Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 31 találat lapozás: 1-20 | 21-31
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: PSM (Partidul Socialist al Muncii; Szocialista Munkapárt)

1990. november 16.

A Demokrata Munkapárt (Partidul Democrat al Muncii = PDM) orsz. gyűlésén megjelentek az RKP hajdani aktivistái, tk. Ilie Verdeţ is. Arról döntöttek, hogy új pártot hoznak létre, a Szocialista Munkapártot (Partidul Socialist al Muncii = PSM), ezzel egyesítve a PDM-t és az RKP (PCR) erőit. Három nap múlva, Bukarestben a volt politikai foglyok tüntetéssel tiltakoztak az új kommunista párt, a PSM megalakulása ellen. (→ 1991.08.10)

1991. augusztus 27.

A moldovai parlament kinyilvánította az ország teljes függetlenségét. A szavazás egyöntetű volt, de a köztársaság orosz és török kisebbségei nem voltak jelen a szavazásnál. – A parlamenti döntés után néhány órával közölték, hogy Ro. elismerte Moldova függetlenségét. [Pándi 2: 93.] (→ 1993.04.14) – Iliescu elnök este ünnepi tévébeszédben köszöntötte a Pruton túli testvérállam függetlenségét. [RMSz, aug. 28.] (→ 1990.06.06)

A moldovai parlament által el nem ismert Dnyeszter Menti Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa nyilatkozatban tiltakozott erőszakos felszámolása és néhány vezetőjének letartóztatása ellen. A Dnyeszter Menti Köztársaság [amely a történelmi Transznisztriánál kisebb területet foglal el, de a híradások a két fogalmat gyakran azonosnak tekintik] kikiáltotta függetlenségét. [RMSz, aug. 29.]

Az AC és a PAC nyilatkozata 15 pontban foglalta össze követeléseit. Ezek között szerepelt a szélsőséges pártok (PSM, PRM) és az antiszemita, gyűlöletre felbújtó, a komm. rendszert rehabilitálni akaró kiadványok (România Mare, Europa, Totuşi iubirea [Păunescu lapja], Socialistul, Tromf) betiltása. A parlament törölje az antidemokratikus (pl.: privatizációs, nemzetbiztonsági, állampolgársági, föld-) törvényeket. [RMSz, aug. 27.] ● [A hírhez költői kérdést fűzött az RMSz: érthetetlen, hogyan szerepelhet a betiltandó lapok között a Tromf c. csíkszeredai vicclap? – K. P. válasza: föltehetőleg azért, mert soviniszta volt. A lap 1993-ban megszűnt.]

1992. augusztus 12.

A kormány arról határozott, hogy a görög kat. egyház visszakaphassa az államosítás során kisajátított javait. A cikkíró megjegyezte, hogy az 176/1948. sz. dekrétum alapján államosított 1593 egyházi ingatlan közül 1300 a m. egyházak birtokában volt, éspedig: 531 ref., 468 róm. kat., 266 evangélikus, 35 unitárius. [RMSz, aug. 18.]

Mihály volt ro. király fogadta Teodor Meleşcanu külügyi államtitkárt, aki közölte, hogy a kormány (a közelgő választásokra való tekintettel) nem ad vízumot a királynak, de egy későbbi időpontban szívesen fogadja. Mihály nem fogadta el az érvelést, hogy jelenléte megzavarná a közrendet és a politikai légkört. [Népújság, aug. 15.]

Fazekas János kilépett az Ilie Verdeţ-féle Szocialista Munkapártból (PSM), és egy erdélyi m. szocialista pártot kíván alapítani. [RMSz, aug. 12.] ● [Nem lett belőle semmi.]

1992. augusztus 31.

A szept. 27-i választásra 39 párt és politikai alakulat nyújtotta be jelöltjeinek listáját. Ezek közül csak 9 állít az ország mind a 42 körzetében jelölteket: CD, FDSN, FSN, PNL, PR, PRM, PUNR, PSM, MER. [Adevărul, aug. 31.]

1992. szeptember 27.

Parlamenti és elnökválasztás. A 16,380.663 választásra jogosult állampolgárból 12,496.430 fő voksolt. A 6 elnökjelölt által elért százalékos eredmények: Ion Iliescu (47,34%); Emil Constantinescu (31,24); Gh. Funar (10,88); Caius Traian Dragomir (4,75); Ioan Mânzatu (3,05); Mircea Druc (2,75). [Ştefănescu: 473.]

