Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 64 találat lapozás: 1-20 | 21-40 ... 61-64
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Securitate

1989. december 22.

A gyászoló városokban, ahol halálos áldozata volt az előző napi megtorlásnak, a nép az utcákra tódult és gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére. Kolozsvárott kiszabadították a házi őrizetben tartott Doina Corneát, aki az ortodox templom lépcsőiről szólt a tömeghez. A katonaságot békés eszközökkel rávették arra, hogy a tüntetők oldalára álljon.

Bukarestben a diktátor házaspár a KB épületében töltötte az éjszakát. Reggel a gyárnegyedekből a munkások hatalmas tömege indult a központ felé. Fél tízkor az Egyetem tér az „Armata e cu noi!” [a hadsereg velünk van] jelszótól visszhangzott. Ceauşescu 10 előtt néhány perccel kihirdette az országos szükségállapotot. Ezt követően a KB épületében tartózkodó Vasile Milea, a hadsereg főparancsnoka főbe lőtte magát. A rádió, műsorát megszakítva közzétette a szükségállapot kihirdetését és bejelentette a „hazaáruló” Milea öngyilkosságát. – A Temesvárról visszajött V. A. Stănculescu tábornok a KB épületébe érkezett és átvette a hadsereg irányítását. – Ceauşescu a KB épülete előtt összegyűlt tömeggel próbált kommunikálni, eredménytelenül. A tömeg megrohamozta az épületet, a diktátor „agyonszervezett gépezete egyszerűen felmondta a szolgálatot és Ceauşescunak nem maradt más hátra, mint hogy az épület tetejéről helikopterre szállva húzza el a csíkot.” [Király: 161.] A helikopter 12 óra 6 perckor elhagyta a KB épületét, előbb Snagovra repült, majd onnan Târgovişte útiránnyal ismét magasba emelkedett. – Stănculescu visszavonta a tűzparancsot és visszarendelte a hadsereget a kaszárnyákba. – A helikopter vezetője, arra hivatkozva, hogy könnyű célpontot jelent még egy kézifegyver számára is, Titu közelében leszállt egy kukoricásba. A diktátor házaspár autóstoppal (!) menekült tovább, a târgoviştei növényvédő állomásig, ahonnan 15,30-kor két rendőrségi autó jött utánuk, letartóztatták őket és a város egyik kaszárnyájába vitték őket. (→ 1989.12.25) [Ştefănescu: 19–28.]

Bukarestben a tüntetők, élükön Mircea Dinescuval és Ion Caramitruval az RTV épületéhez vonultak, (könnyedén) elfoglalták a 4-es stúdiót és az ország népe tévén – szinte az eseményekkel egy időben – követhette, amint megalakult a Nemzeti Megmentési Front (NMF; Frontul Salvării Naţionale = FSN) és kezébe vette a hatalmat. A tévéközvetítés felvételeit utólag szakértők elemezték, a „szereplők és a rendezők” kilétét sokat kommentálták, de ez már nem változtat a lényegen: a Ceauşescu-rezsim megbukott.

A helikopter felszállása egyértelművé tette Ceauşescu vereségét, perceken belül „ádáz küzdelem kezdődött a KB székházában a hatalmi űr betöltéséért. (…) A KB minden emeletén legalább két kormányt alakítottak.”A Dăscălescu vagy Ilie Verdeţ-féle kormányok életét csak félórákban lehetne mérni. Végül is a „Ion Iliescu köré tömörült csoport Petre Romannal és Silviu Brucannal bizonyult életképesebbnek, mert hozzájuk csatlakozott a hadsereg Nicolae Militaru és Guşă tábornokkal az élen. Iliescu és csapata számára védettséget és mozgási lehetőséget biztosított a hadsereg, így elkezdhették tevékenységüket a televízió épületében.” – „A hatalomért való küzdelem hosszú időre eldőlt. Kompromisszum született a civilek és katonák között (…) a kiegyezés lényege az volt, hogy a katonák segédkeztek a hatalom megszerzésében, a hatalomra jutott civilek viszont átmentették és kimentették a katonákat az esetleges felelősségre vonás alól, a Ceauşescu-rezsim alatt elkövetett bűntetteikért és a forradalom alatt és után elkövetett atrocitásokért.” [Király: 167–168.] ● [Király Károly hitelt érdemlő meghatározása 1995-ből datálódik és minden szavát a gyakorlat igazolta. A hadsereg idejében átállt tábornokait rövidesen magas hivatalokba helyezték (Militaru hadügymin., Stănculescu nemzetgazdasági min. lett az új kormányban). – Az utólagos feltárások és interjúk sok érdekes részletet hoztak napvilágra. Pl. Bukarestben dec. 22-én du. 5 óra 20 perckor kezdődött el az a lövöldözés, amelynek célja a titokzatos „terrorista-hálózat” – a Securitate Ceauşescuhoz hű embereinek – megsemmisítése volt, s amelynek százak estek áldozatul. (EN, 1994. dec. 21.)]

