ide kell egy név
Az RMDSz tizenöt éve a sajtó tükrében
találatszám: 19 találat
lapozás: 1-19
Tárgymutató:
visszarendeződés
1990. január 28.
Bukarestben a történelmi ro. pártok (PNTCD, PNL, PSDR) szimpatizánsai kommunistaellenes jelszavakkal tüntettek a kormány épülete előtt. Az erős visszarendeződési tendenciák és a FSN azon terve ellen tüntettek, hogy a FSN indulni kíván a választásokon (→ 1990.01.23). Követelték a kormány lemondását. A FSN hívei (gyári munkások és a Zsil-völgyéből érkezett bányászok) ellentüntetést szerveztek és szétszórták őket. A téren megjelent és rövid beszédet mondott Ion Iliescu és Petre Roman, a tömeg megtapsolta őket. (→ 1990.01.12, 1990.02.01, 1990.02.18)
Megjelent az Okt. Min. közleménye, mellyel a FSN Maros megyei Tanácsának jan. 18-i határozatára reagált. A helyi döntés arra vonatkozott, hogy helyreállítják a Bolyai Gimn. 1960 előtti státusát, amikor a Papiu Líceum ro., a Bolyai Líc. pedig m. volt. A közlemény kimondta: „A nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásának jelenlegi szervezeti struktúrája az egész 1989/90 tanévre változatlan marad.” [RMSz, jan. 28.]
Kolozsvárott ismét megalakult a jelentős múlttal büszkélkedő protestáns Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE), soraiba várva más felekezetek istenhívő tagjait is.
A LEMP utolsó, 11. kongresszusán feloszlatta önmagát. A reformszárny új pártot hozott létre Lengyel Köztársaság Szociáldemokratái néven, elnöke Aleksander Kwasniewski lett. 1990. május 10.
Doina Cornea nyílt levélben fordult az Európa Parlamenthez, melyben aggodalmának adott hangot a május 20-i választások tisztaságát illetően. Rámutatott arra, hogy Iliescu hatalma a kommunista nómenklatúrára támaszkodik és fennáll a veszélye a teljes visszarendeződésnek. Ennek ékes bizonyítékai: az új pártok székházai ellen indított támadások, valamint a tévé, rádió ellenőrzése, a független sajtó terjesztésének bojkottálása. Bejelentette, hogy máj. 11-től éhségsztrájkba kezd. 1990. május 11.
A visszarendeződés újabb jeleként ismét jelentkezett a sajtóban Ion Lăncrănjan és Adrian Păunescu – Ceauşescu két hű firkásza. 1990. szeptember 18.
Az RMDSz főtitkársága nyilatkozatban köszöntötte az előző napi temesvári nagygyűlés résztvevőit. Temesvár következetes szembeszállása a visszarendeződéssel és a neokommunista-neofasiszta uszítókkal újjáéleszti a romániai magyarság reményeit.
Az RMSz cikket közölt a tanügyben tapasztalható visszásságokról, az oktatási törvény hiányáról, a m. oktatás háttérbe szorulásáról. 1990. szeptember 26.
Az okt. min. fogadta az RMDSz küldöttségét a bukaresti – 75 évvel korábban alapított – Ady Endre Líceum ügyében, melyet 1985-ben ro. tannyelvű iskolává nyilvánítottak. Beadványt adtak át, amelyben kérték az iskola státusának visszaállítását. Utána sajtóértekezleten ismertették az iskola helyzetét, azt, hogy a ro. szülők tiltakozása miatt nem lehet megindítani ismét a m. oktatást. Elhangzott egy egyenruhás szekustiszt neve, aki a helyszínen irányította a szülők „spontán” akcióját. Az eset a visszarendeződés meggyőző példája. (→ 1990.10.02, 1990.10.19)1990. október 25.
Kolozsvárott nagy tüntetést szervezett az ADF. A tüntetők Iliescu lemondását követelték. A szónokok (tk. Doina Cornea, Marian Munteanu) a komm. visszarendeződés számos példáját sorolták fel. 1991. február 22.
Madridban, az ET külügyminiszteri értekezletén megbeszélést folytatott Adrian Năstase és Jeszenszky Géza. [RMSz, febr. 22.]
Londoni látogatása során Ion Raţiut, a PNTCD képviselőjét fogadta John Major brit miniszterelnök. A találkozó utáni sajtóértekezleten Raţiu kijelentette, hogy a FSN vezetői nem mondtak le nyíltan a kommunizmusról, bár a többpártrendszer és a piacgazdaság híveinek tartják magukat. 1991. május 24.
