|
|||||
 |
kronológiák | » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében | ||||||||||||||||||||||||||
 |
|
|||||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 10 találat | lapozás: 1-10 | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Mânzatu, Ioan 1990. február 13.A Rompres hírügynökség, az Okt. Min. egyik munkatársára hivatkozva arról tudósított, hogy több erdélyi iskolában Magyarországról behozott földrajz- és történelemkönyvekből tanítják a diákokat. (→ 1990.02.22)A CPUN (→ 1990.02.01) Végrehajtó Bizottságának tagjai: eln.: Ion Iliescu; aleln.: Ion Caramitru, Cazimir Ionescu, Király Károly, Radu Câmpeanu, Ioan Mânzatu. Titkár: Dan Marţian. 1990. március 22.A nagy nemzetközi visszhangot kiváltó események nyomán a székely megyék nagyobb városaiban gyűléseken és sztrájkokkal tiltakoztak az atrocitások ellen, követelték a szélsőséges VR betiltását, elítélték a sajtóban dúló magyarellenes kampányt. – Petre Roman a történtek kivizsgálását ígérte.Marosvásárhelyen a kormánybizottság jelenlétében üléseztek a helyi lakosság, az RMDSz és a VR képviselői. (A kormánybizottságban Verestóy Attila és Gelu-Voican Voiculescu is részt vett, utóbbinak a helyét Ioan Mânzatu, a CPUN alelnöke vette át.) Az ülésen megegyeztek abban, hogy a közvéleményt tájékoztatni kell az eseményekről, a nemzeti kisebbségek sérelmeiről és követeléseiről. Az RMDSz ismételten kinyilvánította lojalitását a ro. állam iránt (nem kívánja Erdély elszakítását). (→ 1990.08.02) Kolozsvárott újjáalakuló közgyűlését tartotta az EME. A 35 résztvevő elfogadta az alapszabályzatot. Az ideiglenes elnöki teendők ellátásával Jakó Zsigmond ny. egy. tanárt bízták meg. (→ 1990.05.09) 1990. augusztus 2.Az RMSz folytatásban kezdte közölni a marosvásárhelyi márciusi események vizsgálati jegyzőkönyveit. Egymás mellett szerepelt a Mânzatu-jelentés és a Helsinki Watch beszámolója. Az utóbbi tárgyilagosabb, az előbbi olyan elfogult, hogy a vizsgáló bizottság tagjai sem írták alá – mondotta Kozsokár Gábor [Háromszék, aug. 4.] (→ 1990.03.19, 1990.03.20, 1990.03.22, 1990.10.09)Hosszas vita után m. prefektust (Fodor Ferenc) neveztek ki Kovászna megye élére. Iraki csapatok lerohanták Kuvaitot. (→ 1991.01.17) 1990. október 9.Az RMDSz-képviselők tiltakozásul kivonultak a parlamenti ülésről, mert a gazdasági társaságok törvénytervezete szerint ezek vezetője csak ro. lehet. Végül az RMDSz által javasolt változatot fogadták el, melyben a románt „ro. állampolgárságú”-ra cserélték.Az RMSz közölte Kincses Előd nyílt levelét, melyben Ioan Mânzatu kijelentéseit cáfolta. (→ 1990.08.02) 1991. január 26.A BMDSz (→ 1989.12.23), Temesvárott tartott ülésén arról döntött, hogy a jövőben az RMDSz Temes megyei szervezete lesz a nevük.Sorin Roşca-Stănescu szerint a Mânzatu-jelentés elrejti az igazságot. [RMSz, jan. 26.] (→ 1990.08.02) 1992. augusztus 30.A hat államelnök-jelölt: Ion Iliescu (FDSN), Emil Constantinescu (CD), Caius Traian Dragomir (FSN), Gh. Funar (PUNR), Ioan Mânzatu (PR), Mircea Druc (korábban Moldova miniszterelnöke volt, áttelepedett Ro.