A régi hatalom azonban nem adta fel a harcot. A titokzatos „terroristák” gyújtó lövedékekkel több épületet felgyújtottak, ezeket sikerült eloltani, a Központi Egyetemi Könyvtár kivételével. Napokon keresztül lövésektől visszhangzott a város: az RTV-t, a Rádió és a Honvédelmi Minisztérium épületét is támadták, de a legtöbb áldozata a két repülőtér (Băneasa és Otopeni) elleni támadásoknak volt. Mivel nem lehetett tudni, hogy ki az ellenség, olyan is előfordult, hogy a hadsereg katonái egymást lőtték agyon. A „tévében közvetített forradalom” néhány epizódját nem sikerült megfejteni, pl. egyesek tudni vélték, hogy a tévében bemondott szövegek a Ceauşescu-hű csapatoknak szóló titkos utasításokat tartalmaztak; utólag az is érthetetlennek tűnt, hogy miért a civil lakosságot kérték föl a tévé védelmére és nem a forradalom hívéül szegődött hadsereget (így a jóindulatú emberek tömege eleven pajzsként védte a Szabad Televíziót, rengeteg áldozatot hozva a szabadság oltárán). – Az áldozatok számát és kilétét sikerült megfejteni, de még hónapok után is azt követelte a nép, mondják meg, ki lőtt rájuk („Cine a tras în noi?”). Mivel a válasz késett, az új hatalom iránti bizalom megingott (→ 1990.01.12), a tisztázatlan kérdések halmaza évekig nyugtalanította a közvéleményt. ● [A rendszerváltás / fordulat / forradalom eseményei másfél évtizeddel az események után is foglalkoztatják a közvéleményt. A decemberi események minden évfordulóján az újságcikkek jó része tartalmazza azt a megállapítást, hogy még mindig nem sikerült kideríteni az igazságot. – Magyarázatokban, véleményekben nincs hiány: „Az ügyészség végre megértette, hogy 1989-ben államcsínyre került sor. A terrositák lényegében diverziós csoportok voltak, s azokat a magát legitimizálni akaró hatalom vetette be.” (RMSz, 1999. márc. 31.)]

Több városban a feldühödött tömeg megtámadta és feldúlta a milícia épületeit vagy az RKP irodáit; kiszabadították az előző nap letartóztatott tüntetőket. A népharag gyújtogatások és lincselések formájában is megnyilvánult. (→ 1990.01.13)

Bukaresti írók, az Írószövetség estére meghirdetett ülésén elfogadták Dumitru Radu Popescu lemondását és új, ideiglenes vezetőséget választottak: Mircea Dinescu, Octavian Paler, Ştefan Augustin Doinaş, George Macovescu, Domokos Géza. (→ 1990.04.21) Nyilatkozatban üdvözölték a forradalom győzelmét.

1989. december 26.

A CFSN határozata értelmében Petre Romant kormányfővé nevezték ki. Nicolae Militaru, az új védelmi min., a Hadsereg hatáskörébe utalta a korábbi Belügymin. fegyveres alakulatait is (Milícia, Securitate). Mivel a kormány ideiglenes jelleggel bírt, a minisztereket egyenként nevezték ki. Néhány fontosabb név: V. A. Stănculescu (nemzetgazdasági min.), Sergiu Celac (külügy), Andrei Pleşu (művelődésügy), Mihai Şora (tanügy). Az RTV elnöke Aurel Dragoş Munteanu lett.

Marosvásárhelyen ro. és m. értelmiségiek aláírták a Barátság platform megbékélést hirdető kiáltványát. Az aláírók között szerepelt Radu Ceontea és Grigore Ploeşteanu, akik egy nappal később részt vettek a Vatra Românească (VR) megalakításában is. [Kincses 1: 21.]