Marosvásárhelyen megkezdődött az RMDSz 2. kongresszusa. A háromnapos rendezvény 271 szavazati joggal rendelkező küldött részvételével zajlott. Az elnöki beszámolót Domokos Géza tartotta. Tőkés László az erdélyi magyarság kérdéseinek átfogó rendezésére a románság képviselőivel való tárgyalást javasolta és sürgette a helyhatósági választások kiírását. Szőcs Géza a Borbély Imre ajánlotta fogalmat, a társnemzeti státus elismertetését javasolta és – nem hivatalos dokumentumként – nemzetiségi törvénytervezet-csomagot terjesztett a kongresszus elé. A részben megújított tisztikar: Domokos Géza (elnök); Szőcs Géza, Kolumbán Gábor (alelnökök); Tőkés László (tb. elnök). Az elnökség tagjai: Beder Tibor, Béres András, Borbély Imre, Csapó I. József, Patrubány Miklós, Takács Csaba, Tokay György, Toró T. Tibor. – A kongresszus felhívást tett közzé, melyben a kommunista nómenklatúra és a Securitate érdek-összefonódására és a hatalmi struktúrák továbbélésére mutattak rá. – Egy másik felhívást a magyarországi pártokhoz intéztek, kérve a m. kisebbség-politika pártérdekeken felülemelkedő stratégiájának kidolgozását. [RMSz, máj. 29.] (→ 1991.06.21)
A kongresszus első napján a tévében [előre kitervelt módon?] felbukkant Hajdu Győző, aki bejelentette, hogy Bukarestben megalakította az Együtt–Împreună Egyesületet. 1991. július 5.
Rómában II. János Pál fogadta Tőkés Lászlót. A ref. püspök átadta Tempfli József püspök levelét és beszámolt a m. kisebbségek helyzetéről, a gör. kat. egyház üldöztetéséről és a pápa támogatását kérte a csángók ügyében (akik nem hallgathatnak m. ny. misét).
A NewYork Times és a Washington Post egy-egy cikket szentelt a romániai helyzet ismertetésére. Tk. szót ejtettek a nacionalista és antiszemita uszításról, Antonescu feléledő kultuszáról, a visszarendeződésről.
Bukarestben a két művelődési min. (Andrásfalvy Bertalan és Andrei Pleşu) aláírta a m.–ro. kulturális egyezményt.
Az AC nyilatkozatot adott ki a nemzeti, nyelvi és vallási kisebbségek jogairól. Elismerik a kisebbségek jogát a szövetkezésre, a határon túliakkal való kapcsolattartásra; anyanyelvüket szabadon használhatják, s ahol a kisebbségek aránya bizonyos értéket meghalad, ott a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban is; anyanyelven tanulhatnak minden szinten. Kötelezettségük, hogy lojálisak legyenek, kötelesek elsajátítani a többség nyelvét és jogaik gyakorlása közben ne sértsék az ország integritását. [RMSz, júl. 12.] – Az RMDSz udvarhelyszéki választmánya örömmel üdvözölte az AC állásfoglalását: első alkalom, hogy egy ro. tagságú politikai csoportosulás egyértelműen kiáll a kisebbségek kollektív jogai mellett. [RMSz, júl. 19.] (→ 1991.07.26) 1991. december 28.
Huşi városában – Stolojan és Muravschi vezetésével – találkozott a ro. és a moldovai kormánydelegáció. Főleg gazdasági jellegű megbeszélésekre került sor; a moldovai fél kijelentette: úgy látják, hogy jelenleg nem időszerű az egyesülés.
Tőkés László karácsonyi üzenetében az RMDSz megerősítésének fontosságát hangsúlyozta. „Egy létében veszélyeztetett, védekező kisebbség semmiképpen sem engedheti meg magának a fényűzést, hogy független részekre, pártokra szakadjon.” Veszélyeztető erő a visszarendeződő hatalom, de ártalmas a bizalmatlanság, a vádaskodás. Bizalmat kell előlegezni egymásnak. (RMSz, dec. 28.)1992. január 10.
