ide kell egy név
Az RMDSz tizenöt éve a sajtó tükrében
találatszám: 570 találat
lapozás: 1-20 | 21-40 ... 561-570
Névmutató:
Markó Béla
1990. február 18.
A változások ütemével elégedetlen bukaresti tüntetők – mivel napok óta tartó tüntetéseik hatástalannak bizonyultak – Iliescu-ellenes jelszavakat skandálva betörtek a kormány épületébe, összecsaptak a rendőrséggel. (→ 1990.01.12, 1990.01.28)
Vezetőség-választásokat tartottak az RMDSz megyei szervezetei. Kolozs megyében Balázs Sándor, Maros megyében Markó Béla lett a megyei elnök.
Sepsiszentgyörgyön, kétnapos, kongresszus-előkészítő megbeszélés nyomán, 21 ifjúsági szervezet részvételével megalakult a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISzSz). Szándéknyilatkozatukat a Háromszék febr. 20-án közölte. (→ 1990.03.17)
Zágonban, az újjáalakult Mikes Kelemen Művelődési Egyesület (MKME) szervezésében, megkezdődtek a Mikes-év rendezvényei. 1990. február 24.
Sepsiszentgyörgyön megkezdődött az RMDSz 3. küldöttgyűlése. A kétnapos rendezvényen tk. megvitatták a választási törvénytervezetet és kijelölték a kongresszust előkészítő bizottságot. Bejelentették, hogy az RMDSz-be közel 600 ezer tag iratkozott be. Megállapították, hogy Romániában erősödnek az egypártszerű reflexek. Aggasztónak tartották a rendkívüli módon aktivizálódó sovén és nacionalista tendenciákat, amelyek nyomást gyakorolnak a hatalomra, hogy levegye napirendről a kisebbségi kérdéseket. – Az RMKgP részéről Éltes Zoltán kért szót; a FMP-t Kocsis Sándor, a MISzSz-t Csutak István képviselte (felszólalásában erélyesebb politikai fellépést követelt). – Megválasztották az RMDSz Orsz. Ideiglenes Bizottságát (OIB). Markó Béla, az ideiglenes vezetőséget jelölő bizottság megbízásából javasolta: Tőkés Lászlót válasszák meg az RMDSz tb. elnökévé. A javaslatra felcsattant a taps, mely helyettesítette a szavazást. – A választás eredménye: elnök: Domokos Géza; aleln.: Balázs Sándor, Borbély Zsolt Attila, Folticska Ferenc, Formanek Ferenc, Verestóy Attila. A bukaresti titkárság tagjai: Ágoston Hugó, Bitay Ödön, Czédly József. Elnökségi tagok: Antal István, Béres András, Nagy Béla, Sylvester Lajos, Zólya László. Intézőbiz. tagok: Bodó Barna, Csávossy György, Hosszú Zoltán, Jakab Elek, Lányi Szabolcs, Madaras Lázár, Szilágyi Zsolt, Takács Csaba, Vida Gyula, Zonda Attila, Zöld Péter. [Háromszék, febr. 27.; RMSz, febr. 27.; Szabadság, márc. 1.]
Marosvásárhelyen értekezletet tartott a RMOGySz. Megválasztották a vezetőséget, eln.: Dienes Sándor, orsz. titkár: Kerek István. (→ 1990.02.03)
Litvániában az ellenzéki Sajudis mozgalom nyerte a választásokat. A köztársaság elnöke Vytautas Landsbergis lett. (→ 1990.03.11, 1992.11.08)1990. április 21.
Nagyváradon megkezdődött az RMDSz első kongresszusa. (Jelszava: „Egységben a jövő!”) A kétnapos nagygyűlésen 350 küldött vett részt. A szövetség megválasztott vezetői: Domokos Géza, elnök; Szőcs Géza, főtitkár. Tb. eln.: Tőkés László. Az elnökség tagjai: Béres András, Bodó Barna, Cs. Gyímesi Éva, Csutak István, Erőss Péter, Formanek Ferenc, Király István, Kántor Lajos, Kolumbán Gábor, Markó Béla, Nagy Béla, Sylvester Lajos, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Verestóy Attila, Vida Gyula, Zonda Attila.
A kongresszus határozata felhívással fordult a CPUN-hez, vizsgálja ki a kisebbségi kérdés terén megjelent feszültségeket és foglaljon állást az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok biztosítása érdekében. A felhívás elítélte a VR akcióit és közölte, hogy fönntartja igényét a teljes körű m. ny. oktatásra.
