ide kell egy név
Az RMDSz tizenöt éve a sajtó tükrében
találatszám: 22 találat
lapozás: 1-20 | 21-22
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 1989. március 5.
A Kossuth rádió Vasárnapi Újság c. műsorában felolvasták az erdélyi róm. kat. egyházmegye 20 papjának Jakab Antal püspökhöz címzett levelét, amelyben a hívek sérelmeit, az orvoslásra váró problémákat taglalták. Elsősorban a vallásgyakorlás akadályozásáról tettek említést (nem építenek templomokat, nem nyomtatnak bibliát), de a kisebbségi sérelmek is helyet kaptak: az egyetemet végzetteket elhelyezik szülőföldjükről, folyamatosan csökken az anyanyelvű oktatás tere stb. [RMSz, 1994. márc. 5.] 1989. augusztus 31.
Moldova SzSzK parlamentje hivatalos nyelvnek nyilvánította a románt és elhatározta a visszatérést a latin betűs írásmódra. (→ 1991.08.31) 1989. szeptember 21.
Papp László nagyváradi ref. püspök azt kérte a temesvári municípiumi bíróságtól, hogy rendelje el Tőkés László segédlelkész kilakoltatását. (→ 1989.11.20) 1989. november 20.
A Tőkés László elleni kilakoltatási perben Kincses Előd, marosvásárhelyi ügyvéd vette át a vádlott védelmét. 1989. november 25.
Az RKP 14. kongresszusán ismét Nicolae Ceauşescut választották meg a párt főtitkárává. 1989. november 28.
Tőkés László perében (→ 1989.11.20) újabb tárgyalás volt Temesvárott. Kincses Előd figyelmeztette Tőkést: „ha a fellebbezést elutasítják és sor kerül a végrehajtásra, ne álljon ellen. Ti. a végrehajtás akadályoztatása bűncselekmény és elkövetése esetén letartóztatják. (…) Románia és Európa szerencséjére Tőkés László nem fogadta meg ezt az ügyvédi tanácsomat. (…) Az ő és hívei ellenállása volt az a szikra, amelyik lángra lobbantotta a győztes forradalmat.” [Kincses 1: 8, 11.] 1989. november 29.
Budapesten létrehozták az Erdélyi Szövetséget, az egyetemes magyarság nemzetpol. és kult. érdekvédelmi szervezeteként. [RMSz, 1998. nov. 30.] 1989. december 16.
Temesvárott Tőkés László hívei – és a város más vallású lakói – a parókia elé vonultak és azért tüntettek, hogy ne lakoltassák ki a papjukat. A sokat nélkülöző lakosság hősként ünnepelte a hatalommal szembeszálló Tőkést, a szimpátia-tüntetés gyorsan átterjedt a környező utcákra és terekre, majd az egész városra. A Megyei Pártbizottság épülete előtt vízágyúval, könnygázzal, gumibotos rendőrökkel fogadták a tüntetőket, akik „Dreptate! Libertate!” „Români, veniţi cu noi!” [Igazság! Szabadság! Gyertek velünk, románok!] jelszavakat kiáltoztak. A kommunista sajtó ezt így tálalta: „December 16-án és 17-én, egy törvényes bírósági végzés végrehajtásának megakadályozása ürügyén huligán elemek néhány csoportja számos tüntetést és incidenst szervezett…” [Vörös Zászló, 1989. dec. 21.] – A szétkergetett tömeg tk. betörte a könyvesbolt kirakatait, utcára szórta a Ceauşescu-könyveket és brosúrákat. Több tíz embert letartóztattak. – A hatalom felmérte: veszélyben van, ezért a „hagyományos módon” üzent a népnek: este a csapokból ismét melegvíz folyt és a tömbházakban – a máskor csak langyos fűtőtestek – teljes kapacitással ontották a meleget. [Ştefănescu: 9.] – Éjjel Tőkés Lászlót és családját kilakoltatták, katonai terepjáróba ültették, a bútorokat teherautóra rakták és erős kísérettel egy szilágysági falucskába, Szilágymenyőbe költöztették.1989. december 17.