Szűrös Mátyás és Németh Miklós táviratban köszöntötte az új román vezetőket, akik ismételten megköszönték Magyarország segítségét és szolidaritását.

1990. január 19.

A Le Quotidien de Paris cikkét idézte a Háromszék (márc. 30.), melyben Octavian Chivu, a szervezet egyik alapítója mesélt a VR Szervezet (Uniunea VR) megalakulásáról: „Idén január 18-ról 19-re virradó éjszaka, azután, hogy Miterrand elnök mit mondott budapesti sajtóértekezletén, megalakítottuk a Vatra Româneascát.” Miterrand akkor a trianoni szerződés nem éppen tökéletes voltára utalt. (Vesd össze: ]891227) – Az újságíró hozzátette, hogy a szervezet nagy befolyással bír, a kormány bírálni sem meri; egyesek tudni vélik, hogy a VR mögött a Vasgárda és/vagy a Securitate áll.

A temesvári bíróságon bejegyezték a Temesvár Társaságot (Socitetatea Timişoara).

1990. március 2.

A Szabadság közölte Victor Stănculescu beszámolóját az állambiztonság átszervezéséről. Eszerint: a Securitate központi és területi apparátusa mintegy 8400 főből állt. Ebből az egyik igazgatóság a szabadságjogok elfojtására volt berendezkedve. Az ott dolgozó 1600 tisztből 1100 főt eltávolítottak, a többit alacsonyabb beosztásba tették. A kémelhárító és a nacionalista provokációk információgyűjtését végző főosztályok 1400 fővel működtek, közülük 210 személyt távolítottak el. A Belügymin. volt megyei felügyelőségeihez tartozó részlegeken további 5400 személy dolgozott, akik közül 2000-et elbocsátottak. A Securitate logisztikai személyzetét, mintegy 1700 embert, a Védelmi Minisztériumhoz irányították.

1990. március 26.

A KREK püspökévé választotta Tőkés Lászlót.

Megalakult a Román Hírszerző Szolgálat (RHSz; Serviciul Român de Informaţii = SRI), azzal a céllal, hogy adatokat szerezzen a kémszolgálatokról és a románellenes tevékenységet folytató (terrorista) szervezetekről. [Magyar Hírlap, 1992. márc. 5.] [Az SRI megalakításával kapcsolatos Kincses Előd okfejtése, melyet a marosvásárhelyi események nyomán fogalmazott meg: „Miért volt a román vezetésnek szüksége az etnikumközi összecsapásokra? – 1. Azonnal vissza tudta állítani a szekuritátét, amelynek munkanélküli dolgozói három hónapig, tehát március 21-ig kaptak teljes fizetést. – 2. A kormány gazdasági impotenciájáról el lehetett terelni a figyelmet. – 3. Jó alkalom volt arra, hogy a politikai harcban bunkóként forgassák a nemzetiségi kérdést. – 4. Leállíthatták a demokratizálódást, elkezdhették a visszarendeződést.” (Kincses 1: 101.) – Egy későbbi vélemény: „A marosvásárhelyi konfliktusról ma már köztudott, hogy azt a volt Securitate szervezte.” (Bíró Béla, ER, 2004. 1. sz. p. 25.)]

1990. április 27.

Virgil Măgureanu, a SRI igazgatója [korábbi szekustiszt!] egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy szakítanak a Securitate megtorló módszereivel, nincs felhatalmazásuk arra, hogy bárkit letartóztassanak. [Háromszék, ápr. 27.]

Ülést tartott az RMDSz OE. [Tagjai: Domokos Géza (eln.); Szőcs Géza (főtitkár); Bodó Barna, Formanek Ferenc, Béres András (aleln.); Pillich László, Csutak István, Borbély Ernő (titkárok); Bitay Ödön (az eln. kabinetfőnöke); Kónya-Hamar Sándor (a főtitkár kabinetf.); Czédly József (gazd. ig.)]

Máthé Éva az RMDSz politikájáról: Marosvásárhely után „némiképp radikálisabb álláspontra kell helyezkednünk, és ezt minden bizonnyal a főtitkár, Szőcs Géza és a köré csoportosuló kolozsvári vezető értelmiségiek képviselik majd”. [Valóság, ápr. 27.]

