|
|||||
 |
kronológiák | » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében | ||||||||||||||||||||||||||
 |
|
|||||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 101 találat | lapozás: 1-20 | 21-40 ... 101-101 | |||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Intézménymutató: PNTCD (Partidul Naţional-Ţărănesc, Creştin şi Democrat; Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, KDNPP; parasztpárt) 1990. január 2.Horváth Andor, az IB szóvivője tájékozódó megbeszélést folytatott a Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS = Grupul pt. Dialog Social) és a Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) képviselőivel (→ 1990.01.08). Corneliu Coposu, a Parasztpárt elnöke ismertette pártja nyilatkozatát; a kisebbségi jogegyenlőség programpontról kifejtette, hogy ebbe pártja beleérti az anyanyelvű oktatást és azt, hogy a közigazgatásban, a kisebbségek által lakott területeken a tisztviselők a kisebbség soraiból kerüljenek ki (vagy legalább ismerjék annak nyelvét és szokásait).Bukarestben megalakult a volt pol. foglyok egyesülete (AFDPR). Lengyelországban drasztikus áremelésekkel és bérbefagyasztással beindult a Balcerowicz-program. 1990. január 8.Ismét sugározni kezdte m. ny. műsorát az RTV. A hagyomány szerint hétfő délutánra tették a fontosabb műsorokat.Átszervezték és átkeresztelték a hírügynökséget: Agerpresből Rompres lett és a CFSN-nek rendelték alá. A fővárosi bíróságon bejegyezték az első politikai pártot: a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD), amelynek a folytonosságát az elnök személye – Corneliu Coposu – biztosította. [Coposu (1914–1995), egy szilágysági falu görög katolikus papjának fia jogot végzett és már fiatalon a politikai pályát választotta. A parasztpárt egyik vezetőjeként 1947-ben vetették börtönbe. Börtönéveinek közel felét magánzárkában töltötte. Amikor az 51 kg-ra fogyott politikust 1964-ben szabadon engedték, már beszélni sem tudott. Két és fél évet kényszerlakhelyen töltött a Bărăganon, majd évekig építőipari segédmunkás volt. Amikor 1989. dec. 22-én a KB épületében jelentkezett, hogy az alakuló új hatalomnak fölajánlja a szolgálatait, Iliescu üzent neki, hogy nincs rá szükség. (Ştefănescu: 43–44.)] 1990. január 28.Bukarestben a történelmi ro. pártok (PNTCD, PNL, PSDR) szimpatizánsai kommunistaellenes jelszavakkal tüntettek a kormány épülete előtt. Az erős visszarendeződési tendenciák és a FSN azon terve ellen tüntettek, hogy a FSN indulni kíván a választásokon (→ 1990.01.23). Követelték a kormány lemondását. A FSN hívei (gyári munkások és a Zsil-völgyéből érkezett bányászok) ellentüntetést szerveztek és szétszórták őket. A téren megjelent és rövid beszédet mondott Ion Iliescu és Petre Roman, a tömeg megtapsolta őket. (→ 1990.01.12, 1990.02.01, 1990.02.18)Megjelent az Okt. Min. közleménye, mellyel a FSN Maros megyei Tanácsának jan. 18-i határozatára reagált. A helyi döntés arra vonatkozott, hogy helyreállítják a Bolyai Gimn. 1960 előtti státusát, amikor a Papiu Líceum ro., a Bolyai Líc. pedig m. volt. A közlemény kimondta: „A nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásának jelenlegi szervezeti struktúrája az egész 1989/90 tanévre változatlan marad.” [RMSz, jan. 28.] Kolozsvárott ismét megalakult a jelentős múlttal büszkélkedő protestáns Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE), soraiba várva más felekezetek istenhívő tagjait is. A LEMP utolsó, 11. kongresszusán feloszlatta önmagát. A reformszárny új pártot hozott létre Lengyel Köztársaság Szociáldemokratái néven, elnöke Aleksander Kwasniewski lett. 1990. március 10.Az RMDSz OIB elnöksége – a kölcsönös megismerés jegyében – megalakulása óta párbeszédet folytat a különböző pártok, szövetségek (pl. PNTCD, PNL) vezetőivel. Az RMDSz nyílt találkozót javasolt a VR vezetőivel, március 17-re, Bukarestben.Moszkvában a magyar és a szovjet