Temesvárott tovább folytak a tüntetések, a tömeg Ceauşescu távozását követelte. A karhatalmi egységek egyre brutálisabban léptek föl. Délután Ceauşescu tábornokokból (Ştefan Guşă, Victor Atanasie Stănculescu, Mihai Chiţac, Florea Cornescu) és magas rangú párttisztviselőkből álló bizottságot küldött repülőgépen a városba, hogy biztosítsák a rend helyreállítását. A bizottságot Ion Coman KB-titkár vezette. – Bukarestben (16,30-kor) a diktátor összehívta az RKP KB VB rendkívüli ülését, majd telekonferenciát tartott: Temesvár területére érvényes tűzparancsot adott ki. A városban elszabadult a pokol: több halálos áldozat és számtalan letartóztatás árán, vérbe fojtották a tüntetést. [Ştefănescu: 9–12.] – A román hatóságok lezárták a magyar határt. – Budapesten, a Hősök terén több ezren tüntettek Tőkés László mellett. 1989. december 18.
Temesvárott hangszórós autók járták a várost és kihirdették a szükségállapotot: tilos a gyülekezés, a rendzavarás. A belvárosban karhatalmi csapatok járőröztek, fegyveres csapatok védték a párt és az államhatalmi szervek székházát. Egy fiatalokból álló csoport a katedrális lépcsőjén gyertyát gyújtott az előző napi áldozatok emlékére – a karhatalom sortűzzel válaszolt. – Nicolae Ceauşescu hivatalos látogatásra utazott Iránba. A diktátor felesége Bukarestben maradt és parancsot adott, hogy Temesvárott ne adják ki a halottakat a hozzátartozóknak. A Securitate által ellenőrzött kórházak nem közölhettek adatokat, de utólag kiderült az áldozatok száma: 58 halott és 240 sebesült. Éjjel 40 holttestet Bukarestbe szállítottak és a központi krematóriumban elhamvasztottak. [Ştefănescu: 12–13.] – A temesvári áldozatok végleges száma: 119 (→ 1993.12.23). 1989. december 19.
Temesvárott leálltak a gyárak, a tüntetők ismét a központba vonultak: a foglyok szabadon engedését, a sebesültek és a halottak kiadását követelték. Forradalmi hangulat uralta a belvárost, a templom lépcsőjéről alkalmi szónokok mondtak beszédet. A több ezres tömeg nem széledt szét, hanem jelszavakat skandálva („Azi în Timişoara, mîine-n toată ţara!” = Ma Temesvárott, holnap az egész országban!) egész nap a téren maradt („Nu plecăm acasă, morţii nu ne lasă!” = Nem megyünk haza, a halottaink nem engednek!). A pártszékházban fogadták a tüntetők küldöttségét, akik már a diktátor menesztését és a kormány lemondását is kérték. A bukaresti bizottság mindent elutasított. [Ştefănescu: 13–14.]1989. december 20.
Olténiából, több vasúti szerelvénnyel, a munkásgárda egyenruháiba bújtatott, fustélyos embereket hoztak a városba, akik a téren elmondták: őket az országot elfoglalni akaró magyarok és a huligán elemek megfékezésére küldték Temesvárra, de meggyőződtek róla, hogy hazugsággal állnak szemben. – N. Ceauşescu, befejezve iráni látogatását, repülőn Bukarestbe érkezett és azonnal elrendelte a szükségállapotot Temes megye egész területére. Este a tévében beszédet mondott, amelyben külföldi bujtogatókat emlegetett, akiknek a rend destabilizálása a céljuk. Elítélte a rendbontókat és az ország biztonságát fenyegető erőket. Szerinte a hadsereg a kötelességét teljesítette, amikor megvédte a szocializmus vívmányait. [Ştefănescu: 13–14.]1989. december 21.