A parlamenti helyeknél a bejutási küszöb 3% volt. Párt (Képv.ház/Mandátum; Szenátus/Mandátum): FDSN (27,72%/117; 28,29%/49); CD (20,01%/82;20,16%/34); FSN (10,18%/43;10,39%/18); PUNR (7,72%/30; 8,12%/14); RMDSz (7,46%/27; 7,58%/12); PRM (3,90%/16; 3,85%/5); PSM (3,04%/12; 3,19%/5);PDAR (–/–; 3,31%/5).

Az RMDSz képviselőjelöltjeire 1990 májusában 983.890-en szavaztak, most 172.600-zal kevesebben (811.290); a szenátoroknál: 1990: 1,094.353 (1992: 262.884-gyel kevesebb = 831.469). [Szabadság, okt. 9.]

Az RMDSz megválasztott képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint: w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi Zoltán; Bihar: Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin; Brassó: Madaras Lázár; Hargita: Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István; Hunyad: Takács Csaba (a helyét Fekete Zsolt vette át; ]940912); Kolozs: Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő; Kovászna: Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos; Máramaros: Mazalik József; Maros: Borbély László, Kerekes Károly, Elek Mátyás Barna, Németh János; Szatmár: Varga Attila, Pécsi Ferenc; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Csapó I. József; Fehér: Incze Tibor; Hargita: Verestóy Attila, Hajdú Gábor; Kolozs: Buchwald Péter; Kovászna: Kozsokár Gábor, Magyari Lajos; Maros: Markó Béla, Frunda György; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Seres Dénes.

1992. október 3.

Ion Iliescu nyilatkozatában kifejtette: sajnálattal vette tudomásul, hogy az amerikai képviselőház elutasította a legnagyobb kedvezmény megadását Ro.-nak; ez igazságtalan megkülönböztetés az országgal szemben. A románellenes lobby, élén Tom Lantossal, aktív volt. Hasonló hangnemű volt a Külügymin. nyilatkozata: nem az országban és vezetőiben van a hiba, hanem jól működnek a románellenes erők. [RMSz, okt. 3.]

Domokos Géza az RMSz-nek a választások tanulságairól nyilatkozott: Iliescut a kevésbé tájékozott falusi lakosság segítette győzelemre. Az RMDSz-nek – bár eredményei nem távolodtak el túlságosan az 1990-es sikertől – új vezetésre, megújított programra van szüksége. [RMSz, okt. 3.]

Személycserék a PUNR-ben: Radu Ceonteát leváltották (azzal az ürüggyel, hogy ellenezte az együttműködést a PRM-vel és a PSM-vel), Gh. Funar lett az orsz. elnök; Petre Burcă elnökhelyettes pedig lemondott, a helyét Coriolan Bucur vette át. A másik alelnök Ioan Gavra, titkár: Valer Suian. – Ceontea törvénytelennek tartotta a leváltást, Funart politikai kalandornak nevezte. [Szabadság, okt. 6.; MN, okt. 8.; RMSz, okt. 17.]

1993. január 28.

Az Iliescu-párti FDSN több szélsőséges képviselőt is bejuttatott az ET közgyűlésére küldendő ro. delegációba, pl. Adrian Păunescut (PSM), Adrian Moţiut (PUNR) és Iuliu Furot (PRM). [MH, jan. 28.]

1993. március 14.

Félixfürdőn megbeszéléseket folytattak a ro. és m. szocialista utódpártok (a Verdeţ-féle PSM és a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt) képviselői. [MN, márc. 16.]

1993. július 17.