külügyminiszter (Horn Gyula, ill. Eduard Sevardnadze) aláírta a szovjet csapatok teljes kivonását szentesítő okmányt. (→ 1991.06.19) Kolozsvárott választmányi ülést tartott az EMT. A KMDSz néma tüntetéssel fejezte ki egyetértését a marosvásárhelyi diáksztrájkkal. (→ 1990.03.07) 1990. május 20.A parlamenti és elnökválasztások napja. A 17,200.722 választásra jogosult állampolgár közül 14,826.616 (86,2%) jelent meg az urnáknál. Az érvénytelen szavazatok száma: 1,106.713 (7,5%). – A választás végeredménye: államelnök Ion Iliescu (a szavazatok 85%-ával).A parlamenti helyek megoszlása: FSN (képviselők száma: 263, szenátorok száma: 92); RMDSz (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 12); PNL (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 9); MER (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); PNTCD (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); AUR (képviselők száma: 9, szenátorok száma: 2). További 6 párt szerzett 10 mandátumnál kevesebbet. Függetlenként 10 képviselő jutott be, 9 nemzeti kisebbség hivatalból szerzett 1-1 helyet. – Összesen 524 mandátum (405 képviselő + 119 szenátor). (→ 1990.05.30) Az RMDSz képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint. w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi János; Bihar: Csapó I. József, Nagy Béla, Szilágyi Zsolt; Brassó: Madaras Lázár; Fehér: Brendus Gyula; Hargita: Borbély Ernő, Borsos Géza, Csutak István, Incze Béla, Nagy Benedek; Hunyad: Takács Csaba; Kolozs: Eckstein-Kovács Péter, Pillich László, Podhradszky László; Kovászna: Bajcsi Ákos, Domokos Géza, Márton Árpád; Máramaros: Zonda Attila; Maros: Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László; Szatmár: András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Demény Lajos; Brassó: Fazekas Miklós; Hargita: Hajdú Gábor, Verestóy Attila; Kolozs: Szőcs Géza; Kovászna: Király Károly, Kozsokár Gábor; Máramaros: Csiha Tamás; Maros: Markó Béla; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Tóth József. Demény Lajos szerint a választások idején Ro.-ban mintegy 75 párt volt bejegyezve. [MN, 1993. jan. 30.] „Az 1990. május 20-i választások nyomán létrejött parlament legfőbb feladata abban állt, hogy Alkotmányozó Gyűléssé minősülve, kidolgozza és elfogadja az ország alaptörvényét. A munka közel másfél évig tartott, a következő menetrend szerint: 1990. júl. 11. – a két ház közös ülésén kimondta: az Alkotmányozó Gyűlés megkezdte munkáját; 1991. febr. 13. – a szövegező bizottság bemutatta a téziseket vagyis alapelveket; 1991. jún. 19. – a tézisek elfogadása; 1991. szept. 10. – az alkotmányszöveg vitájának megkezdése; 1991. nov. 21. – az alkotmány megszavazása.” [Domokos 2: 247–248.; ezután következett az alkotmányról szóló népszavazás, ]911208.] 1990. június 13.Bukarestben többnapos összetűzések kezdődtek. Jún. 13-án a rendőrség eltávolította a demokratikus reformok gyorsítását követelő tüntetőket, 263 személyt őrizetbe vettek. (Az Egyetem téren táborozó tüntetők [„Golánia”] ápr. 22-től tartózkodtak a főváros központjában. ]900424) A kórházba került tüntetők cáfolták a kormány sajtóközleményét, miszerint az akció erőszakos cselekmények nélkül zajlott volna le. Jún. 14-én, Miron Cozma vezetésével, Zsil-völgyi bányászok százai érkeztek Bukarestbe, hogy – úgymond – rendet csináljanak. A több halálos áldozatot és számtalan sebesülést követelő akció során a fővárosba szállított, husángokkal fölszerelt bányászok hajtóvadászatot tartottak a demokratikus változásokat követelő ellenzéki tüntetők ellen. Behatoltak az Egyetem épületébe és a környező házakba, feldúlták a PNL és a PNTCD székházait, autókat gyújtottak föl, ártatlan járókelőket és tüntető diákokat bántalmaztak. A rendőrök és a bányászok brutalitásáról helyszíni tévériportok számoltak be. A bányászok „megmentő” akcióját beszédben köszönte meg Ion Iliescu. Szerinte a tüntetők