1990. május 15.

Az Angelo Sodano bíborossal folytatott megbeszélések nyomán Ro. helyreállította a diplomáciai kapcsolatot a Szentszékkel.

A gyulafehérvári róm. kat. egyházmegye papsága állást foglalt a választások kérdésében: mindenki tekintse erkölcsi kötelességének a választás jogát, s mindenki döntsön a lelkiismerete szerint. A választás „nem népünk megosztását, hanem egységének megerősítését kell hogy szolgálja”.

Sajtótájékoztatót tartott Virgil Măgureanu, a SRI igazgatója. Kihangsúlyozta, hogy szervezetének nincs felhatalmazása őrizetbe vételre, házkutatásra, iratelkobzásra. A SRI garantálja, hogy ártatlan személyeknek nem lesz dossziéjuk. A SRI a Securitate volt alkalmazottai közül csak a kellően ellenőrzött és nem kompromittált személyeket vette át. (→ 1992.03.05)

1990. augusztus 23.

Moldova alkotmányellenesnek és érvénytelennek nyilvánította a néhány nappal korábban, az ország területén kikiáltott Gagauz Köztársaságot.

Silviu Brucan és Nicolae Militaru, az Adevărulban közzétett közös interjúban azt fejtegették, hogy Ceauşescu hatalmát nem a Temesvárról indult népi forradalom, hanem a tábornokok és a Securitate egyik egységének bevonásával szervezett összeesküvés döntötte meg. [MTI, aug. 23.]

A Hét Balla Katalin cikkét közölte a m. egyetemi oktatás helyzetéről, a frissen bejutott diákok nemzetiségi összetételéről.

1990. október 1.

Strasbourgban az ET Parlamenti Közgyűlése megkezdte a vitát Ro. különleges meghívott státusának kéréséről. Másnap a Közgyűlés elfogadta a 951. sz. határozatot, amelyben a Közgyűlés aggodalmát fejezte ki az 1990. márciusi és júniusi erőszakos események és a Securitate más formában való fenntartása miatt. Kérték az eseményekkel kapcsolatos vizsgálati jelentés közzétételét, a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak biztosítását. A Közgyűlés bizottság kiküldéséről döntött.

1990. november 8.

A Temesvár Társaság soros ülése 17 pontos beadvánnyal fordult a kormányhoz. Követeléseik között szerepelt: a demokratizálás gyorsítása, az 1989. dec. események vétkeseinek perbe hívása, a Securitate besúgói névjegyzékének nyilvánosságra hozása, új földtörvény, nem utolsósorban Petre Roman kormányának lemondása.

Az RMSz közleménye: több ellenzéki csoportosulás (tk. a Temesvár Társaság, a brassói November 15. Egyesület, a GDS) megalakította az Alianţa Civică (AC) szövetséget. Az aláírók között szerepelt: Ana Blandiana, Doina Cornea, Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Peter Mihai Băcanu, Octavian Buracu, Gabriel Liiceanu, Alexandru Paleologu, Mihai Şora, Stelian Tănase és Marian Munteanu. Ez utóbbi később a szélsőjobbos legionárius mozgalomhoz csatlakozott.

A m. Külügymin. közleményt adott ki, mely elítélte a Moldova déli részén élő gagauzok és a Dnyeszter menti oroszok szeparatista akcióit és kinyilvánította szolidaritását Moldova lakosságával.

1991. március 5.

„Ismeretlenek” feldúlták a Caţavencu c. szatirikus hetilap szerkesztőségét, dokumentumokat vittek magukkal. Előzőleg megfenyegették a szerkesztőket, akik hiába kértek védelmet a Belügymin.-tól. A lap (márc. 5.) közölte azt a fenyegető levelet, amelyben népárulónak nevezték az újságírókat, mert a „román nép ősi ellenségeinek”, a magyaroknak helyet biztosítanak a lapban.

A Svájcba menekült Dumitru Mazilut, a FSN menesztett alelnökét két ismeretlen férfi támadta meg genfi otthonában, késsel és borotvával súlyos sebeket ejtve rajta. [RMSz, márc. 8.] – Bogdan Baltazar ro. kormányszóvivő bohózatnak minősítette a merényletet, szerinte saját szekuritátés társai hagyták helyben Mazilut, aki faragatlan tuskó, nincs benne tartás. [MTI, márc. 12]

1991. május 10.

