ide kell egy név
Az RMDSz tizenöt éve a sajtó tükrében
 

találatszám: 8 találat lapozás: 1-8

Intézménymutató: RMDSz IB (Intéző Bizottság / Ideiglenes Intézőbizottság / Ideiglenes Tanács)

1989. december 23.

A diktatúrával való szembefordulás jeleként az újságok megváltozott címmel jelentek meg. A m. nyelvű hírlapok régi és új címe: Vörös Lobogó ] Jelen (Arad); Előre ] Romániai Magyar Szó (a továbbiakban: RMSz) (Bukarest); Hargita ] Hargita Népe (Csíkszereda); Igazság ] Szabadság (Kolozsvár); Vörös Zászló ] Népújság (Marosvásárhely); Bányavidéki Fáklya ] Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), Megyei Tükör ] Háromszék (Sepsiszentgyörgy); Szabad Szó ] Temesvári Új Szó (Temesvár). Csak januártól váltott címet a Fáklya ] Bihari Napló (Nagyvárad); több címváltozást ért meg a Szatmári Hírlap ] Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti). Nem váltott címet a Brassói Lapok. – Két olyan városban is megjelent egy-egy rövid életű m. hírlap, ahol rég megszűntek a helyi újságok: Kézdivásárhelyen (Székely Újság) és Székelyudvarhelyen (Szabadság).

A Scînteia is címet váltott, de a Scînteia poporului még a szocializmus mellett tett hitet, csak dec. 25-én váltottak Adevărul-ra.

Magyarország az elsők között ismerte el az új rendszert. Több magyar szervezet és intézmény segélyszállítmányokat indított Romániába. Egy hét alatt mintegy 450 tonna élelmiszer és gyógyszer érkezett.

Bukarestben és több erdélyi városban, különböző néven, magyar érdekvédelmi tömörülések kezdeményei alakultak (Temesvárott: Bánsági M. Demokrata Szövetség [eln.: Bodó Barna; tb. eln.: Tőkés László; ]910126]; Kolozs megyei és Kolozsvári M. Demokrata Tanács; Nagyváradon a M. Demokratikus Tanács városi szervezete, Marosvásárhelyen Ideiglenes Intéző Bizottság, Háromszéken a Romániai M. Demokratikus Szervezet Kovászna megyei Ideiglenes Tanácsa [eln.: Sylvester Lajos]).

Az RMDSz helyi szervezeteivel egy időben különböző neveken (MADISz, MIDESz, TEMISz, DEMISz stb.) megalakultak a m. fiatalok érdekvédelmi szervezetei is. (→ 1990.01.20)

A Temesvárról Bukarest felé tartó Constantin Nuţă altábornagyot és Velicu Mihalea vezérőrnagyot Déván letartóztatták; a két főtisztet helikopterre tették, de a gép Gyulafehérvár környékén lezuhant – állítólag gyalogsági kézifegyverrel lőtték le a helikoptert. [Ştefănescu: 33.]

A FSN hivatalosan közölte: a Ceauşescu-házaspárt biztonságos helyen őrzik; letartóztatták az RKP KB több tagját és szabadon engedték a kommunizmus politikai foglyait.

1989. december 25.

Egy katonai rögtönítélő bíróság döntése nyomán a târgoviştei kaszárnyában kivégezték Nicolae és Elena Ceauşescut. A perben a vádlók egyetlen bizonyítékot sem mutattak be, erre és a per többi fogyatékosságára a nemzetközi sajtó érzékenyen reagált. Az utólagos értékelések egyetértettek abban, hogy a diktátor-házaspár gyors likvidálására a további vérontások elkerülése miatt volt szükség. A rögtönítélő bíróság tagjai közt volt V. A. Stănculescu és Gelu Voican Voiculescu is, később ők vitték Bukarestbe a két tetemet.

A december 16–25. közötti eseményeknek (utólagos jelentések szerint) orsz. szinten mintegy 1100 halálos áldozata volt.

Megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSz) Ideiglenes Intézőbizottsága (IB). A szövetség szándékait Kiáltványban foglalták össze. Az első változatot Demény Lajos dolgozta ki, a közzétett változatot az IB nevében Domokos Géza írta alá. – Részlet a Kiáltványból: „Az RMDSz a romániai magyarság önrendelkezési jogának elvi alapján áll, mindazzal együtt, ami ebből természetszerűleg következik. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jogainak érvényesítését a szabad, demokratikus Románia területi épségének és szuverenitásának tiszteletben tartásával kívánja elérni. Ennek értelmében szükségesnek tartja: – A nemzetiségi képviselet biztosítását a törvényhozásban, az államigazgatásban, közösségünk választotta, ill. jelölte személyek által, akik nemzeti kisebbségünk bizalmát élvezik; – Anyanyelvű oktatási hálózat kiépítését az óvodától a tudományegyetemig, önálló szakfelügyelettel és irányítással; – A magyar nemzetiség saját művelődési és tudományos intézményeinek működését és létesítését. (…); – A közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban a magyar nyelv használatát szabályozó és biztosító törvényes intézkedések kidolgozását; – Nemzetiségügyi minisztérium létrehozását, valamint a szükséges nemzetiségi képviselet biztosítását az államigazgatás központi és helyi szerveiben; – Kollektív nemzetiségi jogaink alkotmányos szavatolását s ezek biztosítását törvényekben, a végrehajtási utasításokban és a gyakorlatban.” [Domokos1: 19–20.]