Negyedik tanácskozását tartotta a PER (→ 1993.03.19), ezúttal a tengerparti Neptunfürdőn. Júl. 15–17. között három politikus (Borbély László, Frunda György, Tokay György) találkozott Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkárral, a CMN vezetőjével és Traian Chebeleu elnöki szóvivővel. – A BBTE bölcsészeti karán 300 helyet hagynak a m. nyelven tanulni óhajtó jelentkezőknek [RMSz, júl. 23.]. Hrebenciuc megígérte, hogy visszavonják azt a rendeletet, amely szerint az elemiben a történelmet és földrajzot ro. nyelven kell tanulni. A korábbi intézkedést (miszerint 10 jelentkező esetén kötelező ro. osztályt indítani) kiszélesítik a kisebbségi tanulók számára is. [MH, júl. 20.; lásd még: Domokos 2: 167–182.; Borbély–Szentimrei: 46–49.] – A találkozóról a The New York Times júl. 20-án azt írta: az RMDSz nem csinált titkot abból a vágyából, hogy Erdélyt visszacsatolják Magyarországhoz. Másnap az újság az RMDSz követelésére helyesbített, szerkesztési hibának (’editing error’) nevezve az idézett állítást. [RMSz, aug. 4.] (→ 1993.07.21, 1993.07.24, 1993.07.29, 1993.07.31, 1993.10.22)

Zárt ajtók mögött tanácskozott a PSM igazgatótanácsa. Alelnöknek választották Adrian Păunescut, Ceauşescu udvari költőjét. Ilie Verdeţ pártelnök előrehozott választásokat sürgetett. [MN, júl. 21.]

1993. augusztus 20.

Marosvásárhelyen tartott vitát a Neptun-ügyről (→ 1993.07.31) az RMDSz helyi elnöksége. Markó Béla szerint: hiba volt mandátum nélkül tárgyalni (→ 1993.08.06, 1993.08.18) és hiba volt az elhangzott ígéreteket eredménynek minősíteni. A tárgyalók nem ismerték föl a hatalom megosztó kísérletét [értsd: a hatalom úgy állítja be a dolgot: egyesekkel lehet tárgyalni, de az egész RMDSz-szel nem]. – Sütő András szerint az emberek radikálisabb kisebbségpolitikát szeretnének; a jelenlegi konfliktus funkciózavarokból támadt. [RMSz, aug. 26.] (→ 1993.08.28) – Szilágyi N. Sándor kifejtette: amíg be nem bizonyosodik a tárgyaláson résztvevő 3 politikus rosszhiszeműsége, addig jóhiszeműeknek kell tekintenünk őket. [RMSz, aug. 20., aug. 21.]

Beiktatták hivatalába Hargita megye új alprefektusát, Nagy Sándort, a PSM vezetőségi tagját (az RMDSz nem volt hajlandó betölteni a státust). [ÚM, aug. 21.] – Székedi Ferenc egy adattal jellemezte a visszarendeződés elveit valló Nagy Sándort: az 1992-es választáson a megyében 158 szavazatot kapott, így a lakosság 0,3%-ának a bizalmát élvezi. [RMSz, aug. 25.] (→ 1996.09.13)

1993. szeptember 7.

A PUNR ismertette elképzeléseit egy megalakítandó koalíciós kormányról. Követeléseit 17 pontban foglalta össze, ezek között 4 miniszteri tárca is szerepelt. A javaslatot előterjesztő Ioan Gavra hangsúlyozta: a kormánynak ki kell jelentenie, hogy az ország területén nem lehet kétnyelvű táblákat elhelyezni. A kormány válaszút előtt áll: Funar vagy Európa? Ha ugyanis nemet mond a PUNR-nek, elveszíti parlamenti többségét, ha igent mond, akkor Európa rosszallását váltja ki. [MN, szept. 7.]

Adrian Păunescu (PSM) az RMDSz betiltását követelte a parlamentben. Szavait óriási taps követte. [Szabadság, szept. 7.]

Mo. érdekelt Ro. ET-csatlakozásában, ugyanakkor azt is szeretné, ha Ro. garanciákkal támasztaná alá felvételi kérelmét. [PH, szept. 7.]

A Mo.-n tanuló 3000 diákból jó, ha 500 fő hazakerül. ● [Sajnos, még a 100-at sem érte el a hazatérők száma.] A hazai m. ny. oktatás fellendítése érdekében létrehozták a Collegium Transsylvanicum Alapítványt (CTA). Célja a pedagógusok ösztönzése, új tantervek és tankönyvek kidolgozására. [Szabadság, szept. 7.] (→ 1993.09.24)

1993. november 4.

Bill Clinton aláírta a hivatalos okmányt, így Ro. megkapta a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény státusát. [Népszava, nov. 4.]