Az utasításnak eleget téve a nagyvárosok üzemeiben munkásgyűléseket tartottak, ahol a haza és a párt iránti hűségről kellett tanúbizonyságot tenni, ugyanakkor el kellett ítélni a temesvári „huligán elemeket”. Több megyeközpont gyáraiban a munkásgyűlések zúgolódással, rendbontással végződtek. – A bukaresti Palota térre meghirdetett nagygyűlést élő adásban közvetítette a televízió. Ceauşescu a KB épületének erkélyéről beszédet intézett a tömeghez. A téren felrobbantott petárdák hatására pánik tört ki, az emberek menekülni kezdtek. Ceauşescu félbehagyta a beszédét és rövid hezitálás után visszatért az épületbe. A nagygyűlés rendszerellenes tüntetésbe váltott, a tömeg az Egyetem térre vonult („Noi suntem poporul, jos cu dictatorul!” = Mi vagyunk a nép, le a diktátorral!; „Timişoara-n sînge, Bucureştiul plînge!” = Temesvár vérben, Bukarest könnyekben). Délután harckocsik vonultak a belvárosba és a kulcsfontosságú intézmények elé. Éjfél után az állambiztonságiak és a katonák szétverték a barikádokat és a tüntetést. Több száz embert megbotoztak és a zsilavai fogházba szállítottak. – A megrémült Ceauşescut bemutató képsorokat a világ jelentős hírműsorai főhírként adták. [Ştefănescu: 15–19.]
A nagyobb erdélyi városokban, a kora délutáni órákban tüntetések kezdődtek. A hatalom a tömeg közé lövetett. Kolozsvárott több helyszínen (Astoria szálló, sörgyár, főtér) 26 áldozata volt a sortüzeknek (→ 1993.02.12), Brassóban pedig 64. Marosvásárhelyen 6 halottja és 132 sebesültje volt a megtorlásnak (→ 1994.12.21). [Király: 140.] 1989. december 22.
A gyászoló városokban, ahol halálos áldozata volt az előző napi megtorlásnak, a nép az utcákra tódult és gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére. Kolozsvárott kiszabadították a házi őrizetben tartott Doina Corneát, aki az ortodox templom lépcsőiről szólt a tömeghez. A katonaságot békés eszközökkel rávették arra, hogy a tüntetők oldalára álljon.
Bukarestben a diktátor házaspár a KB épületében töltötte az éjszakát. Reggel a gyárnegyedekből a munkások hatalmas tömege indult a központ felé. Fél tízkor az Egyetem tér az „Armata e cu noi!” [a hadsereg velünk van] jelszótól visszhangzott. Ceauşescu 10 előtt néhány perccel kihirdette az országos szükségállapotot. Ezt követően a KB épületében tartózkodó Vasile Milea, a hadsereg főparancsnoka főbe lőtte magát. A rádió, műsorát megszakítva közzétette a szükségállapot kihirdetését és bejelentette a „hazaáruló” Milea öngyilkosságát. – A Temesvárról visszajött V. A. Stănculescu tábornok a KB épületébe érkezett és átvette a hadsereg irányítását. – Ceauşescu a KB épülete előtt összegyűlt tömeggel próbált kommunikálni, eredménytelenül. A tömeg megrohamozta az épületet, a diktátor „agyonszervezett gépezete egyszerűen felmondta a szolgálatot és Ceauşescunak nem maradt más hátra, mint hogy az épület tetejéről helikopterre szállva húzza el a csíkot.” [Király: 161.] A helikopter 12 óra 6 perckor elhagyta a KB épületét, előbb Snagovra repült, majd onnan Târgovişte útiránnyal ismét magasba emelkedett. – Stănculescu visszavonta a tűzparancsot és visszarendelte a hadsereget a kaszárnyákba. – A helikopter vezetője, arra hivatkozva, hogy könnyű célpontot jelent még egy kézifegyver számára is, Titu közelében leszállt egy kukoricásba. A diktátor házaspár autóstoppal (!) menekült tovább, a târgoviştei növényvédő állomásig, ahonnan 15,30-kor két rendőrségi autó jött utánuk, letartóztatták őket és a város egyik kaszárnyájába vitték őket. (→ 1989.12.25) [Ştefănescu: 19–28.]
