ide kell egy név
Az RMDSz tizenöt éve a sajtó tükrében
találatszám: 9 találat
lapozás: 1-9
Tárgymutató:
áldozatok (1989. dec. forradalom áldozatai)
1989. december 25.
Egy katonai rögtönítélő bíróság döntése nyomán a târgoviştei kaszárnyában kivégezték Nicolae és Elena Ceauşescut. A perben a vádlók egyetlen bizonyítékot sem mutattak be, erre és a per többi fogyatékosságára a nemzetközi sajtó érzékenyen reagált. Az utólagos értékelések egyetértettek abban, hogy a diktátor-házaspár gyors likvidálására a további vérontások elkerülése miatt volt szükség. A rögtönítélő bíróság tagjai közt volt V. A. Stănculescu és Gelu Voican Voiculescu is, később ők vitték Bukarestbe a két tetemet.
A december 16–25. közötti eseményeknek (utólagos jelentések szerint) orsz. szinten mintegy 1100 halálos áldozata volt.
Megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSz) Ideiglenes Intézőbizottsága (IB). A szövetség szándékait Kiáltványban foglalták össze. Az első változatot Demény Lajos dolgozta ki, a közzétett változatot az IB nevében Domokos Géza írta alá. – Részlet a Kiáltványból: „Az RMDSz a romániai magyarság önrendelkezési jogának elvi alapján áll, mindazzal együtt, ami ebből természetszerűleg következik. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jogainak érvényesítését a szabad, demokratikus Románia területi épségének és szuverenitásának tiszteletben tartásával kívánja elérni. Ennek értelmében szükségesnek tartja: – A nemzetiségi képviselet biztosítását a törvényhozásban, az államigazgatásban, közösségünk választotta, ill. jelölte személyek által, akik nemzeti kisebbségünk bizalmát élvezik; – Anyanyelvű oktatási hálózat kiépítését az óvodától a tudományegyetemig, önálló szakfelügyelettel és irányítással; – A magyar nemzetiség saját művelődési és tudományos intézményeinek működését és létesítését. (…); – A közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban a magyar nyelv használatát szabályozó és biztosító törvényes intézkedések kidolgozását; – Nemzetiségügyi minisztérium létrehozását, valamint a szükséges nemzetiségi képviselet biztosítását az államigazgatás központi és helyi szerveiben; – Kollektív nemzetiségi jogaink alkotmányos szavatolását s ezek biztosítását törvényekben, a végrehajtási utasításokban és a gyakorlatban.” [Domokos1: 19–20.]
Az ideiglenes vezetőség: Domokos Géza (elnök), Tőkés László (tb. elnök), Verestóy Attila (titkár). Az IB tagjai: Cs. Gyímesi Éva, Kántor Lajos, Balogh Edgár, Sylvester Lajos, Király Károly, Demény Lajos, Horváth Andor, Lányi Szabolcs, Sütő András, Kányádi Sándor, Toró Tibor. – A Központi Iroda munkatársai: Domokos, Demény, Lányi, Horváth Andor (szóvivő), Tüdős István (a titkárság vezetője). – Sajtóiroda: Boros Zoltán, Mag Péter, Székely László, Bodor András. – Szakbizottságok: kulturális (Gálfalvi Zsolt, Szász Dorián, Makár Júlia); jogi munkaközösség (Lőrincz László, Szepessy Tibor); ifjúsági munkacsoport (Adorján Dezső, Győrffy György, Halász Ádám, Niculescu Tóni). 1990. január 12.
Bukarestben, Temesvárott, Brassóban, Nagyszebenben, Kolozsvárott, Aradon stb. megemlékeztek a decemberi áldozatokról. A fővárosban a rendszerváltás gyorsítását kérő tömeg tüntetni kezdett, s mivel szerintük a Megmentési Front „átmentési”-nek bizonyult, azt követelték: a tűzparancsot kiadókat, valamint a kommunista rendszer bűnöseit vonják felelősségre; állítsák vissza a halálbüntetést (→ 1990.01.01) és azonnal tiltsák be a kommunista pártot, vagyonát osszák szét az új pártok között; a mielőbbi választásokat az ENSz ellenőrizze. A térre hívták az új vezetőket (pl. Roman, Caramitru, G. V. Voiculescu), akik természetesen nem tudtak szót érteni a tömeggel. Iliescu is megjelent, majd az épületbe invitálták a tüntetők néhány képviselőjét. A tömeg sürgetése közben három törvényrendeletet fogadtak el (az RKP betiltásáról; népszavazás kiírása a halálbüntetés ügyében; orsz. panaszbizottság fölállításáról). (→ 1990.01.17, 1990.01.28, 1990.02.18, 1990.06.13) 1992. december 12.
A ro. katonai ügyészség az 1989. dec. eseményekről szóló jelentése szerint 1104-en haltak meg, a sebesültek száma 3321 volt. Bukarestben 564, Temesvárott 93 személy vesztette életét. A Mugurel Florescu vezérőrnagy-főügyész szerint is szerény eredmény, hogy a gyilkosságok elkövetőivel foglalkozó 2912 dossziéból csak 1694-ben hoztak ítéletet. [MH, dec. 12.] 1993. február 12.