Székelyudvarhelyen tartotta első ülését az EME Orvostud. Szakosztálya.

Iulian Vlad tábornokot, a Securitate volt vezetőjét négyévi börtönre ítélték, hét másik vádlott 3–5 évet kapott, kettőt fölmentettek.

1991. május 20.

Petre Mihai Băcanu, a România Liberă szerkesztője sajtóértekezleten számolt be a Securitate irattárának részleges megsemmisítéséről. 1990. jún. 22-én Berevoieşti falu határában mintegy 30 tonnányi iratot égettek és földeltek el. [Bővebben lásd: RMSz, máj. 23.; Valóság, 21., 22., 23. sz.]

Nicolae Raţiu, az UMLR angliai tagozatának elnöke megvonta a választások utáni esztendő mérlegét. Szerinte a FSN jórészt kommunistákból áll, akiktől nem várható el, hogy fellépjenek a Securitate ellen. [The Guardian, máj. 20.]

Iliescu a helyi pártok vezetőivel találkozott Marosvásárhelyen. Az összejövetelen többen tiltakoztak amiatt, hogy a városban lesz az RMDSz kongresszusa. Iliescu kifejtette, hogy az országnak nem áll érdekében megakadályozni a kongresszust. [MTI]

Teoctist pátriárka közleményben tiltakozott amiatt, hogy Alexandru Todea érsek vezetésével a gör. kat. (unitus) hívek visszafoglalták a balázsfalvi érseki székesegyházat, amelyet 1948-ban elvettek tőlük. Teoctist felszólította a világ ortodox egyházait, hogy szakítsák meg a teológiai párbeszédet a Vatikánnal, amíg II. János Pál pápa az unitusokat támogatja. – Teoctist nyilatkozatára (néhány nap múlva) Ioan Robu válaszolt, visszautasítva a közlemény hangnemét. A România Liberă cikke szintén elítélte Teoctist nyilatkozatát, kijelentve, hogy a „középkor óta nem volt ilyen csatakiáltás”. [MTI]

1991. május 24.

Marosvásárhelyen megkezdődött az RMDSz 2. kongresszusa. A háromnapos rendezvény 271 szavazati joggal rendelkező küldött részvételével zajlott. Az elnöki beszámolót Domokos Géza tartotta. Tőkés László az erdélyi magyarság kérdéseinek átfogó rendezésére a románság képviselőivel való tárgyalást javasolta és sürgette a helyhatósági választások kiírását. Szőcs Géza a Borbély Imre ajánlotta fogalmat, a társnemzeti státus elismertetését javasolta és – nem hivatalos dokumentumként – nemzetiségi törvénytervezet-csomagot terjesztett a kongresszus elé. A részben megújított tisztikar: Domokos Géza (elnök); Szőcs Géza, Kolumbán Gábor (alelnökök); Tőkés László (tb. elnök). Az elnökség tagjai: Beder Tibor, Béres András, Borbély Imre, Csapó I. József, Patrubány Miklós, Takács Csaba, Tokay György, Toró T. Tibor. – A kongresszus felhívást tett közzé, melyben a kommunista nómenklatúra és a Securitate érdek-összefonódására és a hatalmi struktúrák továbbélésére mutattak rá. – Egy másik felhívást a magyarországi pártokhoz intéztek, kérve a m. kisebbség-politika pártérdekeken felülemelkedő stratégiájának kidolgozását. [RMSz, máj. 29.] (→ 1991.06.21)

A kongresszus első napján a tévében [előre kitervelt módon?] felbukkant Hajdu Győző, aki bejelentette, hogy Bukarestben megalakította az Együtt–Împreună Egyesületet.

1991. május 31.

A Securitate, a régi-új titkosszolgálat változatlanul merényleteket követ el az emigránsok ellen, nyilatkozta Dorin Tudoran, Amerikában élő író a The Washington Timesnak. Őt is megfenyegették, Ion Culianu chicagói egyetemi tanárral – többszöri fenyegetés után – ismeretlen fegyveresek végeztek. Mihai Pacepa elmondta a lapnak, hogy a legtöbb újonnan kinevezett nagykövet a titkosszolgálat embere. [MTI]

Molnár Gusztáv politológus – a Domokos Géza-féle mérsékelt vonallal szemben – Szőcs Géza radikalizmusát értékelte többre. [Kelet-Nyugat, máj. 31.]