Bukarestben a tüntetők, élükön Mircea Dinescuval és Ion Caramitruval az RTV épületéhez vonultak, (könnyedén) elfoglalták a 4-es stúdiót és az ország népe tévén – szinte az eseményekkel egy időben – követhette, amint megalakult a Nemzeti Megmentési Front (NMF; Frontul Salvării Naţionale = FSN) és kezébe vette a hatalmat. A tévéközvetítés felvételeit utólag szakértők elemezték, a „szereplők és a rendezők” kilétét sokat kommentálták, de ez már nem változtat a lényegen: a Ceauşescu-rezsim megbukott.
A helikopter felszállása egyértelművé tette Ceauşescu vereségét, perceken belül „ádáz küzdelem kezdődött a KB székházában a hatalmi űr betöltéséért. (…) A KB minden emeletén legalább két kormányt alakítottak.”A Dăscălescu vagy Ilie Verdeţ-féle kormányok életét csak félórákban lehetne mérni. Végül is a „Ion Iliescu köré tömörült csoport Petre Romannal és Silviu Brucannal bizonyult életképesebbnek, mert hozzájuk csatlakozott a hadsereg Nicolae Militaru és Guşă tábornokkal az élen. Iliescu és csapata számára védettséget és mozgási lehetőséget biztosított a hadsereg, így elkezdhették tevékenységüket a televízió épületében.” – „A hatalomért való küzdelem hosszú időre eldőlt. Kompromisszum született a civilek és katonák között (…) a kiegyezés lényege az volt, hogy a katonák segédkeztek a hatalom megszerzésében, a hatalomra jutott civilek viszont átmentették és kimentették a katonákat az esetleges felelősségre vonás alól, a Ceauşescu-rezsim alatt elkövetett bűntetteikért és a forradalom alatt és után elkövetett atrocitásokért.” [Király: 167–168.] ● [Király Károly hitelt érdemlő meghatározása 1995-ből datálódik és minden szavát a gyakorlat igazolta. A hadsereg idejében átállt tábornokait rövidesen magas hivatalokba helyezték (Militaru hadügymin., Stănculescu nemzetgazdasági min. lett az új kormányban). – Az utólagos feltárások és interjúk sok érdekes részletet hoztak napvilágra. Pl. Bukarestben dec. 22-én du. 5 óra 20 perckor kezdődött el az a lövöldözés, amelynek célja a titokzatos „terrorista-hálózat” – a Securitate Ceauşescuhoz hű embereinek – megsemmisítése volt, s amelynek százak estek áldozatul. (EN, 1994. dec. 21.)]
A régi hatalom azonban nem adta fel a harcot. A titokzatos „terroristák” gyújtó lövedékekkel több épületet felgyújtottak, ezeket sikerült eloltani, a Központi Egyetemi Könyvtár kivételével. Napokon keresztül lövésektől visszhangzott a város: az RTV-t, a Rádió és a Honvédelmi Minisztérium épületét is támadták, de a legtöbb áldozata a két repülőtér (Băneasa és Otopeni) elleni támadásoknak volt. Mivel nem lehetett tudni, hogy ki az ellenség, olyan is előfordult, hogy a hadsereg katonái egymást lőtték agyon. A „tévében közvetített forradalom” néhány epizódját nem sikerült megfejteni, pl. egyesek tudni vélték, hogy a tévében bemondott szövegek a Ceauşescu-hű csapatoknak szóló titkos utasításokat tartalmaztak; utólag az is érthetetlennek tűnt, hogy miért a civil lakosságot kérték föl a tévé védelmére és nem a forradalom hívéül szegődött hadsereget (így a jóindulatú emberek tömege eleven pajzsként védte a Szabad Televíziót, rengeteg áldozatot hozva a szabadság oltárán). – Az áldozatok számát és kilétét sikerült megfejteni, de még hónapok után is azt követelte a nép, mondják meg, ki lőtt rájuk („Cine a tras în noi?”). Mivel a válasz késett, az új hatalom iránti bizalom megingott (→ 1990.01.12), a tisztázatlan kérdések halmaza évekig nyugtalanította a közvéleményt. ● [A rendszerváltás / fordulat / forradalom eseményei másfél évtizeddel az események után is foglalkoztatják a közvéleményt. A decemberi események minden évfordulóján az újságcikkek jó része tartalmazza azt a megállapítást, hogy még mindig nem sikerült kideríteni az igazságot. – Magyarázatokban, véleményekben nincs hiány: „Az ügyészség végre megértette, hogy 1989-ben államcsínyre került sor. A terrositák lényegében diverziós csoportok voltak, s azokat a magát legitimizálni akaró hatalom vetette be.” (RMSz, 1999. márc. 31.)]
