Kuszálik Péter
Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
 

 
 
 
  kronológiák    » Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004  
földrajzi mutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
intézménymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

 
tárgymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

 
 
 
   keresés
szűkítés          -          
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Földrajzi mutató:

1990. január 28.

Bukarestben a történelmi ro. pártok (PNTCD, PNL, PSDR) szimpatizánsai kommunistaellenes jelszavakkal tüntettek a kormány épülete előtt. Az erős visszarendeződési tendenciák és a FSN azon terve ellen tüntettek, hogy a FSN indulni kíván a választásokon (→ 1990.01.23). Követelték a kormány lemondását. A FSN hívei (gyári munkások és a Zsil-völgyéből érkezett bányászok) ellentüntetést szerveztek és szétszórták őket. A téren megjelent és rövid beszédet mondott Ion Iliescu és Petre Roman, a tömeg megtapsolta őket. (→ 1990.01.12, 1990.02.01, 1990.02.18)

Megjelent az Okt. Min. közleménye, mellyel a FSN Maros megyei Tanácsának jan. 18-i határozatára reagált. A helyi döntés arra vonatkozott, hogy helyreállítják a Bolyai Gimn. 1960 előtti státusát, amikor a Papiu Líceum ro., a Bolyai Líc. pedig m. volt. A közlemény kimondta: „A nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásának jelenlegi szervezeti struktúrája az egész 1989/90 tanévre változatlan marad.” [RMSz, jan. 28.]

Kolozsvárott ismét megalakult a jelentős múlttal büszkélkedő protestáns Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE), soraiba várva más felekezetek istenhívő tagjait is.

A LEMP utolsó, 11. kongresszusán feloszlatta önmagát. A reformszárny új pártot hozott létre Lengyel Köztársaság Szociáldemokratái néven, elnöke Aleksander Kwasniewski lett.

1990. június 13.

Bukarestben többnapos összetűzések kezdődtek. Jún. 13-án a rendőrség eltávolította a demokratikus reformok gyorsítását követelő tüntetőket, 263 személyt őrizetbe vettek. (Az Egyetem téren táborozó tüntetők [„Golánia”] ápr. 22-től tartózkodtak a főváros központjában. ]900424) A kórházba került tüntetők cáfolták a kormány sajtóközleményét, miszerint az akció erőszakos cselekmények nélkül zajlott volna le. Jún. 14-én, Miron Cozma vezetésével, Zsil-völgyi bányászok százai érkeztek Bukarestbe, hogy – úgymond – rendet csináljanak. A több halálos áldozatot és számtalan sebesülést követelő akció során a fővárosba szállított, husángokkal fölszerelt bányászok hajtóvadászatot tartottak a demokratikus változásokat követelő ellenzéki tüntetők ellen. Behatoltak az Egyetem épületébe és a környező házakba, feldúlták a PNL és a PNTCD székházait, autókat gyújtottak föl, ártatlan járókelőket és tüntető diákokat bántalmaztak. A rendőrök és a bányászok brutalitásáról helyszíni tévériportok számoltak be. A bányászok „megmentő” akcióját beszédben köszönte meg Ion Iliescu. Szerinte a tüntetők a demokratikus választás eredményeként uralomra került vezetőséget akarták megdönteni, s a tüntetők azonosak a korábbi tüntetőkkel (→ 1990.01.12, 1990.01.28, 1990.02.18). Petre Roman nemzetközi sajtókonferenciáján megismételte Ion Iliescu vádjait, miszerint „legionárius” típusú lázadás próbálta megdönteni a „demokratikus” rendszert, ezért kellett a bányászok segítségével megtisztítani a város központját. – Az elkövetkező napokban a PNTCD és a PNL képviselői vehemensen tiltakoztak az atrocitások ellen. (→ 1990.08.04)

1991. szeptember 25.

Néhány budapesti napilap (Kurír, Mai Nap) erdélyi emigráns kormány megalakulásáról adott hírt. A ro. parlament tagjai különbözőképpen reagáltak a hírre, melyet Petre Roman jelentett be. Radu Câmpeanu (a PNL elnöke) elfogadta a M. Külügymin. nyilatkozatát, miszerint ez egy nevetséges kezdeményezés, Vasile Văcaru szenátor viszont úgy vélte: a veszélyt komolyan kell venni, s a románság kész testével megvédeni az országot. [Szabadság, szept. 26.] – Este az RTV-ben Domokos Géza olvasta föl az RMDSz nyilatkozatát, melyben visszautasította a provokációt, kiemelve, hogy a kormánynak kapóra jött ez a kalandor akció, mert a „magyar veszély” emlegetésével el lehet terelni a figyelmet a nehéz gazdasági helyzetről. [RMSz, szept. 27.]