Négynapos vita után Bukarestben véget ért a Romániai Írószövetség (RISz) közgyűlése. Az új elnök: Mircea Dinescu, alelnök: Ştefan Bănulescu. Az igazgatótanácsban helyet kapott Gálfalvi Zsolt és Balogh József. 1990. május 20.
A parlamenti és elnökválasztások napja. A 17,200.722 választásra jogosult állampolgár közül 14,826.616 (86,2%) jelent meg az urnáknál. Az érvénytelen szavazatok száma: 1,106.713 (7,5%). – A választás végeredménye: államelnök Ion Iliescu (a szavazatok 85%-ával).
A parlamenti helyek megoszlása: FSN (képviselők száma: 263, szenátorok száma: 92); RMDSz (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 12); PNL (képviselők száma: 29, szenátorok száma: 9); MER (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); PNTCD (képviselők száma: 12, szenátorok száma: 1); AUR (képviselők száma: 9, szenátorok száma: 2). További 6 párt szerzett 10 mandátumnál kevesebbet. Függetlenként 10 képviselő jutott be, 9 nemzeti kisebbség hivatalból szerzett 1-1 helyet. – Összesen 524 mandátum (405 képviselő + 119 szenátor). (→ 1990.05.30)
Az RMDSz képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint. w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi János; Bihar: Csapó I. József, Nagy Béla, Szilágyi Zsolt; Brassó: Madaras Lázár; Fehér: Brendus Gyula; Hargita: Borbély Ernő, Borsos Géza, Csutak István, Incze Béla, Nagy Benedek; Hunyad: Takács Csaba; Kolozs: Eckstein-Kovács Péter, Pillich László, Podhradszky László; Kovászna: Bajcsi Ákos, Domokos Géza, Márton Árpád; Máramaros: Zonda Attila; Maros: Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László; Szatmár: András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Demény Lajos; Brassó: Fazekas Miklós; Hargita: Hajdú Gábor, Verestóy Attila; Kolozs: Szőcs Géza; Kovászna: Király Károly, Kozsokár Gábor; Máramaros: Csiha Tamás; Maros: Markó Béla; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Tóth József.
Demény Lajos szerint a választások idején Ro.-ban mintegy 75 párt volt bejegyezve. [MN, 1993. jan. 30.]
„Az 1990. május 20-i választások nyomán létrejött parlament legfőbb feladata abban állt, hogy Alkotmányozó Gyűléssé minősülve, kidolgozza és elfogadja az ország alaptörvényét. A munka közel másfél évig tartott, a következő menetrend szerint: 1990. júl. 11. – a két ház közös ülésén kimondta: az Alkotmányozó Gyűlés megkezdte munkáját; 1991. febr. 13. – a szövegező bizottság bemutatta a téziseket vagyis alapelveket; 1991. jún. 19. – a tézisek elfogadása; 1991. szept. 10. – az alkotmányszöveg vitájának megkezdése; 1991. nov. 21. – az alkotmány megszavazása.” [Domokos 2: 247–248.; ezután következett az alkotmányról szóló népszavazás, ]911208.] 1991. január 29.
A parlamentben két ro. szenátor interpellált Kincses Előd és Tőkés László ellen, melyekre Markó Béla szenátor válaszolt. [RMSz, jan. 29.; Népújság, jan. 30.] 1991. március 15.
Szőcs Géza szenátor, parlamenti beszédében tisztázta, hogy mit ünnepel a magyarság Márc. 15-én. Hangsúlyozta, hogy a „tét nem Erdély hovatartozása, hanem Románia hovatartozása” – ezzel utalva az európai elvárásokra.
Erdély m. népe szerényen ünnepelhette meg Márc. 15-ét. Marosvásárhelyen a prefektus minden rendezvényt betiltott márc. 15–22. között, ezért az ünnepséget a Vártemplomban tartották, ahol Markó Béla mondott beszédet. Aradon, Kolozsvárott és Nagyváradon koszorúztak, Szatmárnémetiben a templomokban volt megemlékezés. Az évfordulón nem voltak incidensek. 1991. június 4.
Az RMSz interjút közölt Markó Bélával, aki nem rég érkezett vissza az AEÁ-ból, ahol emigrációs körök, egyletek, alapítványok vendége volt. 16 előadást tartott az erdélyi m. kultúra sajátos helyzetéről.
Brüsszelben közös közleményt adtak ki az EGK és Ro. kereskedelmi és gazdasági együttműködésének első, vegyesbizottsági tárgyalásáról. Eugen Dijmărescu állammin. elmondta, hogy Ro. súlyos gazdasági helyzetben van, az infláció 6 hónap alatt 228%-ot ért el. [RMSz, jún. 4.] 1991. június 18.