A ro. ET-küldöttségbe delegálták tk. Adrian Moţiut (PUNR), Iuliu Furót (PRM) és Adrian Păunescut (PSM). Az egyetlen hozzáértő a jogász Frunda György (RMDSz). [MH, nov. 4.]

Varga Gábor örömmel közölte, felhívásuknak (→ 1993.10.22) lett foganatja, a befizetéseknek köszönhetően nem kell felfüggeszteni a titkárság tevékenységét. [BN, nov. 4.]

Az RMCsSz-t és a ro. társszervezetet fölvették a cserkészek világszövetségbe. [RMSz, nov. 4.]

1994. február 1.

Iliescu elnökkel tárgyaltak az RMDSz vezetői. A küldöttség átadta az ET-nek írt Memorandumot (→ 1993.08.26), a kisebbségi törvény tervezetét (→ 1993.11.15), továbbá a megoldatlan kérdésekre tett javaslatokat tartalmazó dokumentumot. Az előző találkozó óta (→ 1993.02.24) nem változott Iliescu elnök álláspontja a magyarság kérdéseiről. [Szabadság, febr. 3.; RMSz, febr. 4.]

Markó Béla a tárgyalásról elmondta: megállapították, hogy semmi sem történt az ET-be történt felvételkor tett vállalások terén, tovább folyik a magyarellenes politika; nem közeledtek az álláspontok. Iliescu elnök szerint viszont nincsenek különösebb problémák. [MH, febr. 2.] – Tokay Györgyöt megdöbbentette, hogy a kérdések felvetésénél nemcsak a politikai akarat hiányával néznek szembe, hanem a kérdés lényegének tagadásával. [RMSz, febr. 5.]

A két párt elnöke, Oliviu Gherman és Gh. Funar aláírta a PDSR és a PUNR koalíciójára (→ 1994.01.26) vonatkozó megállapodást. A PUNR egy hónapon belül 4 miniszteri tárcára számíthat. A két párt még nem biztosítja a parlamenti többséget, ezért tárgyalnak a kormányt eddig is támogató többi párttal: PRM, PSM, PDAR. [Szabadság, febr. 3.]

Nagyváradon megbeszélést tartottak a m. egyházak képviselői az egyházi vagyon restitúciójáról. Megfogalmaztak egy törvénytervezetet és azt benyújtják a parlamentnek. [BN, febr. 3.]

Valentin Borda (VR) írta a Vocea Românieiben: az RMDSz kisebbségi törvénye alkotmányellenes és „bantusztánokat” kíván létrehozni. [PH, febr. 1.] ● [A bantusztán később bevonult a sajtónyelvbe, főleg a ro. nacionalista pártok használták, de Iliescu elnök is gyakran élt vele. A kifejezést eredetileg a Dél-afrikai Köztársaságban élő bantu lakosság rezervációs területére használták.]

1994. február 21.

A kormány szélsőséges támogatói közül két párt (PRM, PSM) bejelentette, hogy felfüggeszti a kormánykoalícióról folytatott tárgyalásokat, amíg a vezetés nem tisztítja meg magát a korrupt elemektől. C. V. Tudor felrótta Iliescunak, hogy felkarolja a kisebbségeket: az „arcátlan RMDSz-t”, a „szemtelen zsidókat” és a „bűnöző cigányokat”. [MH, febr. 21.]

1995. október 19.

A PDSR végül is úgy döntött, hogy megszakítja koalíciós együttműködését a PRM-vel (→ 1995.10.13). C. V. Tudor a BBC-nek elmondta: a döntést követően a kormány egyik minisztere felhívta őt és arról biztosította, hogy a szakítás csupán politikai színjáték, minden marad a régiben. [RMSz, okt. 21.] – A PSM elnöke is jelezte, hogy megválik a – sajtó által szörnyszövetségnek nevezett – koalíciótól, mert a PDSR nem teljesítette a koalíciós vállalásokat, tehát elvileg csak a PUNR maradt a PDSR szövetségese. [MH, okt. 20.]

Az RMDSz sajtótájékoztatóján Markó Béla elmondta: a szövetség támogatja a tüntető diákok követeléseit. Tokay György bejelentette, hogy az RMDSz törvényességi óvást nyújtott be a „himnusz–zászló törvénnyel” kapcsolatban. [Táj., okt. 19.]

1995. december 20.