Több városban a feldühödött tömeg megtámadta és feldúlta a milícia épületeit vagy az RKP irodáit; kiszabadították az előző nap letartóztatott tüntetőket. A népharag gyújtogatások és lincselések formájában is megnyilvánult. (→ 1990.01.13)
Bukaresti írók, az Írószövetség estére meghirdetett ülésén elfogadták Dumitru Radu Popescu lemondását és új, ideiglenes vezetőséget választottak: Mircea Dinescu, Octavian Paler, Ştefan Augustin Doinaş, George Macovescu, Domokos Géza. (→ 1990.04.21) Nyilatkozatban üdvözölték a forradalom győzelmét. 1989. december 23.
A diktatúrával való szembefordulás jeleként az újságok megváltozott címmel jelentek meg. A m. nyelvű hírlapok régi és új címe: Vörös Lobogó ] Jelen (Arad); Előre ] Romániai Magyar Szó (a továbbiakban: RMSz) (Bukarest); Hargita ] Hargita Népe (Csíkszereda); Igazság ] Szabadság (Kolozsvár); Vörös Zászló ] Népújság (Marosvásárhely); Bányavidéki Fáklya ] Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), Megyei Tükör ] Háromszék (Sepsiszentgyörgy); Szabad Szó ] Temesvári Új Szó (Temesvár). Csak januártól váltott címet a Fáklya ] Bihari Napló (Nagyvárad); több címváltozást ért meg a Szatmári Hírlap ] Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti). Nem váltott címet a Brassói Lapok. – Két olyan városban is megjelent egy-egy rövid életű m. hírlap, ahol rég megszűntek a helyi újságok: Kézdivásárhelyen (Székely Újság) és Székelyudvarhelyen (Szabadság).
A Scînteia is címet váltott, de a Scînteia poporului még a szocializmus mellett tett hitet, csak dec. 25-én váltottak Adevărul-ra.
Magyarország az elsők között ismerte el az új rendszert. Több magyar szervezet és intézmény segélyszállítmányokat indított Romániába. Egy hét alatt mintegy 450 tonna élelmiszer és gyógyszer érkezett.
Bukarestben és több erdélyi városban, különböző néven, magyar érdekvédelmi tömörülések kezdeményei alakultak (Temesvárott: Bánsági M. Demokrata Szövetség [eln.: Bodó Barna; tb. eln.: Tőkés László; ]910126]; Kolozs megyei és Kolozsvári M. Demokrata Tanács; Nagyváradon a M. Demokratikus Tanács városi szervezete, Marosvásárhelyen Ideiglenes Intéző Bizottság, Háromszéken a Romániai M. Demokratikus Szervezet Kovászna megyei Ideiglenes Tanácsa [eln.: Sylvester Lajos]).
Az RMDSz helyi szervezeteivel egy időben különböző neveken (MADISz, MIDESz, TEMISz, DEMISz stb.) megalakultak a m. fiatalok érdekvédelmi szervezetei is. (→ 1990.01.20)
A Temesvárról Bukarest felé tartó Constantin Nuţă altábornagyot és Velicu Mihalea vezérőrnagyot Déván letartóztatták; a két főtisztet helikopterre tették, de a gép Gyulafehérvár környékén lezuhant – állítólag gyalogsági kézifegyverrel lőtték le a helikoptert. [Ştefănescu: 33.]
A FSN hivatalosan közölte: a Ceauşescu-házaspárt biztonságos helyen őrzik; letartóztatták az RKP KB több tagját és szabadon engedték a kommunizmus politikai foglyait. 1989. december 24.