Nem közeledett egymáshoz az ötpárti konvenció [Demokrata Konvenció, Convenţie Democrată (CD)] és a FSN. A CD a miniszteri posztok felét és független miniszterelnököt kért. (→ 1991.06.10)

1991. szeptember 16.

Az 1989-es temesvári vérengzés vádlottai közül 11 számára – az amnesztiára hivatkozva – kegyelmet kért a katonai ügyész. [Szabadság, szept. 17. ]

Bukarestben ülésezett a kommunizmus perbe hívására alakult munkacsoport, melynek tagjai tk. a volt politikai foglyok szövetségének tagjai és emberjogi szervezetek képviselői. Megállapították, hogy hozzá kellene férniük a Securitate, az RKP KB, a Fegyintézetek Igazgatósága és a Milícia Felügyelősége irattáraihoz. [Szabadság, szept. 18.]

1992. január 13.

Kozsokár Gábort választották a szenátus alelnökévé, a menesztett Király Károly helyett. (→ 1991.11.11; 1991.12.18)

Ticu Dumitrescu, az AFDPR elnöke arról számolt be, hogy állandó zaklatásnak van kitéve, a SRI folytatja a volt Securitate tevékenységét. [Cotidianul, jan. 13.]

Bukarestbe érkezett az ET parlamenti kapcsolatokkal foglalkozó bizottsága.

1992. március 5.

Szőcs Géza elmondta, hogy az RMDSz külkapcsolatai alkalomszerűek, ebből a szempontból elsősorban Tőkés Lászlóra lehet építeni. Úgy véli: az RMDSz-nek be kell lépnie az MVSz-be. [ÚM, márc. 5.] (→ 1992.02.16, 1992.07.05)

Gh. Funar a m. iskolák ellen agitált. [Szabadság, márc. 5.]

Virgil Măgureanu interjút adott Ara-Kovács Attilának. Kifejtette, hogy nem vették át a Securitate régi ügynökhálózatát; az apparátusnak csak a 20%-át tartották meg. [MH, márc. 5.] (→ 1990.05.15)

1992. március 27.

Marosvásárhelyen még mindig nem alakult meg a tanács. Pokorny László megválasztott polgármester lemondatása miatt új helyhatósági-választást írtak ki máj. 3-ra. (→ 1992.02.13, 1992.02.14, 1992.02.15, 1992.04.05)

A népharag négy áldozatának (a székelyudvarhelyi Securitate parancsnoka, Dumitru Coman; Gabi Dănilă zetelaki és Liviu Teofil Cheuchişan oroszhegyi őrsparancsnok; Ferencz Imre székelykeresztúri milicista) Iliescu a forradalom vértanú hőse címet adományozta, post mortem. Pataki Imre, Hargita megyei prefektus megtagadta a kitüntetések átadását a hozzátartozóknak és visszaküldte a rendeletet. [EN, ápr. 2.] (→ 2004.06.30)

A boszniai szerbek – a febr. 29-ei szavazás eredményeit semmibe véve – létrehozták a Boszniai Szerb Köztársaságot. (→ 1992.04.06)

1992. április 11.

Kilépett a PNL a Demokratikus Konvencióból (CD), mert nem ért egyet az RMDSz – szerinte – nacionalista politikájával. [MTI] (→ 1992.07.06)

Az RMDSz Kolozs megyei elnöksége tiltakozott a polgármesteri hivatal 86/1992. sz. rendelkezése miatt, amely szerint a közleményeket és hirdetményeket az ország hivatalos nyelvén kell írni. Ez ellentétes a helyi közigazgatásról szóló, 69/1991. sz. törvény 30. szakaszával. [Szabadság, ápr. 11.]

Nicolae Spiroiu sajtóértekezleten kijelentette, hogy a Securitate iratainak egy része a hadsereg irattárában van, s azokat 30 évre zárolták. 40 ezer [!] dossziénak nyoma veszett az 1989. dec. események idején, 35 ezer iratcsomót a SRI őriz. [MH, ápr. 11.]



lapozás: 1-20 | 21-40 ... 61-64




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998