Az ideiglenes vezetőség: Domokos Géza (elnök), Tőkés László (tb. elnök), Verestóy Attila (titkár). Az IB tagjai: Cs. Gyímesi Éva, Kántor Lajos, Balogh Edgár, Sylvester Lajos, Király Károly, Demény Lajos, Horváth Andor, Lányi Szabolcs, Sütő András, Kányádi Sándor, Toró Tibor. – A Központi Iroda munkatársai: Domokos, Demény, Lányi, Horváth Andor (szóvivő), Tüdős István (a titkárság vezetője). – Sajtóiroda: Boros Zoltán, Mag Péter, Székely László, Bodor András. – Szakbizottságok: kulturális (Gálfalvi Zsolt, Szász Dorián, Makár Júlia); jogi munkaközösség (Lőrincz László, Szepessy Tibor); ifjúsági munkacsoport (Adorján Dezső, Győrffy György, Halász Ádám, Niculescu Tóni).

1990. január 2.

Horváth Andor, az IB szóvivője tájékozódó megbeszélést folytatott a Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS = Grupul pt. Dialog Social) és a Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) képviselőivel (→ 1990.01.08). Corneliu Coposu, a Parasztpárt elnöke ismertette pártja nyilatkozatát; a kisebbségi jogegyenlőség programpontról kifejtette, hogy ebbe pártja beleérti az anyanyelvű oktatást és azt, hogy a közigazgatásban, a kisebbségek által lakott területeken a tisztviselők a kisebbség soraiból kerüljenek ki (vagy legalább ismerjék annak nyelvét és szokásait).

Bukarestben megalakult a volt pol. foglyok egyesülete (AFDPR).

Lengyelországban drasztikus áremelésekkel és bérbefagyasztással beindult a Balcerowicz-program.

1990. január 7.

Az RMDSz IB részéről Domokos Géza és Horváth Andor találkozott Kolozsvárott 13 erdélyi megye frissen megalakult szervezeteinek képviselőivel. Az első orsz. küldöttgyűlésen Domokos Géza hangsúlyozta: az RMDSz maradjon szövetség, ne alakuljon át párttá, így gyűjtőhelye lehet a romániai magyarság összes erőinek. A tanácskozás megállapította: a magyarlakta területeket gyakorlatilag behálózzák az RMDSz szervezetei. Többen hangsúlyozták, hogy a magyarság kulturális, közéleti központjának Erdélyben kell lennie, Bukarestben pedig erős elnökségi képviselet biztosítsa a kormánnyal való kapcsolattartást. (→ 1990.01.13, 1990.02.24)

A BBTE tanárai nyilatkozatot adtak ki, amelyben a m. egyetem visszaállítását kérték. A 150 aláíró között az egyetem korábbi tanárait is fölfedezhetjük.

1990. január 27.

Leváltották a két héttel korábban kinevezett Pálfalvi Attila oktatásügyi miniszterhelyettest, utóda Demény Lajos (→ 1990.02.01). A hivatalos indoklás szerint Pálfalvi nem tartotta tiszteletben a kormány és az Oktatásügyi Min. határozatait, a m. oktatás függetlenítését célzó önkényes döntéseivel feszültséget keltett. – A Hargita megyei RMDSz nyilatkozatban tiltakozott a leváltás ellen, kifejtve, hogy Pálfalvi a FSN programnyilatkozatának megfelelően cselekedett, s csupán a m. oktatást illető több évtizedes sérelmeinket próbálta orvosolni. – Az RMDSz IB nyilatkozata elítéli azt, hogy az Okt. Min. korábbi jogaink visszaszerzését sérelmezi és szeparatista megnyilvánulásnak minősíti. Kérik az iskolák 1959-ben kezdődött erőszakos átalakítása előtti státusának visszaállítását.

Király Károly egy interjúban elmondta: „Szerintem téves az a nézet, hogy az erdélyi magyarságnak csak egyetlen, egységes szervezete legyen. Mi történik, ha azt az egyetlen pártot sikerül tévútra terelni? Vagy megszüntetni? Gondoljunk a Magyar Népi Szövetségre?” [MN, jan. 27.]

1990. február 3.