A FSN Tanácsa (Consiliul FSN = CFSN) kiáltvánnyal fordult az ország népéhez. – A FSN programjának 7. pontja leszögezte: „A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása és a románokkal való teljes jogegyenlőségük biztosítása.” [Domokos 1: 84.] (→ 1990.01.05)
A Tanácsban – többek között – a köv. személyek vettek részt: Doina Cornea, Ana Blandiana, Mircea Dinescu, Tőkés László, Dumitru Mazilu, Gelu-Voican Voiculescu, Ştefan Guşă, V. A. Stănculescu, Aurel Dragoş Munteanu, Corneliu Mănescu, Silviu Brucan, Domokos Géza, Petre Roman, Ion Iliescu.
Az ortodox Szent Szinódus közleményben üdvözölte a forradalmat és támogatásáról biztosította az új hatalmat. 1989. december 25.
Egy katonai rögtönítélő bíróság döntése nyomán a târgoviştei kaszárnyában kivégezték Nicolae és Elena Ceauşescut. A perben a vádlók egyetlen bizonyítékot sem mutattak be, erre és a per többi fogyatékosságára a nemzetközi sajtó érzékenyen reagált. Az utólagos értékelések egyetértettek abban, hogy a diktátor-házaspár gyors likvidálására a további vérontások elkerülése miatt volt szükség. A rögtönítélő bíróság tagjai közt volt V. A. Stănculescu és Gelu Voican Voiculescu is, később ők vitték Bukarestbe a két tetemet.
A december 16–25. közötti eseményeknek (utólagos jelentések szerint) orsz. szinten mintegy 1100 halálos áldozata volt.
Megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSz) Ideiglenes Intézőbizottsága (IB). A szövetség szándékait Kiáltványban foglalták össze. Az első változatot Demény Lajos dolgozta ki, a közzétett változatot az IB nevében Domokos Géza írta alá. – Részlet a Kiáltványból: „Az RMDSz a romániai magyarság önrendelkezési jogának elvi alapján áll, mindazzal együtt, ami ebből természetszerűleg következik. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jogainak érvényesítését a szabad, demokratikus Románia területi épségének és szuverenitásának tiszteletben tartásával kívánja elérni. Ennek értelmében szükségesnek tartja: – A nemzetiségi képviselet biztosítását a törvényhozásban, az államigazgatásban, közösségünk választotta, ill. jelölte személyek által, akik nemzeti kisebbségünk bizalmát élvezik; – Anyanyelvű oktatási hálózat kiépítését az óvodától a tudományegyetemig, önálló szakfelügyelettel és irányítással; – A magyar nemzetiség saját művelődési és tudományos intézményeinek működését és létesítését. (…); – A közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban a magyar nyelv használatát szabályozó és biztosító törvényes intézkedések kidolgozását; – Nemzetiségügyi minisztérium létrehozását, valamint a szükséges nemzetiségi képviselet biztosítását az államigazgatás központi és helyi szerveiben; – Kollektív nemzetiségi jogaink alkotmányos szavatolását s ezek biztosítását törvényekben, a végrehajtási utasításokban és a gyakorlatban.” [Domokos1: 19–20.]
Az ideiglenes vezetőség: Domokos Géza (elnök), Tőkés László (tb. elnök), Verestóy Attila (titkár). Az IB tagjai: Cs. Gyímesi Éva, Kántor Lajos, Balogh Edgár, Sylvester Lajos, Király Károly, Demény Lajos, Horváth Andor, Lányi Szabolcs, Sütő András, Kányádi Sándor, Toró Tibor. – A Központi Iroda munkatársai: Domokos, Demény, Lányi, Horváth Andor (szóvivő), Tüdős István (a titkárság vezetője). – Sajtóiroda: Boros Zoltán, Mag Péter, Székely László, Bodor András. – Szakbizottságok: kulturális (Gálfalvi Zsolt, Szász Dorián, Makár Júlia); jogi munkaközösség (Lőrincz László, Szepessy Tibor); ifjúsági munkacsoport (Adorján Dezső, Győrffy György, Halász Ádám, Niculescu Tóni). 1989. december 26.