A képviselőházban, a SRI-ről szóló törvény tervezetének vitáján Podhradszky László amiatt tiltakozott, hogy az államtitok fogalmát még mindig a diktatúra idejében megfogalmazott törvény rendezi, amely kimondja, hogy a statisztikai és gazdasági számadatok is annak számítanak. Áthidaló megoldásként azt iktatták be a tervezetbe, hogy az államtitok fogalmát új törvény fogja meghatározni.
Bukarestben rohamsisakos, pajzsos rendőrök gumibottal támadtak az Egyetem térre vonuló kormányellenes tüntetőkre.
A szenátusban Markó Béla interpellált az ellen, hogy Maros megyében 9 m. osztállyal kevesebbet kívánnak indítani, mint egy évvel korábban. A m. tagozatos gimnáziumokban csak 37% folytathatja az általános iskolát, míg a ro. tanulók 57%-ának van lehetősége továbbtanulni. 1991. július 9.
A párizsi Le Monde a romániai antiszemitizmusról cikkezett. [RMSz, júl. 11.]
Kincses Előd újabb memorandumot intézett Iliescu államfőhöz és Petre Romanhoz, visszatérve az 1990-es marosvásárhelyi eseményekhez és az ellene indított vizsgálathoz. [RMSz, júl. 9.] – A másnapi újságban Borbély László megyei elnök reagált Kincses levelére. A megyei RMDSz 53 oldalas angol ny. dokumentációt küldött az európai fórumokhoz Kincses ártatlanságáról, Markó Béla szenátor pedig a főügyésznél interpellált, de kitérő választ kapott. A lap közölte Verestóy Attila interpellációját is. [RMSz, júl. 10.] 1991. október 3.
Az RMDSz küldöttsége (Domokos Géza, Szőcs Géza, Tokay György, Csapó I. József) Bukarestben Th. Stolojannal tárgyalt a kormányalakításról. Az RMDSz igényli a nemzetiségi minisztériumot és jogot formál a min. posztra, ezenkívül a tanügyi, művelődési és igazságügyi tárcákban gondol egy-egy államtitkári posztra. Stolojan (a választásokig hátralevő időben) nem tartotta célszerűnek a nemzetiségi min. létrehozását. [RMSz, okt. 5.]
A Szabadság hírt adott a Romániai Magyar Írók PEN Klubja üléséről. A Bécsben megalakult Klub (→ 1990.10.15) tagjai 1991. szept. 25-én a Korunk szerkesztőségében üléseztek. Új tagok fölvételéről döntöttek és megválasztották a vezetőséget (tb. eln.: Sütő András, eln.: Gálfalvi Zsolt, titkár: Markó Béla).
Tőkés László és Tempfli József közös levéllel fordult a Bihar megyei gyülekezetek népéhez, annak kapcsán, hogy az RMDSz megyei szervezetében súlyos bizalmi válság mutatkozott. (Nagy Béla megyei elnök szept. 14-én lemondott és nyílt levelet tett közzé a sajtóban.) Hangoztatták: mindenkit kérnek, személyes részvételükkel járuljanak hozzá a gondok megoldásához; szükség van az egységre, nincs helye a haragnak és az indulatnak. (BN, okt. 3.) (→ 1991.10.19)1991. október 17.
A parlament két házának együttes ülésén felolvasták a Hargita és Kovászna megyéből „elűzött” románok meghallgatásával megbízott parlamenti bizottság jelentését. Az RMDSz kérte, hogy halasszák el a csak aznap reggel kiosztott 173 oldalas jelentés megvitatását, de – a nyilvánvaló manipulációs okok miatt – az indítványt elvetették, a jelentést a tévé és a rádió is közvetítette. Az ún. Har–Kov-jelentés elüldözötteknek tüntette fel a kényszerkihelyezéssel Székelyföldre kihelyezett tanárokat, akik 1989 után visszatértek a szülőföldjükre. A m. és ro. iskolák szétválasztását szintén elítélte a jelentés. Az ülés megkezdésekor Tokay György kért szót, bejelentve, hogy a Har–Kov-jelentés ismertetése révén a tévé nézői a m. kisebbség „ellen irányuló, előre megfontolt szándékú és felelőtlen támadásnak” lehetnek tanúi. Az RMDSz parlamenti frakciója tiltakozásul kivonult az ülésről, mert a jelentés „az egész magyar nemzeti kisebbség kollektív bűnösségét fogalmazza meg”. A jelentés az üldözés egyik fő bizonyítékának tekintette azt, hogy a Székelyföldön 1989 decemberében megöltek 4 románt, figyelmen kívül hagyva, hogy ezeket a személyeket nem románságukért lincselték meg, hanem azért, mert a Ceauşescu-rezsim kíméletlen rendőrei voltak. A jelentéstevők elhallgatták, hogy a két székely megyében m. rendőrökkel is végzett a népharag, ugyanakkor azt sem említették, hogy rendőr-áldozatok színromán helységekben is voltak. (→ 1991.10.24) – A jelentést brosúra formájában országos szinten terjesztették. (→ 1992.02.12)
A szenátus elfogadta a SRI működéséről szóló törvény tervezetét. A tervezet jellegéről Markó Béla beszélt az RMSz riporterének. [RMSz, okt. 17.] 1991. december 24.
Az RMDSz szenátusi frakciója fölmentette frakcióelnöki tisztségéből Szőcs Gézát és a helyébe Markó Bélát (helyettesnek pedig Szabó Károlyt) választotta meg. Hajdú Gábor kijelentette, hogy a személycserének nincs köze Kapcza Imre vádaskodásaihoz (→ 1991.10.22). [HN, dec. 24.] 1992. augusztus 17.
Adrian Năstase levelet intézett Jeszenszky Gézához, kifogásolva azt, hogy az aug. 19–21. között megrendezendő Magyarok Világkongresszusa, különösképpen a folytatásaként tartandó Erdélyi Világkonferencia az erdélyi kérdés megoldásáról is tanácskozik és megtárgyalásra indítványozzák az „erdélyi magyar önrendelkezési nyilatkozatot”. A tervezett rendezvények negatív következményekkel járhatnak a kétoldalú kapcsolatok légkörére – hangoztatta a ro. külügymin. –, mert a meghirdetett témák revizionista tételeket visszhangoznak. [RMSz, aug. 19.] (→ 1992.08.21)
A világkongresszussal kapcsán több politikai tényező is (VR, PRM, FSN) felszította a magyarellenesség vádját, noha Domokos Géza már aug. 14-i sajtóértekezletén kijelentette, hogy az RMDSz nem tagja az MVSz-nek. Tőkés László és Szőcs Géza nem az RMDSz képviseletében vesznek részt a budapesti találkozón. [Népszabadság, aug. 17.]
Keszthelyen – az MVSz, a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság és a M. Írószöv. rendezésében – megnyitották a Magyar Írók Első Világtalálkozóját. A kétnapos rendezvényen az erdélyi irodalom képviselői (Szilágyi István, Gálfalvi Zsolt, Egyed Emese, Markó Béla, Gálfalvi György és Lászlóffy Csaba) is felszólaltak. [RMSz, aug. 27.]1992. szeptember 27.
Parlamenti és elnökválasztás. A 16,380.663 választásra jogosult állampolgárból 12,496.430 fő voksolt. A 6 elnökjelölt által elért százalékos eredmények: Ion Iliescu (47,34%); Emil Constantinescu (31,24); Gh. Funar (10,88); Caius Traian Dragomir (4,75); Ioan Mânzatu (3,05); Mircea Druc (2,75). [Ştefănescu: 473.]
A parlamenti helyeknél a bejutási küszöb 3% volt. Párt (Képv.ház/Mandátum; Szenátus/Mandátum): FDSN (27,72%/117; 28,29%/49); CD (20,01%/82;20,16%/34); FSN (10,18%/43;10,39%/18); PUNR (7,72%/30; 8,12%/14); RMDSz (7,46%/27; 7,58%/12); PRM (3,90%/16; 3,85%/5); PSM (3,04%/12; 3,19%/5);PDAR (–/–; 3,31%/5).
Az RMDSz képviselőjelöltjeire 1990 májusában 983.890-en szavaztak, most 172.600-zal kevesebben (811.290); a szenátoroknál: 1990: 1,094.353 (1992: 262.884-gyel kevesebb = 831.469). [Szabadság, okt. 9.]
Az RMDSz megválasztott képviselőinek és szenátorainak listája, megyék szerint: w Képviselők: Arad: Tokay György; Beszterce-Naszód: Szilágyi Zoltán; Bihar: Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin; Brassó: Madaras Lázár; Hargita: Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István; Hunyad: Takács Csaba (a helyét Fekete Zsolt vette át; ]940912); Kolozs: Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő; Kovászna: Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos; Máramaros: Mazalik József; Maros: Borbély László, Kerekes Károly, Elek Mátyás Barna, Németh János; Szatmár: Varga Attila, Pécsi Ferenc; Szilágy: Vida Gyula; Temes: Bárányi Ferenc. w Szenátorok: Arad: Hosszú Zoltán; Bihar: Csapó I. József; Fehér: Incze Tibor; Hargita: Verestóy Attila, Hajdú Gábor; Kolozs: Buchwald Péter; Kovászna: Kozsokár Gábor, Magyari Lajos; Maros: Markó Béla, Frunda György; Szatmár: Szabó Károly; Szilágy: Seres Dénes. 1992. december 23.