Az RMDSz IB nyilatkozata sajnálattal vette tudomásul, hogy a ro. ny. sajtó magyarellenes, rágalmazó kampányt kezdett. Kifejtették, hogy a szövetség igényt tart arra, hogy a kisebbséget érintő kérdésekben ne szülessenek döntések a szövetség tudta és beleegyezése nélkül. Ugyanakkor azt is közölték, hogy az IB képviselői két ízben tárgyaltak Iliescu elnökkel és Petre Roman kormányfővel a m. ny. oktatás kérdéséről és kinyilvánították: az RMDSz ragaszkodik a BTE és más tanintézetek visszaállításához.

Magyarország megkapta a kolozsvári főkonzulátus megnyitására vonatkozó engedélyt. A febr. 15-ére tervezett megnyitást ’későbbi időpontra’ halasztották. ● [A ’későbbi időpont’ hét és fél évet jelentett!] (→ 1990.07.26, 1991.05.28, 1991.06.23, 1991.12.02, 1992.06.19, 1992.11.29, 1993.01.22, 1993.01.29, 1993.03.20, 1993.04.21, 1993.04.23, 1993.07.14, 1993.08.31, 1993.09.15, 1995.07.11, 1996.02.02, 1996.12.27, 1997.01.06, 1997.01.14, 1997.01.23, 1997.03.01, 1997.07.10, 1997.07.23)

Marosvásárhelyen tartotta alakuló ülését a Romániai Magyar Orvosok és Gyógyszerészek Szövetsége (RMOGySz). (→ 1990.02.24)

A Szabadság szerkesztői, akik a televízióból értesültek a párt megalakulásáról, utánajártak a Független Magyar Párt (FMP) körüli ügyeknek. A párt az RMDSz híveit is tagjai sorába várja. Elnöke Vincze János (állítólagos egyetemi tanár, de facto a kolozsvári egyetem biofizika tanszékén volt tanársegéd, akit 1980-ban, befolyással való üzérkedésért vádjával négy és fél év börtönre ítéltek, azóta állástalan), alelnöke a marosvásárhelyi Somosdi Veress Károly [aki Veress Berkesi Károly néven verseket is közölt – K. P. megj.]. (→ 1990.02.17, 1990.02.20, 1990.02.23, 1990.03.14)

1990. február 17.

Petre Roman Párizsba látogatott, ahol fogadta őt Michel Rocard miniszterelnök és Miterrand köztársasági elnök.

Az RMDSz IB nyilatkozatban közölte, hogy Vincze János, az FMP elnöke ellen a sajtóban – eddig meg nem cáfolt – politikai és erkölcsi vádak hangzottak el. Az FMP többször hivatkozott az RMDSz-szel fennálló együttműködésre, de az RMDSz semmilyen kapcsolatot nem tart fenn ezzel a személlyel, semmilyen megbízást nem adott neki vagy társainak. (→ 1990.02.20)

2000. január 15.

A kolozsvári főkonzulátuson elbúcsúzott Soltész Levente konzul és bemutatta utódát, Cseh Áront. – Szabó Tibor ismertette az egyetemalapítás állását. Az operatív feladatokat két programiroda (Bp. + Kvár) látja el, de döntéshozatali joga csak a Sapientia Alapítvány kuratóriumának van. [Szabadság, jan. 15.]

Marosvásárhelyen, gálaest keretében ünnepelték meg az RMDSz alapításának 10. évfordulóját. A meghívottak között tk. jelen volt: Dávid Ibolya (MDF), Kövér László (Fidesz), Szőcs Ferenc nagykövet, Szabó Tibor (HTMH; aki Orbán Viktor üzenetét tolmácsolta). A szövetség hajdani Ideiglenes Intézőbizottsága (→ 1989.12.25) tagjainak emlékplakettet nyújtottak át. A meghívottak közül megjelent: Domokos Géza, Gyímesi Éva, Horváth Andor, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Lányi Szabolcs, Sylvester Lajos, Sütő András; távol maradt Demény Lajos és Király Károly. A jelenlévő Tőkés László visszautasította a plakettet. [RMSz, jan. 17.]

Gyímesi Éva elmondta: egy pillanatig sem gondolta, hogy az 1989 decemberében megfogalmazott Hívó szó c. kiáltvány céljai 10 éven belül megvalósulhatnak. Pozitív változás a szólás-, vélemény- és a gyülekezési szabadság; a legjobban fáj, hogy még nincs önálló egyetem. Kiállt az RMDSz mellett, és arra intett, hogy „próbáljunk meg az erdélyi sajátosságoknak megfelelően, egy jó értelemben vett transzilván autonómiában gondolkodni”; a Tőkés–Markó ellentétet higgadt, világos eszmei–ideológiai vitaként lehetne levezetni. [Szabadság, jan. 15.]

Tom Gallagher edinburghi prof. véleménye: Erdélyen belül a románság és a magyarság Erdély-képe olyannyira eltérő, hogy nem egyeztethető össze egy közös Erdély-stratégia érdekében. [Krónika, jan. 15.]



lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék