővé tette a m. ny. szakoktatást és nem tiltotta a m. ny. felvételit. [A Hét, okt. 18.]

Az RMDSz bejelentette, hogy bíróságon kér elégtételt a szubvenció megvonásáért (→ 1996.10.03). [RMSz, okt. 21.] (→ 1996.10.28)

1997. január 6.

Az RMDSz színeiben két államtitkárt neveztek ki: Molnár Géza György (egészségügy), Kiss János Botond (vízügy és erdőgazdálkodás). [Táj., jan. 7.]

Az EvZ a Ceauşescu-időkre emlékeztető érvekkel támadta a kolozsvári főkonzulátus újbóli megnyitásának tervét (→ 1996.12.27). Az újság megszólaltatta Ioan Şerbănoiut, volt szekus tábornokot, aki a főkonzulátust ellenőrző 30 tiszt tevékenységét irányította; a tábornok szerint a hivatal 16 alkalmazottjából 12 kém volt [!].[RMSz, jan. 9.]

Radu Vasile (PNTCD) kiállt a főkonzulátus megnyitása mellett. [Szabadság, jan. 7.] – Iliescu volt elnök érthetetlen engedménynek nevezte a tervet. [Szabadság, jan. 9.]



lapozás: 1-20 | 21-29




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998