A CFSN határozata értelmében Petre Romant kormányfővé nevezték ki. Nicolae Militaru, az új védelmi min., a Hadsereg hatáskörébe utalta a korábbi Belügymin. fegyveres alakulatait is (Milícia, Securitate). Mivel a kormány ideiglenes jelleggel bírt, a minisztereket egyenként nevezték ki. Néhány fontosabb név: V. A. Stănculescu (nemzetgazdasági min.), Sergiu Celac (külügy), Andrei Pleşu (művelődésügy), Mihai Şora (tanügy). Az RTV elnöke Aurel Dragoş Munteanu lett.
Marosvásárhelyen ro. és m. értelmiségiek aláírták a Barátság platform megbékélést hirdető kiáltványát. Az aláírók között szerepelt Radu Ceontea és Grigore Ploeşteanu, akik egy nappal később részt vettek a Vatra Românească (VR) megalakításában is. [Kincses 1: 21.]
Szűrös Mátyás és Németh Miklós táviratban köszöntötte az új román vezetőket, akik ismételten megköszönték Magyarország segítségét és szolidaritását. 1989. december 27.
A CFSN megválasztotta a Végrehajtó Bizottságot (VB): Ion Iliescu (eln.), Dumitru Mazilu (első helyettes); Cazimir Ionescu és Király Károly (aleln.); Dan Marţian (titkár). Tagok: Bogdan Teodoriu, Vasile Neacşa, Silviu Brucan, Gh. Manole, Ion Caramitru, Nicolae Radu. Elnöki tanácsosnak Virgil Măgureanut nevezték ki.
Az RMSz-ben megjelent az RMDSz közleménye, amelyben az IB Központi Ideiglenes Irodája (tagjai: Domokos Géza, Demény Lajos, Horváth Andor, Gálfalvi Zsolt, Tüdős István, Lányi Szabolcs) az alulról indított, a helyi autonómia elvét tiszteletben tartó szervezőmunkát sürgették, s aktív szerepvállalásra buzdítottak a FSN programjának megvalósítása ügyében.
A Magyar Köztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata üdvözölte az RMDSz megalakulását, támogatásáról biztosította a szövetséget, célkitűzéseinek elérésében, hangsúlyozva, hogy „a magyarság sorsának rendezését Románia területi integritásának, szuverenitásának tiszteletben tartása mellett lehet érdemben elősegíteni”.
Marosvásárhelyen megalakult a Vatra Românească (VR), amely febr. elejéig „illegalitásban működött, nem lépett a nyilvánosság elé, de tevékenységének következményei egyre nyilvánosabbak és nyilvánvalóbbak lettek.” Rövid idő alatt tagjai közé emelte a románság magyargyűlölő egyedeit, megnyilvánulási lehetőséget adva volt pártaktivistáknak, tiszteknek és szekusoknak. – Meghirdetett programja szerint nem rendeli alá magát egyetlen pártnak sem (mert úgymond kulturális szervezet), de azt kívánja, hogy bármely, Erdélyt érintő kérdésben kérjék ki a véleményét. Célkitűzései közé tartozott, hogy az országban ne legyen más hivatalos nyelv a románon kívül. – A szervezet PUNR (Partidul Unităţii Naţionale Române; Román Nemzeti Egységpárt = RNEP) néven pártot is alapított. A szervezet alapító elnöke Radu Ceontea, aki a PUNR színeiben szenátor lett. – A későbbi események (1990. márc. 19–20.) során, a VR székházából előkerült a titkos program is, mely egyértelműen igazolta a szövetség politikai és magyarellenes, antidemokratikus jellegét. [Kincses 1: 18–21, 95.; RMSz, 1995. ápr. 19.] (→ 1990.01.19, 1990.03.04) 1989. december 29.
Az RMDSz IB közleménye felszólította a romániai magyarságot, hogy támogassa a FSN szándékait és politikáját. – A FSN megalakította a kormányt, kinevezte a minisztereket. – A magasabb rangú külföldi politikusok közül elsőként Horn Gyula külügyminiszter tárgyalt Bukarestben az új román vezetéssel (tk. Sergiu Celac külügyminiszterrel és Ion Iliescuval). Egyezség született arról, hogy ismét megnyitják a kolozsvári és a debreceni konzulátusokat. (→ 1990.02.03; 1993.07.14)