Tőkés László Tiltakozom címmel nyílt levelet juttatott el a hazai és külföldi sajtóhoz. Fölemelte a szavát Király Károlynak a parlamentből való kizárása ellen (→ 1991.11.21), valamint Radu Tinu és szekustársai felmentése (→ 1991.12.09) ellen, mely a visszarendeződés nyilvánvaló jele. Tiltakozott az ellen is, hogy az 1989 decemberében meglincselt kézdivásárhelyi rendőr ügyében három személyt (→ 1991.11.26) letartóztattak. Kérte, hogy az 1990. január 4-i amnesztiarendelet értelmében nyilvánítsák semmisnek az oroszhegyi, zetelaki, marosvásárhelyi diszkriminatív ítéleteket. Tiltakozott a tervezett népszámlálás nemzeti és vallási kisebbségeket sújtó tendenciája ellen. Arra kérte a kisebbségi egyházakat és az RMDSz-t, hogy ro. szövetségeseikkel együtt – vagy akár nélkülük – vegyék igénybe a törvényes politikai harc minden eszközét a felsorolt demokráciaellenes megnyilvánulások, sérelmek ellen. [RMSz, jan. 10.]
Borbély Imre nyilatkozott az RMSz-nek: a székelyföldi autonómiára vonatkozó kísérlet körüli vitában megmutatkoztak az RMDSz-en belüli ellentétek. Borbély a területi autonómiát legitim célként tűzte ki, de Katona Ádám kezdeményezését (→ 1991.10.02) nem tartotta taktikusnak. Fenntartja a társnemzetre (→ 1991.05.24) vonatkozó elgondolását. [RMSz, jan. 10.]1992. június 19.
A svájci Crans-Montanában nemzetközi összejövetelt tartottak az európai integráció kérdéséiről. A fórumon Jeszenszky Géza és Adrian Năstase a kétoldalú kapcsolatok alakulásáról tárgyalt. Năstase hangsúlyozta, hogy a m. kisebbségnek biztosítják az európai normák szerinti jogokat. Továbbra sem született egyezség a kolozsvári konzulátus ügyében. [RMSz, jún. 24.]
A Maros megyei RMDSz nyilatkozatban követelte, hogy a kormány függessze föl tisztségéből a kolozsvári polgármestert. [RMSz, jún. 23.]
Ismét kiújultak a harcok Dubăsari térségében a Dnyeszter Menti Köztársaság gárdistái és a moldovai egységek között.
A The Christian Observer hetilap meghívására tett látogatása során Tőkés László – az amerikai kongresszus előtt tartott beszédében – kijelentette, hogy a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megítélésének csak akkor van értelme, ha az a nép érdekeit szolgálja és nem a visszarendeződést. [BN, jún. 30.; bővebben lásd: BN, júl. 1–7.] 1992. november 30.
Kolozsvárott újabb feszültséget provokált Gh. Funar, azzal, hogy a Mátyás-szobor talapzatára fölszereltetett egy Iorga-idézettel ellátott bronztáblát, amely a király ro. eredetét hivatott igazolni. (→ 1992.12.01, 1993.01.09, 1993.02.09)
Szőcs Géza nyilatkozata kitért az utóbbi idők antidemokratikus intézkedéseire (pl. benzinilleték; ]921124) és Gh. Funar kegyeletsértő akciójára (amit a polgármester két nappal korábban bejelentett). Minden jel arra vall, hogy Ro.-ban felgyorsult a visszarendeződés. „Népcsoportunk tudatos eltüntetésének szándékáról van szó” – szögezte le az RMDSz alelnöke. [Szabadság, dec. 1.] 1993. február 1.
Az ET Parlamenti Közgyűlése elfogadta a kisebbségek jogaira vonatkozó (ajánlás jellegű) 1201. sz. dokumentumot [szövegét lásd: Népújság, ápr. 21.], amely kimondta: tilos egy terület demográfiai összetételének szándékos módosítása; a kisebbségnek joga van (szóban és írásban) szabadon használni anyanyelvét a magánéletben és nyilvánosan, továbbá a közigazgatásban, az igazságügyi szervek előtt; joguk van helységneveiket, jelképeiket, felirataikat stb. anyanyelvükön megjelentetni; joga van anyanyelvű oktatásban részesülni, megfelelő számban létesített oktatási intézményekben; joguk van megfelelő helyi vagy autonóm, vagy különleges státussal rendelkező közigazgatáshoz. [RMSz, márc. 20.] (→ 1993.03.20, 1993.07.07)
Frunda György felszólalt az ET strasbourgi ülésén, hangsúlyozva: „Ro. alkotmánya nem szentesíti a nemzeti kisebbségi jogokat kielégítően, ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk egy kisebbségi törvény kidolgozását, amely biztosítsa az anyanyelv szabad használatát, a nemzeti kisebbségek személyi és kulturális autonómiáját, helyi és regionális önigazgatását.” [Népújság, febr. 3.]
Brüsszelben Nicolae Văcăroiu aláírta az ET és Ro. közötti társulási szerződést. [RMSz, febr. 3.]