a demokratikus választás eredményeként uralomra került vezetőséget akarták megdönteni, s a tüntetők azonosak a korábbi tüntetőkkel (→ 1990.01.12, 1990.01.28, 1990.02.18). Petre Roman nemzetközi sajtókonferenciáján megismételte Ion Iliescu vádjait, miszerint „legionárius” típusú lázadás próbálta megdönteni a „demokratikus” rendszert, ezért kellett a bányászok segítségével megtisztítani a város központját. – Az elkövetkező napokban a PNTCD és a PNL képviselői vehemensen tiltakoztak az atrocitások ellen. (→ 1990.08.04)1991. február 22.Madridban, az ET külügyminiszteri értekezletén megbeszélést folytatott Adrian Năstase és Jeszenszky Géza. [RMSz, febr. 22.]Londoni látogatása során Ion Raţiut, a PNTCD képviselőjét fogadta John Major brit miniszterelnök. A találkozó utáni sajtóértekezleten Raţiu kijelentette, hogy a FSN vezetői nem mondtak le nyíltan a kommunizmusról, bár a többpártrendszer és a piacgazdaság híveinek tartják magukat. 1991. június 13.Bukarestben tüntetést szervezett a PNTCD és a PNL, valamint a December 21. társaság. A szónokok a kormányt bírálták és azt követelték, hogy a kormány ne ratifikálja a szovjet–ro. szerződést. (→ 1991.03.22, 1991.04.04)A bukaresti m. nagykövetségen m.–ro. megbeszélést folytattak a Genfben júl. 1-jén nyíló EBEÉ-konferencián képviselendő elvekről. A ro. fél jelezte, hogy a kollektív jogokkal nem tud egyetérteni. (→ 1991.07.01) 1991. szeptember 10.A parlament megkezdte az alkotmánytervezet vitáját és jóváhagyta az első szakaszt, amely szerint Ro. nemzetállam. Az RMDSz és a PNTCD képviselői (összesen 45-en) ellene szavaztak, 35-en tartózkodtak. [Szabadság, szept. 11.]1991. október 24.A parlament két háza megvitatta a Har–Kov-jelentést. (→ 1991.10.17) A vita során vehemensen támadták a magyarokat, csak kivételesen fordult elő egy-egy civilizáltabb hangütés. Ion Diaconescu (PNTCD) szerint: „Erdély román marad, de meg kell adni a nemzetiségeknek is a jogokat”. [RMSz, okt. 26.]1991. november 21.A parlament elfogadta az alkotmányt. (→ 1991.12.08) A név szerinti szavazást a tévé közvetítette. Az RMDSz egységesen ellene szavazott, valamint a parasztpártiak és liberálisok egy csoportja is. A szavazás végeredménye: 414 igen, 95 nem. – Szőcs Géza elmondta, hogy az RMDSz parlamenti csoportja megosztott volt az alkotmány elfogadásával kapcsolatban, de a szélsőséges hangulatú ülések mindenkit meggyőztek: nemmel kell szavazni. [RMSz, nov. 23.] – Király Károly – tiltakozásképpen – nem vett részt a parlamenti szavazáson, ezért megfosztották szenátori mandátumától. (→ 1991.11.29, 1991.12.12).1991. december 16.Temesvárott egyházi ünnepségekkel kezdődtek a megemlékezések az 1989-ben történtekre. Az Opera téren mintegy 20 ezer ember előtt tartottak nagygyűlést. A gyűlés szónokai: Tőkés László, Doina Cornea, Corneliu Coposu (PNTCD), Radu Câmpeanu (PNL), Sergiu Cunescu (a szocdem párt [PSDR] eln.), Stelian Tănase (PAC aleln.), Tokay György (RMDSz). – Iliescu elnök a kedvezőtlen légköri viszonyokra hivatkozva nem jelent meg, maga helyett egy elnöki tanácsost küldött, így a tanácsost dobálták meg tojással. – Az ünnepség részeként jelképes zarándoklat indult Szilágymenyőbe. [RMSz, dec. 18., 20.]Gh. Oprea kivételével elvetették a vádakat a perbe fogott RKP KB-tagok ellen, mindannyiukat szabadlábra helyezték. [RMSz, dec. 17.] (→ 1992.01.20) 1993. május 1.Hat-tízszeresére emelkedtek az élelmiszerek és szolgáltatások árai. A fizetéseket is emelték, de a szakszervezetek elégedetlenek a kompenzálással. [Népszabadság, máj. 3.]A CD 3 pártja (PNTCD, PAC, PL) levélben foglalt állást Tőkés László kijelentésével (→ 1993.02.27) kapcsolatban. A nyílt levél aláírói nem értenek egyet a korlátozott autonómia gondolatával sem. [RMSz, máj. 1.] Asztalos Ferenc a m. oktatás hátrányos helyzetét igazolta számadatokkal: a lakosság 7,1%-a magyar, de csak 4,9% tanulhat az anyanyelvén; 1991-ben 100 ezer lakosra 830 egyetemista jutott, de 100 ezer magyarra csak 512 fő. Emiatt, m. nyelvterületen, magas a szakképzetlen pedagógusok száma. [RMSz, máj. 1.] 