Frunda György kifejtette: Ro. alig teljesített valamit az ET által megszabott feltételekből, különösen a hatalom szétválasztása és az igazságszolgáltatás terén, de a kisebbségi, emberi jogi, vallásügyi kérdésekben is adós maradt. [RMSz, dec. 22.]

Értekezletet tartott a fél éve megalakult munkáspárt (PMR), amely az 1989-ben széthullott RKP örökösének tekinti magát és folytatni kívánja „mindazt, ami annak a politikájában jó volt”. Elnöke Ion Cristian Niculae, aki 1994-ben hátat fordított Ilie Verdeţ és Adrian Păunescu szocialista pártjának (PSM). [EN, dec. 20.]

1996. február 8.

Az RMDSz ÜE elemezte Adrian Năstase nyilatkozatát, aki feltételeket szabott az RMDSz-nek a kormányzati munkába való bevonására: a szövetség ismerje el az alkotmányt, mondjon le autonómiaterveiről és változtasson „természetellenesen szoros” magyarországi kapcsolatain. Takács Csaba elmondta: az RMDSz egyetlen országgal sem tart fenn „természetellenesen szoros” kapcsolatokat és tiszteletben tartja az alkotmányt. Varga Attila szerint – mivel előtte semmilyen megbeszélés nem volt ez ügyben – a képviselőházi elnök kijelentése a kampányszerű megnyilatkozások sorába tartozik. [ÚM, febr. 8.] (→ 1996.02.14) – Markó Béla a BBC-nek nyilatkozva hangsúlyozta: Năstase úgy állította be az esetet, mintha a szövetség fölajánlotta volna részvételi szándékát a kormányzásban, holott erről nem volt szó, az RMDSz úgy fogalmazott: nem zárja ki ezt a lehetőséget. Az RMDSz feltételként szabta, hogy az együttműködésre számító párt biztosítsa a magyarság sorsának rendezését és határolja el magát a szélsőségesen nacionalista pártoktól (PUNR, PRM, PSM). [Népszabadság, febr. 8.]

A Ziua azt írta az új titokvédelmi törvényről, hogy az „törvényesíti a nemzeti terrort és visszaállítja a rendőrállamot”. A szenátusban az RMDSz a törvény ellen szavazott, de azt még a képviselőháznak is meg kell tárgyalnia. [MH, febr. 9.] (→ 1996.02.20)

1996. február 13.

Tudor Mohora (PSM) korábban megkereste az RMDSz szocdem platformját (SzT), hogy párbeszéd induljon a két párt között. Az SzT képviselői elmondták: a párbeszéd csak akkor lenne gyümölcsöző, ha a szocialista párt kiindulópontként elfogadná az 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozatot, annak a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó részével együtt. [Szabadság, febr. 13.]

1996. február 24.

Alfred Moses kolozsvári nyilatkozatai (→ 1996.02.22) annyira felborzolták a kedélyeket, hogy Bukarestben újabb sajtótájékoztatót tartott, ahol részben megismételte az elmondottakat: nem hisz abban, hogy Oroszország meggátolná Ro. NATO-tagságát, ezt csak Ro., vagy az állam elnöke tehetné meg. A szélsőséges pártok (PUNR, PRM, PSM) fékezik az ország nyugati integrációját; ezeknek nincs helyük a valós demokráciában. Bármennyire fáj is az országnak a Molotov–Ribbentrop-paktum, ma már nem módosíthatók a határok, Ro.-nak le kell mondania Nagy-Románia eszméjéről. – A PUNR közleménye szerint Moses véleménye „megengedhetetlen beleszólást jelent a romániai pol. életbe”. [Szabadság, febr. 26.] (→ 1996.02.28, 1996.03.01)

Szovátán tartotta 3. orsz. közgyűlését az RMGE. A jelentés beszámolt arról, hogy az anyagi nehézségek miatt csak egyetlen fizetett alkalmazottja van az egyesületnek. Az újraválasztott elnök – Csávossy György – elmondta: válságban van a falu és a gazdatársadalom, túl kell jutni e nehéz időszakon. [RMSz, febr. 29.]

1996. február 27.

A PSM államelnök-jelöltje: Adrian Păunescu, a párt elnöke. [Szabadság, febr. 27.]


lapozás: 1-20 | 21-31




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998