Doina Corneat megidézték a bukaresti főügyészségre, ahova államellenes felforgató tevékenység vádjával idézték be. Bűne: a „második bányászjárás” idején (→ 1991.09.25) sztrájkra szólította föl az elégedetlenkedőket. D. Cornea kijelentette: nem tesz eleget az idézésnek. Traian Chebeleu szerint rosszul időzítették a pert, mert éppen most folynak a tárgyalások Ro. teljes jogú tagságáról az ET-ban. [MH, febr. 1.] – Markó Béla nyilatkozatban tiltakozott, rámutatva, hogy a perbe hívás a visszarendeződés újabb jele. [RMSz, febr. 2.] (→ 1993.03.24) 1993. február 18.
Rákóczi Lajos, a tanügyi bizottság tagja nyilatkozott az oktatás átszervezéséről. A CD törvénytervezete is túlzott centralizációt kíván fenntartani, ezzel Liviu Maior min. sem ért egyet. [BN, febr. 19.]
Markó Béla kifejtette, hogy elsősorban a ro. demokratikus ellenzékkel van együttműködési lehetőségük, de sajnos mindegyik pártot áthatja „egy erős nemzetállami mentalitás”. Erős visszarendeződési jelek tapasztalhatók. A gazdasági kerettörvények lehetővé teszik, hogy földtulajdon kerüljön a földművesek kezébe, de a kormányzat semmilyen támogatást nem tud nyújtani a magángazdaságoknak. [MF, febr. 18.] 1994. január 7.
Smaranda Enache az elmúlt évet értékelte: a visszarendeződés csúcspontját éljük; erősödik a szélsőjobb; a hatalom és az ellenzék közötti megbeszélések az ellenzéki alapelvek feladásához vezetnek. [HM, jan. 7.]
Fazekas Miklós, a segesvári Gaudeamus Alapítvány elnöke elmondta: erős m. gimnáziuma van a városnak, bár a lakosságnak csak 1/5-e m. Az alapítvány anyagi támogatást nyújt a rászorulóknak. [Népújság, jan. 7.] 1994. augusztus 4.
Tőkés László püspök úgy tudja, hogy a Triesztben tartott találkozón (→ 1994.07.16) a ro. fél fölvetette a kérdést: milyen visszhangot váltana ki, ha az ősszel esedékes püspökválasztáson megakadályoznák Tőkés újbóli megválasztását. Az ellene indult lejáratási kampányok [zsinati panaszok (→ 1994.02.15, 1994.02.23, 1994.03.05, 1994.05.29); az NTA pénzügyei (→ 1993.10.20, 1993.10.31, 1994.04.20, 1994.04.30); cigány-diverzió (→ 1994.01.25) stb.] jelzik a posztkommunista–nacionalista hatalom restaurációs törekvéseit. [RMSz, aug. 4.] – Beke György szerint a ro. hatalom külföldi társakat keres ahhoz, hogy visszaállítsa hatalmát az egyházak fölött. Bukarest arra számított, hogy a m. kormány neheztel Tőkés nyilatkozatai miatt. [MN, aug. 30.] 1995. január 1.
Nehéz évet zárt az RMDSz – nyilatkozta Markó Béla –, felerősödtek a magyar- és RMDSz-ellenes hangok, ugyanakkor az RMDSz erősebb lett, kiépültek azok a testületei, amelyeket a brassói kongresszuson kijelölt. Felerősödött a kormány nacionalizmusa és leállt a reformfolyamat, jól érezhető a visszarendeződési tendencia. Markó természetesnek találta az RMDSz-en belüli ellentéteket. [MTI]
Iliescu elnök újévi üzenetében hangsúlyozta: az 1995-ös esztendő két nagy célkitűzése a privatizáció gyorsítása és a külföldi beruházások növekedése. [Népszabadság, jan. 2.] 2001. november 28.
Az orsz. akkreditációs biz. jóváhagyta az EMTE marosvásárhelyi részlegén működő karok ideiglenes működési engedélyét. [Szabadság, nov. 28.]
Tőkés László Testvérharc vagy magyarral üttetni a magyart c. írásában rámutat, hogy a komm. visszarendeződés erőivel (értsd: PSD) szövetséges RMDSz ’nemzetidegen’ politikájának szenvedő alanyai között olyan vezető személyiségeket találunk, mint Király Károly, Szőcs Géza, Katona Ádám, Borsos Géza, Borbély Imre, Kincses Előd, Kolumbán Gábor, Toró T. Tibor, Szász Jenő. – A cikk néhány kitételére Markó Béla interjúban válaszolt. [RMSz, nov. 28.]
lapozás: 1-19