-ba és függetlenként kíván indulni; célja: Ro. és Moldova egyesítése). [RomLib, aug. 30.] (→ 1992.09.27)1992. szeptember 18.Ioan Mânzatu, a PR elnökjelöltje ismertette programját: minden etnikumnak joga van a nyelvhasználathoz, kultúrájának ápolásához. Tk. kifejtette: fenntartásai vannak a m. ny. egyetemmel kapcsolatban, de nem ellenzi annak létrehozását; nem tekinti belügynek a nemzeti kérdést. [MN, szept. 18.]Az EMKE és a KLMT Horváth Andor menesztése miatt (→ 1992.09.04) tiltakozott. Csurka István létrehozta a Magyar Út Alapítványt; ebből az alapítványból és a hozzá kapcsolódó mozgalomból nőtt ki a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP). 1992. szeptember 27.Parlamenti és elnökválasztás. A 16,380.663 választásra jogosult állampolgárból 12,496.430 fő voksolt. A 6 elnökjelölt által elért százalékos eredmények: Ion Iliescu (47,34%); Emil Constantinescu (31,24); Gh. Funar (10,88); Caius Traian Dragomir (4,75); Ioan Mânzatu (3,05); Mircea Druc (2,75). [Ştefănescu: 473.]A parlamenti helyeknél a bejutási küszöb 3% volt. Párt (Képv.ház/Mandátum; Szenátus/Mandátum): FDSN (27,72%/117; 28,29%/49); CD (20,01%/82;20,16%/34); FSN (10,18%/43;10,39%/18); PUNR (7,72%/30; 8,12%/14); RMDSz (7,46%/27; 7,58%/12); PRM (3,90%/16; 3,85%/5); PSM (3,04%/12; 3,19%/5);PDAR (–/–; 3,31%/5). Az RMDSz képviselőjelöltjeire 1990 májusában 983.890-en szavaztak, most 172.600-zal kevesebben (811.290); a szenátoroknál: 1990: 1,094.353 (1992: 262.884-gyel kevesebb = 831.469). [Szabadság, okt. 9.] Az RMDSz megválasztott képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint: w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi Zoltán; Bihar: Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin; Brassó: Madaras Lázár; Hargita: Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István; Hunyad: Takács Csaba (a helyét Fekete Zsolt vette át; ]940912); Kolozs: Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő; Kovászna: Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos; Máramaros: Mazalik József; Maros: Borbély László, Kerekes Károly, Elek Mátyás Barna, Németh János; Szatmár: Varga Attila, Pécsi Ferenc; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Csapó I. József; Fehér: Incze Tibor; Hargita: Verestóy Attila, Hajdú Gábor; Kolozs: Buchwald Péter; Kovászna: Kozsokár Gábor, Magyari Lajos; Maros: Markó Béla, Frunda György; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Seres Dénes. 1993. június 28.A kormánypárt (FDSN) egyesült a Ioan Mânzatu-féle PR-vel. Céljuk korszerű balközép párt létrehozása, szocdem elvek alapján. A Cornel Nica vezette PSD is jelezte csatlakozási szándékát. [MN, jún. 28.] (→ 1993.07.10, 1993.08.24)Friedrich König, az ET raportőre elmondta: 3 fő területen merültek fel kifogások: a jogrendszer reformja, a véleménynyilvánítás szabadsága és a kisebbségi jogok kapcsán. A ro. kormány írásban vállalta a felmerült problémák megoldását. [MH, jún. 28., jún. 29.] 1994. augusztus 11.Markó Béla kifejtette: regionális autonómián azt érti: ahol a magyarság tömbben él, rendelkezzék külön státussal, pl. hivatalosan is használhassa anyanyelvét. – Ioan Mânzatu szerint az autonóm m. körzet „sztálinista diverzió”; Ion Diaconescu (PNTCD) szerint a kisebbségeknek a nemzetközi dokumentumokba foglalt minden jogot meg kell adni, de az autonóm terület megadásáról szó sem lehet. [MN, aug. 11.]lapozás: 1-10
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