1993. május 14.A Bolyai Társaság tiltakozott Gh. Funar népszavazásos ötlete (→ 1993.04.30) ellen. Cáfolták a polgármester kitételeit: a Bolyai egyetemet nem Horthy és nem a kommunisták parancsára, hanem 1945-ben Mihály király dekrétumával hozták létre. [RMSz, máj. 14.] – A parasztpárt (PNTCD) városi tanácsosai, noha ellenzik az önálló m. egyetem ötletét, nem értenek egyet a referendummal. [MH, máj. 14.]Adrian Năstase, a FDSN alelnöke bizalmas levelet írt a párt tagságához, amelyben azt javasolta, hogy igyekezzenek megnyerni a magyarság bizalmát, csökkentsék az RMDSz-re nehezedő nyomást. – Năstase tehát kezet nyújtana a kisebbségnek, hogy kedvezőbb színben tüntesse föl Bukarest belpolitikáját a Nyugat szemében. [MN, máj. 14.] Szászrégenben ápr. 5-én éjjel megrongálták és ledöntötték az első világháborús emlékművet. A rendőrség nem hivatalos véleménye az volt, hogy a szobor „a forgalom okozta rezgéstől dőlt le”. A helyi RMDSz és a ref. egyház helyreállíttatta az emlékművet. [Népújság, máj. 26.] 1993. május 21.A ro. emberjogi liga elnöke (LADO) bírálta A jogi személyek bizottsága c. törvénytervezetet. A tervezet ellenőrzési jogot adna a kormánynak a többi párt és a civil szervezetek fölött. Az alkotmányellenes tervezet ellen érvelt a PAC és PNTCD is. [RMSz, máj. 21.]Kórustalálkozó kezdődött a dicsőszentmártoni Magyar Házban. [Népújság, máj. 22.] 1993. június 17.Kormányzási paktumot kötött a 6 legjelentősebb ellenzéki párt (köztük: PNTCD, RMDSz, PAC, PL). A koalíció 47%-kal rendelkezik a parlamentben a kormánypárt 34%-ához képest. [MH, jún. 19.]Kolozsvári ülésén az RMDSz ÜE a kultusztörvény tervezetét bírálta. [RMSz, jún. 22.] Alakulóban az RMDSz szocdem-újbaloldali platformja (a későbbi SzÚT). A kezdeményezők: Lakatos István (szocdem veterán), Dáné Tibor, Balogh Edgár, Bitay Ödön, Nagy Károly, Pálfalvi Attila, Csucsuja István, Ferencz Imre, Péter György, Zsoldos Árpád. [RMSz, jún. 17.] (→ 1993.04.24, 1993.07.01, 1993.12.31) 1993. november 17.A PNTCD és az RMDSz feltételhez kötötte részvételét a dec. 1-jei ro. nemzeti ünnepen. Biztosítékot kérnek Iliescutól arra vonatkozóan, hogy nem ismétlődnek meg az 1990-es események (→ 1990.12.01). Azóta Iliescu – szóvivője útján – elnézést kért, de most ismét elmérgesedett a kormánypárt és az ellenzék viszonya. A CD pártjai egymás után jelentették be a gyulafehérvári ünnepség bojkottját, tiltakozásul amiatt, hogy a kormány nem engedi be az országba Mihály királyt. [MN, nov. 17.] (→ 1993.12.01)Az ellenzék (köztük az RMDSz) kormánycserét sürgetett. [RMSz, nov. 19.] Az RMDSz sajtóértekezleten ismertette a kisebbségi törvénytervezetet (→ 1993.11.15). Csapó I. József az európai normákkal érvelt, az újságírók ellenségesen fogadták az autonómia fogalmát, mindenben a ro. nemzetállam létének veszélyeztetését látták. [RMSz, nov. 19.] 1993. november 25.Ro.-ban elmaradt a besúgók, szekusok leleplezése, Claudiu Iordache javasolta a tisztségviselők átvilágítását, azonban a kérést elodázták. Az AFDPR nevében Ticu Dumitrescu (PNTCD) kezdeményezett újabb átvilágítást, de ennek kicsi az esélye, amíg olyan emberek vannak a parlamentben, mint pl. Adrian Păunescu. [MN, nov. 25.]1994. január 6.Corneliu Coposu (PNTCD) Iliescunak írt levelében felháborodottan utasította vissza azt, hogy a kormány, miután alig menekült meg a bizalmatlansági indítványtól (→ 1993.12.17), most felhatalmazást kért törvényalkotásra. [ÚM, jan. 6.]1994. január 28.A szenátus elfogadta azt a törvénymódosítást, hogy a ro. állampolgárok ismét kötelesek bejelenteni külföldi vendégeiket. A PAC, a liberálisok, a PNTCD nyilatkozatban követelte a törvénytervezet vitájának felfüggesztését. [MH, jan. 28.] (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