Mihai Ghenuş katonai ügyész a kolozsvári áldozatok (→ 1989.12.21) hozzátartozóival találkozott és elmagyarázta, hogy Ioachim Moga, volt elsőtitkárt és Iulian Topliceanu, volt katonai parancsnokot 1992 decemberében fölmentették, mondván, hogy a katonaság parancsra cselekedett, amikor a tömegbe lőtt. Látszólag tehát senki sem bűnös a 26 halottért és 63 sebesültért. [Szabadság, febr. 16.] 1993. december 23.
Bárányi Ferenc nem mondhatta el Temesvárra emlékező beszédét a parlamentben, ezért az újságban tette közzé. Tőkés László bátorságának példázatán kívül szándékában állt fölolvasni a 119 temesvári áldozat nevét is. [RMSz, dec. 23.] (→ 1989.12.18) 1994. december 5.
Iliescu elnök tiltakozása ellenére a Ziua az 1989. decemberi eseményekkel kapcsolatos titkos dokumentumokat tett közzé. Iliescuék 60 ezer halottra számítottak, ezért röppentette föl ezt a számot a forradalom idején Silviu Brucan. Gh. Goran, a bukaresti Securitate volt vezetője elmondta, hogy dec. 20-án, Ceauşescu személyes védelmére, a Hezbollah 5 tagja érkezett a fővárosba. Goran hangsúlyozta, hogy a Securitate megsemmisíthette volna a forradalmárok legfőbb „fegyverét”, a tévé székházának antennáját. A katonai irányítást átvevő Nicolae Militaru tábornok dec. 22-én a tévében felhívást tett közzé: „Állítsátok le a vérengzést!” – ez volt a jelszó az öldöklés elkezdésére. Érthetetlennek tűnik, hogy az RKP KB székházát nem érte találat, holott ott volt a „nagyvezérkar”. [MH, dec. 5.] 1994. december 21.
Iliescu elnök rádió- és televízióüzenettel fordult az ország népéhez. 1989-ben forradalom volt, nem államcsíny vagy összeesküvés – jelentette ki. Visszautasította az autonómia-formák kialakításának gondolatát, az „etnikai elszigetelődést”, mert azok „sértik a ro. állam egységes alapon történő megszervezését és működését”. [RMSz, dec. 23.] (→ 1989.12.21)
A külügyi szóvivő rágalomnak minősítette azt a hírt, hogy a SRI meg akarja öletni Eva Maria Barkit. A bécsi ügyvédnőt persona non gratának minősítették az országban, a „ro. törvényekbe ütköző tevékenysége miatt”. [Népszabadság, dec. 22.] (→ 1995.01.13)
Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában emlékeztek 1989 decemberére. A CD és a Pro Europa Liga szervezte ünnepségen Zonda Attila ro. és m. ny. emlékbeszédet mondott. Az ünnepség végén megkoszorúzták a város hat mártírjának – Bodoni Sándor, Hegyi Lajos, Adrian Hidoş, Ilie Muntean, Pajka Károly, Tamás Ernő – emlékművét. [Táj., dec. 22.] 1998. január 7.
Az államügyészség gyilkossággal és gyilkossági kísérlettel vádolja V. A. Stănculescu és M. Chiţac tábornokokat, a temesvári felkelés (→ 1989.12.17) vérbefojtásával kapcsolatban, melynek 72 halálos áldozata és 253 sebesültje volt. Stănculescu 1989. dec. 20-án visszatért Bukarestbe és nagy szerepe volt abban, hogy a hadsereg a felkelők oldalára állt. (Stănculescu, utóbb, miniszteri rangot kapott.) [Szabadság, jan. 7.]
Frunda György a Curierul Naţionalnak nyilatkozva leszögezte, hogy önálló m. egyetem nélkül a politikai helyzettől függne a tagozatok sorsa, amelyek alárendelt helyzetbe kerülhetnek vagy megszűnhetnek. [Háromszék, jan. 7.]2004. március 23.
Az év elejétől mintegy 300 ezer (ált. feketemunkára utazó) ro. állampolgárt térítettek vissza a határtól: a kiutazásra jelentkezőknek vagy nem volt menettérti jegyük, biztosításuk vagy nem tudták felmutatni az utazás feltételeként megszabott 500 eurót. [Szabadság, márc. 23.] (→ 2004.02.25)
Perújrafelvételt kezdeményeztek V. A. Stănculescu és Mihai Chiţac perében, akiket a temesvári forradalom vérbefojtása miatt ítéltek el korábban. Temesvárott (1989. dec. 17–20. között) 72 embert lőttek le és 253-an sebesültek meg. [Szabadság, márc. 23.]
Közbirtokossági tanulmányi ösztöndíj létesítését javasolta Mátéffy Győző a csíkszeredai közbirtokosság elnöke, aki ajánlotta, hogy a módszert tegyék általánossá a Székelyföldön. [RMSz, márc. 23.]
Szatmárnémetiben tartották a Szatmári Róm. Kat. Egyházmegye alapításának 200. évfordulójának ünnepségeit. Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György érsek m., ro. és német nyelven celebrálta. [SzFÚ, márc. 24.]
lapozás: 1-9