Domokos Géza elmondta, hogy visszavonul és szeretné, ha Markó Béla venné át a helyét. A Kolozsvári Nyilatkozat ügyében úgy vélekedett, hogy világosabban kell érvelni a közösségi jogok mellett. A platformosodást helyesnek tartja, de szerinte az EMK az egység megbontására törekszik és ez aggasztja. [BL, dec. 23.] 1993. január 14.
Szőcs Géza véleménye: „Az RMDSz vezetősége, programja, alapszabálya olyan, mint a romániai m. közösség. Vagyis: szándékaiban jót akar, viszont felkészültsége, ereje, lehetőségei szempontjából a több mint négy évtizedes agymosás, kivérzés meghozta sajnos a maga rettenetes eredményét.” – Markó Béla szerint olyan személyiségek kellenek a szövetség élére, akik a különböző áramlatokat, elképzeléseket össze tudják egyeztetni. [Népszabadság, jan. 15.]1993. január 15.
Brassóban megkezdődött az RMDSz 3. kongresszusa. 327 szavazattal bíró küldött közül 209-en a megyei és területi szervezeteket képviselték, 104-en a pártokat és egyesületeket, ehhez járult az elnökség 14 tagja. – Az első nap legnagyobb része a vendégek üdvözlő beszédeivel telt el; a 2. napon elfogadták a szervezeti szabályzatot és a programot, a 3. napon volt a tisztújítás. – Vita után elfogadták önmeghatározásképpen a „romániai magyar nemzeti kisebbség” kifejezést. Az önrendelkezéssel kapcsolatos meghatározás: „a helyi és regionális önigazgatást, a személyi és kulturális autonómiát tekintjük irányadónak és követendőnek. A személyi autonómia kiterjed (…) a kultúra egészére, az anyanyelv használatára, a vallásra, az oktatásra, a társadalmi szerveződésre és az információ-áramlásra.” – Az RMDSz a romániai magyarság különböző autonóm területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és helyhatósági szinten ellátja a romániai magyarság közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszerveződés különböző formáit. A testület elismeri a demokratikus platformok szabad szerveződését. Mint a m. nemzet szerves része, célja szabadon ápolni kapcsolatait az anyanemzettel. – A kongresszus leszavazta azt a fölvetést, hogy az RMDSz az MVSz tagszervezetévé váljon (az alapvető kifogás: ez esetben az RMDSz-nek alá kell vetnie magát a testületi határozatoknak). Szövetségi elnökké Markó Bélát választották, Tőkés László ismét tb. elnök lett. – Gabriel Andreescu szerint Markó megválasztásában a „Demokrata Konvenció [CD] vezetőinek határozott közbelépése” is közrejátszott [Háromszék, 1995. márc. 23.]. 1993. január 20.
Markó Béla nem mérséklődést vagy radikalizálódást ígért, hanem világosabb programot, és ehhez fontos lépést jelentett a Kolozsvári Nyilatkozat (→ 1992.10.25). [Népújság, jan. 20.] 1993. január 26.
Markó Béla levélben megköszönte Iliescu elnök gratulációit, de hangsúlyozta: aggodalommal tölti el, hogy a „feszültséget gerjesztő sovén-szélsőséges megnyilvánulásokat tolerálják és súlyosan megsértve a m. lakosság jogait és méltóságát, visszaéléseket követnek el a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, a tanügyben és az anyanyelv-használatot illetően.” [Népújság, jan. 26.]
Teodor Meleşcanu fogadta az RMDSz küldöttségét, hogy a szakértői tárgyalások előtt a ro.–m. alapszerződés tervezetéről konzultáljanak. Lényegi egyezség nem született, de a gesztust pozitívan kell értékelni – vélekedett Markó Béla. [MN, jan. 27.]
A kivégzett diktátor születésnapján sokan fölkeresték Ceauşescu sírját. 1993. január 27.
Borbély Imre úgy értékelte, hogy Markó Bélát, a frissen megválasztott szövetségi elnököt, minden erdélyi m. politikai irányzat elfogadja, tehát esély mutatkozik a konszenzusra, a különböző nézetek egyeztetésére. [PH, jan. 27.]