A béremelést követelő, sztrájkoló Zsil-völgyi bányászok különvonatot követeltek, hogy Bukarestbe mehessenek. Kérésüket nem teljesítették, erre a bányászok elfoglaltak egy szerelvényt, amellyel mintegy nyolcezer bányász érkezett a fővárosba. A hozzájuk csatlakozó helybéliekkel a kormány székházához vonultak, követelték, hogy a miniszterelnök hallgassa meg őket. – A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) fölhatalmazta a hadsereget, hogy a belügyminisztériumi alakulatokkal karöltve lépjen föl a tüntetők ellen. – A Miron Cozma által vezetett tömeg megtámadta a kormány épületét, betörték az ablakokat, a földszint egy részét felgyújtották. A rendőrök összecsaptak a tüntetőkkel, 3 ember meghalt, a sebesültek száma közel 600 volt. A különös kegyetlenséggel föllépő rendőrség (lőfegyvereket és harci gázokat is bevetettek!) kiszorította a tüntetőket a térről, erre azok az Egyetem térre vonultak.

Az EurId Cs. Gyímesi Éva politikai esszéjét közölte, amelyben a professzor asszony elvetette a marosvásárhelyi kongresszuson fölvetett „társnemzet” fogalmát (→ 1991.05.24), kitartott a „nemzeti kisebbség” kifejezés mellett.

1995. május 24.

A dévai ferences kolostorban működő Magyarok Nagyasszonya Kollégiumról nyilatkozott Böjte Csaba házfőnök. A szórványnak számító Hunyad megyéből és a Zsil-völgyéből mintegy 60 gyermeket gyűjtöttek össze, m. ny. oktatásban és teljes ellátásban részesítik őket. [Szabadság, máj. 24.]

1997. június 20.

Egy hete sztrájkba léptek a zsil-völgyi bányászok, 45%-os béremelést követelve. A bánya 1996-os vesztesége egyenlő a művelődési tárca egyéves költségvetésével. [BL, jún. 20.]

1999. január 5.

A Kisebbségkutató Műhely szerint a világon élő magyarok száma kb. 14,1 millió (Mo.: 10,1; Erdély: 1,64; Szlovákia: 0,608; Szerbia: 0,35; Kárpátalja: 0,18; Horvátország: 0,02; Szlovénia: 0,009; Ausztria 0,033; Európa többi országa: 0,32; tengerentúl: 0,74 millió). A Székelyföld a legnépesebb kisebbségi m. tömbterület (723 ezer fő). [Új Szó, jan. 5.]

Ion Diaconescu szerint nem kell jelentőséget tulajdonítani a Zsil-völgyi bányászsztrájknak. Nemzetgazdaságilag nincs értelme a ráfizetéses bányákat működtetni. [Népújság, jan. 5.]

1999. január 6.

A Szigethegység bányászai is csatlakoztak a Miron Cozma által vezetett Zsil-völgyi sztrájkhoz. Cozma fő politikai szövetségese, C. V. Tudor a parlament összehívását követelte és azt kérte a lakosságtól, kezdjen általános sztrájkot Emil Constantinescu elnök „nép- és nemzetellenes” politikájának megbuktatása érdekében. [Népújság, jan. 6.]

Radu Vasile lemondott minden pártbeli tisztségéről, a PNTCD ideiglenes főtitkára Constantin Dudu Ionescu lett. Sajtóértesülések szerint Radu Vasile leváltását Ion Diaconescu kezdeményezte, és a párt ezzel elszigetelte a kormányfőt. [Sajtóf., jan. 6.]

A ro. kormány bevezette a holokauszt-ismeretek kötelező oktatását az általános iskoláktól az egyetemig – jelentette be az oktatási minisztérium szóvivője. [RMSz, jan. 7.]

1999. január 15.

Radu Vasile új ügynökségi vezetőket nevezett ki, tk.: Kerekes Gábor (orsz. fejlesztési ügynökség); Birtalan József (kis- és középvállalatok); Lányi Szabolcs (tudom. fejlesztés); Erős Viktor (állami vagyonalap); Bara Gyula (miniszterelnöki tanácsos). [BN, jan. 16.]

Az RMDSz Maros megyei vezetősége amiatt tiltakozott, hogy Dorin Florea prefektus – túllépve hatáskörét – 10 ezer Zsil-völgyi bányászt akar letelepíteni a megyében. [RMSz, jan. 15.]

1999. január 18.

A déli órákban mintegy tízezer bányász indult gyalogosan Bukarest felé, a Zsil-völgyéből. Traian Băsescu miniszter rendeletére a Zsil mentén leállt a vasúti és az utasforgalom. A rendfenntartó elemek torlaszokat emeltek, de azokat földgyaluval eltávolították a bányászok. Radu Berceanu iparügyi min. visszautasította a bányászok követeléseit (35%-os béremelés és a veszteséges bányák leállítása); Radu Vasile kifejezte hajlandóságát a tárgyalásra, ha a bányászok visszatérnek munkahelyükre. [Szabadság, jan. 19.]

Németh Zsolt az RMDSz vezetőivel folytatott megbeszélés után elmondta: a m. külpol. prioritása az ország euroatlanti integrációja és a regionális pol. összhangjának megteremtése; példaértékűnek ítélte az RMDSz pol. irányvonalát: a szövetség nemcsak a magyarság érdekeiben lép fel, hanem szerepet vállalt a ro. polgári társadalom létrehozásában is. [Szabadság, jan. 18.]

Újabb forduló volt az Agache-perben: Paizs Ottót hallgatták ki, aki a tanúk szerint nem is volt a lincselés közelében. [BL, jan. 22.]

1999. január 21.

A bányászok a Zsil-völgyében áttörték a csendőrtorlaszt, több csendőrt túszul ejtve, majd folytatták az útjukat Râmnicu-Vâlceaig. Lemondott Gavril Dejeu belügymin., rögtön kinevezték az utódját, Constantin Dudu Ionescu védelmi államtitkárt, aki letette az esküt és azonnal leváltotta a csendőrség parancsnokát, Stan Stângaciut és a SPP korábbi vezetőjét, Anghel Andreescu tábornokot nevezte ki helyette. [Szabadság, jan. 22.]

Petre Roman nem pártolja egy önálló m. egyetem létrehozását; szerinte az elkülönülésnek minősülne, amikor Kolozsvárott már működik egy multikulturális egyetem. [Szabadság, jan. 22.]

1999. január 22.

Reggel Emil Constantinescu feltételes szükségállapotot hirdetett ki Ro. egész területére: amennyiben a tüntetők nem indulnak vissza a Zsil-völgyébe, a szükségállapot 14 órától érvénybe lép. Éjjel a kormány rendeletet fogadott el a rendkívüli állapotról; Cozia kolostorában Radu Vasile tárgyalni kezdett a tüntetők vezetőivel. Négy órás tárgyalás után a felek a munkakonfliktus befejezéséről tájékoztattak, részleteket nem közöltek. A bányászok incidens nélkül hazaindultak. [Szabadság, jan. 23.] – Az államfő találkozott a parlamenti pártok vezetőivel (a PRM vezetője nem volt ott!). A kiadott közleményben leszögezték: továbbra is elkötelezettjei a jogállamnak és a demokráciának, elítélik az erőszak használatát és felszólítják a kormányfőt, személyesen próbálja megoldani a konfliktust; a kormánytól azt kérték: mutasson be a parlamentben egy olyan programcsomagot, mely az ország gazdasági fellendítését szolgálná és biztosítaná a lakosság „nyugalom- és biztonságérzetét”. [Sajtóf., jan. 22.]

A szenátus fegyelmi bizottsága 30 napra felfüggesztette C. V. Tudor részvételi jogát a szenátus munkálataiban. Tudor testőreivel érkezett meg, de azokat sikerült kitessékelni a teremből, a PRM elnöke pedig azzal fenyegette meg a szenátust: „két hét múlva már nem lesztek hatalmon”. – Virgil Măgureanu megerősítette, hogy a PRM-nek félkatonai szervezetei vannak, amelyben volt katonatisztek és hírszerzők vesznek részt; ő már 1996-ban figyelmeztette a parlamentet, de intézkedés nem történt. [BL, jan. 22.]

1999. január 23.

Sabin Gherman kifejtette: a PRM-be tömörült szekusok hadjáratának vagyunk tanúi a Zsil-völgyi bányászok akcióinak leple alatt. Gherman megítélése szerint, ha a tüntetők eljutnak Bukarestbe, akkor C. V. Tudor vezetésével államcsínyre is sor kerülhet. Ha ez bekövetkezik, akkor azonnal ki kell harcolni Erdély autonómiáját vagy akár függetlenségét is, mert az erdélyiek számára teljesen elképzelhetetlen a Ro.-ra váró tragikus sors. Gherman felkéri Erdély lakóit, hogy ne szolidarizáljanak Cozma bányászaival. [Szabadság, jan. 23.]

1999. február 4.

A PNTCD részéről is felerősödtek a támadások, mióta Remus Opriş bekerült a párt csúcsvezetésébe. Markó Béla emlékeztetett: az RMDSz nem térhet el attól, hogy vállalta a kormányprogram végrehajtását, a reform bevezetését. [Szabadság, febr. 5.]

Miron Cozma a Zsil-völgy vezérének kiáltotta ki magát és újabb bányászjárással fenyeget, ha eljárást indítanak azok ellen, akik részt vettek a múltkori tüntetéseken. [Sajtóf., febr. 4.]

A nagyváradi püspöki palota visszaadási perét a róm. kat. püspök kérésére áthelyezték Buzăuba, de hónapok óta halogatják a per napirendre tűzését. Tempfli József püspök eltökélt szándéka, hogy visszaszerezze a palotát, ha kell, akkor Strasbourgig viszi a pert. [BN, febr. 4.]



lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» a kronológia leírása
» forrásirodalom
» rövidítésjegyzék
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998